Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-05-15 / 11. szám

— Mert nem tűrök szennyet becsületemen ! Hasszán basa kardjához kapott, de ismét elereszte azt. — Te mindezt egy asszony miatt követted el : de Allahra mondom, hogy ez asszonyi álakban lakó ördög nem lesz többé vesztére egy ifjúnak sem. Azzal intett s mig csapatából többen Bogáthyt .vevék körül, kettő közülük kivált s a kastélyba ment, honnan nem sokára éles sikoly hangzott alá, azután újra elcsendesült minden. Midőn a két spahi visszatért, Hasszán basa Bogáthy felé fordult s ezt mondá neki: — Te hitetlen giaur! megérdemlenéd, hogy kerékbe töresselek! De Allah ur mindenek felett s Allah igazságos! Te becsületes ember vagy: annak köszönheted életedet. De elmenj e vidékről s úgy vigyázz, hogy többé ne kerülj szemem elé, mert az a perez hálálod percze lesz ! Azzal megforditá lovát s elvágtatott követve csapatatói, kik közül csak egypáran maradtak ott^ hogy a sebesült Omár béget Nagyváradra vigyék. Midőn Bogáthy viszatért kastélyába, Katalint ágyában találta, de nyakán egy égő veres vonallal, élettelenül. Azután lovára ült, s elhagyta a vidéket; a melyet nem is látott többé soha. Ez a „százszorszép aszony" története. MEDGYASZAY VINCZE. Á magyar nemzeti költészet újjáéledése és Kisfaludy Károly. (Vége.) Láttuk eddig Kisfaludyt mint drámaírót emlékezzünk meg róla most mint lyrikusról és novellistáról. Ifjúkori költeményeiről úgy vélekedik Gyulai, hogy azokban Sándor bátyja nyomdokain halad, irói művészete nincs, de már a komikum felé hajlik, — később pedig Kazinczy és Kölcsey befolyása alatt tartja meg lyricus minőségét. Költészetének egyik oldala, a melyben megelőzte és fölüllraladta kortársait — a népdal. Nagy hatással volt népdalaival — irja Gyulai — költő társaira s így különösen Vörösmartyra is, a ki az ő befolyása alatt irta első népies dalait Népdalköltészetében a sziv minden érzelme visszhangra talál. A „Rákosi szántó"-ban valamint a „Szülőföldem széphatára" czimü dalban, mint egy szívből jövő mély sóhajtásban a hazafiúi fájdalom szólal meg, midőn igy szól: Szülőföldem szép határa. Meglátlak-e valahára? A hol állok, a hol megyek, Mindenütt csak feléd nézek Igazán oly megkapó sóhajtás ez, mely minden időben viszliangra fog találni. Egyes kifejezéseiben a naivságot oly természetesen önti bele, hogy szinte vágyik az ember újra meg újra elolvasni. Maga a megtestesült naiv őszinteség szól ki ezen néhány sorból: A ki szeretőjét Igazán szereti, Legyen bármi sötét Mégis fölkeresi. Örökbecsű elégiája: „Mohács

1

1, melyben a mohácsi vészt s ennek hatása folytán előállott szomorúságot tárja föl elénk szivmeginditó képekben, méltán tanúskodik elégia irói tehetségéről. Vannak még balladái, mint „Zuárd", „Álmatlan király", •— továbbá költői beszély ei, mint az „Epr észleány" „A két szomszédtár'''' és még mondái, mint a „Karácsonyé}" „A választás"; végre pedig satirai rajzai, mint a „Szegény tatár" és „Irói tanács" czimü költemények. Hátra van még, hogy Kisfalu dyról, mint novellairóról szóljak. Valamint a színköltészet terén a vígjátéknál szerzett nagyobb érdemeket, úgy itt is' a vig elbeszélés az. a melynél nagyobb sikert ért el. Vig beszélyei közül kiemelendők: „ Tollagi Jónás viszontagságai", „Súlyósdi Simon" „Bajjal ment vígan jött": komoly elbeszélései közül nevezetesek: „A térpohár és Tihamér Miután Kisfaludy Károly szerte ágazó munkásságának képét halvány vonásokkal ecseteltem, újra felveszem életrajzának elejtett fonalát s ezzel kapcsolatban megemli-