Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-02-15 / 7. szám

Rev. Fratres in Christo dilectissimi. et in precibus vestris nostri memores vivite. Dabam Geneva 24. Febr. 1676. R, R. Y. V. Addictissimi in Christo Fratres et Servi, Pastores et Prof'essores Ecclae et Academiae Gíenevensis, omniumqne nomine Franciscus 7 urrelinus. A levél magyarra fordítva: Tisztelendő, Tekintetes és Tudós férfiaknak, nagyrabecsülendö testvéreinknek a Krisztusban, az Isten beszéde leghűbb pásztorainak, — kik ez előtt a nápolyi gályákon foglyok valának, most pedig Isten kegyelméből szerencsésen megszabadulának — kegyelem és béke az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól. Tisztelendő, Tekintetes és Tudós Férfiak és nagyra becsülendő Testvéreink a Krisztusban. Amint a ti kegyetlen fogságtokról való rettenetes bír, mely néhány hónap előtt bennünket megrendített s melyet nem régiben hozzánk intézett kedves leveletek, ama szörnyű szerencsétlenségnek magyarázója, megerősített, — minket és a mi egész egyházunkat a legnagyobb fájdalommal illette: ugy nem lehet kimondani, mily végtelen örömmel töltött el minket ama jeles Zaffius doktortól a tegnapi napon ide érkezett kedves levél. mely a jó és nagy Isten által néktek adott szabadulást, ama vitéz és kegyes hajó hadvezérnek, Ruyternek munkáját hirül adá. Aldassék mindörökké az Ur neve, ki forró sóhajtásaitokat s a mi könyörgéseinket, — melyeket a ti jóvoltotokért szünetlenül emeltünk Istenhez — meghallgatá és föloldá kegyetlen bilincseiteket, melyekkel megkötözve valátok. Igy tapasztaltátok legközelebbi testvéreink] a Krisztusban, mily hivséges az ő Ígéreteiben a legkegyelmesebb Atya, ki nem engedi soha övéit erejükön felül kisértetni, de a kísértéssel együtt oly kimenetelt is ad, hogy azt elviselhessék. Ugyanazon kézzel, melylyel fájdalmat okoz, — gyógyít; s megeressze bár néha az istentelenek dühöngésének fékeit a mi ostorozásunkra, mindazáltal nem engedi, hogy a gonoszok vesszeje nyugodjék az igazaknak sorsa felett. Akarja ugyan, hogy a ti aranynál becsesebb hitetek a gyötrelmek kegyetlen kohójában megpróbáltassák, de nem akarja, hogy az megsemmisít essék; sőt inkább haragja közepett mindig megemlékezik a szánalomról. Ezért ugy hordozzátok azt, a mi reátok lett mérve, mint kétségkívüli enyhitőszert, ami által bajaitokban vigasztaltattatok, mert igy saját tapasztalatból tanultátok meg ; ez apostali jóslat igazságát: „Mindenekben nyomorgattatunk, de nem szoríttatunk meg; kételkedünk, de mindenestől nem esünk kétségbe; háborúságot szenvedünk, de abban [el nem hagyatunk; megaláztatunk, de el nem veszünk." (II. Kor. 4. r. 8—9.) Boldogok ti a kiknek adatott az Úrtól nemcsak hogy higyjetek benne, de hogy szenvedjetek is ő érette. Szerencsések ti, kiket azon tiszteletre méltóztatott az isteni Megváltó, hogy annak jegyeit hordozzátok a ti testetekben és annak nevéért háborúságot szenvedjetek! nem csak hogy szenvedjetek, de végtére mint győzők ő benne győzedelmeskedjetek és a ti Megváltótoknak dicséretet énekelhessetek! Folytassátok kedves testvéreink a Krisztusban ezt a szárazföldi utazást, nézvén a ti hiteteknek fejedelmére és elvégezőjére a Jézusra, ki szándékosan örömmel hordozta a keresztet és a gyálázatot megutálván az Istennek jobbjára ült; és amily állhatatosságot mutattatok eddigelé az ő nevének vallásában, ezután is mindig olyant tanúsítsatok. Ne engedjétek , hogy a ti hűségtektől, melylyel tartoztok a leghatalmasabb Urnák és Fejedelemnek a Krisztusnak és a melyre lekötelezett titeket a kereszts égnek sakra mentőm a által, bármily fenyegetések és ígéretek által eltéritessetek, miután nem kételkedhettek, hogy a ti áldott Megváltótok, a ki eddig a szerencsétlenségek elliordozásában kezének pajzsával oltalmazott s a Szt.-Lélek vigasztalásával megújított benneteket, hozzánk mindig kegyes leend s a jó munkát, — a mit elkezdett nálatok, — bevégzendi az ő nevének dicsősségére és ti mindnyájatoknak üdvösségére. Ami pedig minket illet, amint bajaitokon szívből szomorkodtunk s veletek 7*