Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-05-15 / 11. szám

PÁPAI IFJÚSÁGI LAP. tem életének költői munkássága következtében tett egyik legnevezetesebb intézkedését? a mi pedig nem más, mint az: „Auróra megalapítása Tudjuk, liogy 1817-ben telepedett meg Pesten; de szereplése csak 1819-ben kezdődik. Ezen időben a magyar szépirodalom állandósítása végett egy zsebkönyvet szándékozott kiadni; de se pénze, se kiadója nem volt. Segített rajta bátyja, Sándor, a ki ugyanis elnyervén a 400 frtos Marczibányi féle díjat Regéivel: felajánlotta ezen összeget a zsebkönyy kiadására. Igy jelent meg az Auróra 1822 ben. Ugyanekkor jelent meg Bécsben is egy folyóirat „Hebe" czimmel Igaz-tol szerkesztve s Kazinczitól befolyásolva. Ez a két mű rendkivüli hatást gyakorolt szépirodalmunkra. Eleintén egy irányban haladtak, de később mind jobban-jóbban eltértek egymástól s Kazinczynak sajnosan kellett tapasztalni, hogy Kisfaludy is, kit előbb tanítványának azaz követőjének vélt, a nemzeti szellem befolyása alatt áll. Elénk küzdelmet fejtett ki e két folyóirat különösen Vörösmarty feltűnésével, k:i az Auróra kör tagja volt s kiben a kör tagjai közt legerősebben nyilatkozott a nemzeti szellem. Az ujabb irodalmi ismeretek felébresztették Kisfaludyban a nemzeti elemet s az ifjú irók köréje csoportosultak, tőle vettek buzdítást és őt ismerték el fejőknek. De a kör fejévé tette őt még hóditó egyénisége is. Népszerűsége előtt tisztelettel hajoltak meg az öregek is. Az úg3mevezett Auróra kört csak Yöfösmarty, Bajza, Toldy, Zádor és Helmeczy alkották, kik gyakran gyűltek össze Kisfaludy lakásán a hol szünet nélkül ment a beszéd, főleg irodalmi dolgokról. E kör tagjai egymást buzdították munkásságra s dolgozataiknak az Aurórában való megjelenése s a közönség tapsai fáradhatlan tevékenységre ösztönözték őket. Igy működött az a iü kis kör, a melynek éltető lelke Kisfaludy volt. Az általa teremtett körnek köszönhetjük e korbeli és későbbi kitűnő költőinket. Kisfaludy az Auróra szerkesztésében 8 éven át fáradhatatlan munkásságot fejtett ki. Atyjával kibékülvén, anyagi gondjaitól némileg megszabadult; de sok hánykódása és szenvedése kor an alaasta egészségét. Tüdősorvadásba esett és az 1829. év vége felé betegeskedni kezdett s 1830. nov. 21-én egy fényes és ragyogó csillag hullott darabokra a magyar irodalom egén. A csillag magva kialudt, de széthullott részei tündöklő csillagokká lettek tanítványaiban a magyar irodalom menyboltozatán. E darabokra hullt féryes csillag Kisfaludy Károly volt. Épen azon pillanatban lehelte ki minden magasztosért hevülő lelkét, midőn barátai hirül vitték, hogy a Pozsonyban megalakult akadémia nyelvtudományi osztályának első rendes tagjává választatott. Ennyiből láthatjuk, hogy Kisfaludy oly mérvű munkásságot fejtett ki, minőt kortársai közül és még jóval utánna is senki sem s habár aesthetikai tekintetben nem is oly fontosak munkái mint irodalom történeti szempontból, mégis kellő méltánylatban kell részesítenünk, különösen akkor, ha kortársaival összehasonlítjuk. Teste elköltözött egy jobb hazába, de szelleme élni fog örökké; dicső emléke pedig bevésve marad annak a hálás nemzetnek szivébe, melyet visszaadott ő magának s mely nem fog róla megfeledkezni mindaddig, mig vele zengheti: El magyar, áll Buda még! Jelen müvemhöz forrásul szolgáltak: Gyulai Pál: Irodalomtörténeti előadások ; Toldy Ferencz : Irodalomtörténet ; Beöthy Zsolt: A magyar irodalomtörténet ismertetése; Ambrus Péter: Kisfaludy hatása a szinmüirodalomra; Szana Tamás: A két Kisfaludy. DÁVIDHÁZY JÁNOS.