Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Harmadik évfolyam - 1888-05-15 / 11. szám
ért boszut álljon, de azután megfontolta a dolgot s mást határozott. Másnap reggel magához hivatta Omár béget s ezt mondá neki: — Petrafot megölték, fiam eltűnt — azt is meggyilkolták.— Te jó barátja voltál mindakettönek; neked is fájhat a veszteség, de nekem még jobban fáj. Ellenségeink azt költötték ránk, hogy kegyetlenek, vérszopók vagyunk, nem kíméljük az ártatlanokat sem. Ha én most véres boszut állok s szétdulatom a vidéket, több ártatlan lakol, mint bűnös: pedig a nagy ur birodalmára igazság napja süt. Az elveszettek neked barátaid voltak: te iád bizom, hogy bőszüld meg őket. Nem mondom hogyan, nem mondom kiken: de véres boszut kell állanod; mert különben én fogom kezembe a kardot, s akkor igazat adok elleneinknek ! Te ügyes vagy a cselvetésben, még ügyesebb a kardforgatásban : te rád bizok mindent. — Megértettél ? — Ugy lesz, amint parancsolod kegyelmes uram! — Most elmehetsz; nem akarlak látni addig, mig parancsom teljesítve nem lesz. Allah segítsen ! Omár bég szó nélkül meghajtá magát s haza sietett; otthon megparancsolá, hogy lovát nyergeljék fel, maga pedig egy rövid levelet irt, jól lepecsételé s átadá szolgájának azon meghagyással, hogy ha estére vissza nem térne, vigye el Hasszán basának. — Azután harczi kardot kötött oldalára, lovára veté magát s eltávozott a várból. Mintegy másfél órai sebes vágtatás után oda ért a bogáthi kastélyhoz s annak udvarán találta Bogáthyt, ki épen lovagláshoz készült. Hozzá léptetett s megszólitá öt: — Te vagy e kastély ura? — En vagyok. — Mit akarsz velem? — Megakarlak ölni. Bogáthy arcza elsetétült, figyelmesen nézte végig az ifjút, kinek arczán nyugalom és szilárdság ömlött elj azután megszólalt mély, tompa hangon: — Most vendégem vagy. — Szálj le lovadról, jer velem szobámba, pihend ki magadat. Az ifjú rövid habozás után engedett kivánságának s a két férfi szótlanul ment fel a kastélyba. Bogáthy becsuká maga után a terem ajtaját, azután az ifjú elé ált s ezt mondá neki: — Te azt mondod, hogy meg akarsz ölni. Miért? — Megesküdtem rá , hogy barátaimért bosszút állok. — Akkor miért jössz egymagad, miért nem hoztál fegyvereseket? Omár arcza elpirult s hevesen feleié: — Mi nem vagyunk orgyilkosok s te sem vagy az ! Barátaim lovagias harczban estek el: a boszu is legyen olyan. — Te a második vágy, a ki boszut állni jössz. — S az elsö. — A fold alatt pihen. — Követni fogod nem sokára. — Hátha a sors ellened határoz? — Kérd istenedet, hogy diadalmas legyek ! Bogáthy meglepetve nézett az ifjúra, de azutáu nyugodt hangon szólt: — Legyen úgy, amint te kívánod. Azzal a két férfiú paripára ült s eltávozott a kastélyból. Fél óra múlva Bogáthy egyedül tért vissza, vállán mély sebbel, de úgy látszik mit se törődve sebével, mert szolgáit szolitá s rövid utasításokat adott nekik, mire azok sietve eltávoztak. Bogáthy csak azután kotteté be sebét, midőn szolgáit távozni látta, azután várt, mig azok visszatérnek. -— Midőn Katalin bement hozzá, kiutasitá öt szobájából. Nem sokára újra látta szolgáit, amint azok lassan közelegtek vállaikon egy gályákból készített hordágyat emelve, melyen a súlyosan sebesült Omár bég feküdt öntudatlanul. Hogy hazaértek, Bogáthy ágyba fekteté az ájult béget s rendeletet adott ápolására. * -* * Már leszállt az estve, Omár bég még sem érkezett haza. Szolgája, a mint utasítva volt, a reá bízott levelet elvitte Hasszán basához, ki midőn átolvasta azt, elkomorult ; majd arcza kipirult, szemei villámokat szórtak, mit se szólt, de öklét fenyegetöleg emelé fel. Azután oda állt palotája egyik ablakába és sokáig bámult az éjszakába, merően szótalanul . . . Még alig kezdett pitymallani, midőn Nagyváradból egy tekintélyes lovas csapat indult Bogáth felé élén Hasszán basával. A basa komoly volt, mint rendesen, de összevont homlokán a harag felhői sötétedtek, mig keze kardja markolatát szorongatá. A csapat nem sokára Bogáthra ért s körülfogta a kastélyt, melynek lakóit még az álom ringatá. — Feriz ! parancsolá a basa egy karcsú spahinak, — eredj, keltsd fel a kastély urát s hivd ki azonnal! Bogáthy nem sokára a basa előtt állt, sebe miatt sápadtan, de nem remegve s amint meglátta a házát körülvevő török lovasságot, egyszerre eszébe jutottak Omár bég szavai „Kérd istenedet, hogy diadalmas legyek!" Most már tudta, mit jelentenek e szavak s mi vár reá. Hasszán ajka remegett, midőn meglátta azt, ki fiát sírba fekteté, s komoly, fenyegető hangon szólitá meg öt: — Te párbajban megölted Juszuf béget ! — Azt tettem. — Te meggyilkoltad fiamat! — Nem tagadom; maga kereste a halált. — Te megölted legjobb vitézemet Omárt! — Nem öltem meg, de sebesülten fekszik h zamban. — S mind ezt miért tetted?
