Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1887-12-15 / 5. szám

átölelve, legyen: „egy akol és egy pásztor!" Egyenlőség, testvériség csillaga! Világítsd meg a hatalmasok szivét, hogy emeljék magukhoz alattvalóikat, mint magához emelé ama legfőbb jó az embereket, 's hogy érezzék magokat lélekben testvéreknek "s egyenlőknek a szolgával! Ragyogj te karácsonyi csillag, hogy: „békesség légyen földön embereknek, és jó akarat mindenféle népnek és nemzetségnek." FÜLÖP JÓZSEF. {ry>-— A két Luther. — Egyháztörténelmi tanulmány. — V-ik és utolsó közlemény. Ha már a jellemet akarjuk összehasonlítani, minden tétovázás nélkül kimondhatjuk, hogy Dévay jellemét egyenlő magas szinvonalra helyezhetjük Lutherével, bár attól bizonyos vonásokban eltér. De lássuk: állítsuk össze fő vonásokban a mi Lutherünk jellemét is. Dévay reformátori jellemének egyik kétségtelen vonása vala, hogy „a magyarországi reformatio ügyét a provincialismus szűk köréből kiemelve, európai értékűvé tegye." Ezt életének számos pontja igazolja, de legvilágosabban azon körülmény, hogy hitelveit nemcsak élőszóval vallotta és hirdette, hanem azokat irásba is foglalta. S hogy jellemének e vonása nemcsak a feltűnés után vágyók tulajdonát képező hiu ábránd, hanem a léleknek komoly törekvése vala: mi által bizonyithatta volna meg fényesebben, mint épen az által, hogy hazai nyomdák hiányában külföldre menni is kész volt, a külföldi reformatio valamely kedvező pontján akarván eszközölni müveinek, mint a magyar reformatio első termékeinek világra jövetelét. Sajátságos és figyelemre méltó törekvése egy aránylag kicsiny léleknek, mely önkéntelenül is láttatja azon erőt, melylyel a reformatio bajnokai megkezdték és végig harczolták a nemes harczot. Ezen Dévay egyéniségét átható jellemvonáshoz önként csatlakoznak a többiek: önzetlenség és 'egyszerűség, bátorság és kitartás, őszinteség, elszántság és makacsság. Nem az vala czélja. hogy magának biztos, nyugalmas és állandó hivatalt szerezzen, hanem az, hogy a reformatio eszméit és intézményeit minél több különböző helyen hirdesse, terjessze és megszilárdítsa. Ezt látjuk egész élete folyásából: minduntalan különböző helyeken találjuk őt, lobogtatva az evang. tisztán lángoló fáklyáját; hirdetvén az evangeliomi igazságokat. Az ő munkája a magvető munkája vala, ki, ha elhinté egyik helyen a magvakat az általa jól megmunkált földbe, nem állapodik meg; nem várja be a földmives példájaként a maghoz kötött remény teljesülését, hanem megy tovább, hogy másutt is termővé tegye az elparlagosodott földet, Istenre bízván az áldást s neki hagyván az eredmény dicsősségét. — Dévay egy lelkész világi boldogságát nagyon egyszerű feltételekhez kötötte: a lelkész fáradalmainak szerinte elég jutalma e földön a „victus és amictus", az élelem és öltözet. S az a tudat, hogy isteniekben foglalatoskodik, bátorságot és kitartást adott neki szembeszállani minden ellenséggel; kimondani őszintén azt, a mi szive alatt rejtőzik, a mi lelkét elönté; kimondani még akkor is, ha véleményét körömszakadtig védve, igazságának kiderítése végett, ellenei istenitéletnek, ez ismert középkori intézménynek vetették alá. Nyugodtan ült föl még a puskaporos hordóra is, mely alá égő kanóczot akartak rejteni: oly rendületlen hite, meggyőződése volt munkája jogos, igaz voltában és a menynyei Atyában. Dévai jellemének kiképződésére s egész jellemére, különben mélyreható és igen erős befolyást gyakorolt az a körülmény, hogy