Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Harmadik évfolyam - 1888-04-15 / 9. szám
H a r m a d i k évfoly a m. 9. szám. Pápa, 1888. április 15. IF J U I L A P. Megjelenik minden hó 15-én. okt. nov. és mih ez, hónapoknak végén is. Előfiz etési <1 i.j egy egész: islcolai évre 1 frt 50 kr. Az Ifjúsági képzőtársulat" szellemi pártfogása mellett. Szerkesztőség: A főiskolai uj épületben. A társadalom minden osztályának, ezekben a netalán fenálló egyleteknek, sőt minden egyesnek érdeme, becse az ő munkakedve által határoztatik. E nélkül a genialis elme elparlagosodik, mig vele a még gyenge tehetség is fölemelkedik a tudás és ismeret bizonyos, a kor és körülmények által megengedett fokára. A munkakedv tehát az életnek az az eleme, mely nélkülözhetetlen ugy a szélesebb, mint a szűkebb körű társadalmi szereplésre s a ki nem birja, nem őrzi azt meg, megfizethetlen kincs gyanánt, annak élete egy „ne nyulj-hozzám" virág életéhez hasonló; az első fuvalom, az első érintésre összeomlik. „Az ifjúkor az élet tavasza" mondják a költők s a tapasztalat igazolja az ő magasan szárnyaló gondolataik e képleges nyilatkozatának helyességét, mert hiszen ott, az ifjúkorban kell kifakadni az életfájának, mely a szerint, a mint gyengébb vagy erősebb rügyből tolta elő az első hajtásokat: — sivár, kopár, vagy lombdus ágakat nevel. Úgyde a rügy gyöngébb vagy erősebb volta attól a képességtől függ, melylyel a gyökerek a földtől a táperőt átkölcsönzik; függ azonban a talajtól is s főkép a kertésztől, ki gondos ápolás által a növénynek mind képességi erejét, mind a talaj jóságát előmozdítja, fokozza. Az ifjúi élet kertésze pedig a munkakedv; ez védi meg a gyomtól, ez növeli fel terebélyes fává, hogy árnyéka alatt az öregség az ifjúkor fáradalma után nyugalmat találjon. A munkakedvnek tehát különösen az ifjúi élet napjaiban kell teljes erővel virágozni s e tekintetben mindenki saj at magának felelős. Az ifjúi munkakedv határozza el azt az állást, melyet a társadalomban el lehet foglalni. S itt nehezedik már minden ifjúságra, de különösen a tanuló ifjúságra, mint a nemzet leendő müveit osztályára a nagy teher: felelősség teljes mértékben ugy a haza, állam, mint a vallás, az egyház szent ügyei iránt. Különösen a papnövendékek néznek elé a legszebb, legszentebb, de egyszersmind legnagyobb felelősséggel járó jövőnek; az ő életfájuknak kellene a leglombosabb ágakat hajtani, mert az ő életfájuk a ]att keresnek csendes nyugvó hetyet sokan, igen sokan a legtöbben. De fájdalom! sokan nem értik ezt, sokan nem tudják, mit cselekesznek. Mindenkor tiszteletben kell tartanunk a szorgalomnak legkisebb jelét is, de csak akkor, ha azt nem földi, nem hitvány földi javak után való vágy, hanem egy magas, egy elérhetlen czél hozza elő, t. i. a tökéletesedés után való vágy. A mi theologiánk mutat fel aránylag Jelen számunk a máczius 31-iki helyett jelen meg, az április 15-i'ki pedig e hó végén. Egy kis körültekintés.
