Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Első évfolyam - 1885-11-30 / 3. szám
Ha az a sok sóhaj, mi kebléből felszakadt, mind oda szállott a hova küldve volt: de sokat doboghatott annak a kis lánynak a szive! —Vagy tán mindkettőé egyformán dobogott; az egyik feladta az izenetet, a másik pedig kidobogta. Ez a sürgönyözés légrégibb, mégis soha el nem évülő módja ; fel volt, ez már akkor találva, midőn férfi és nő létezett. Géza az egész ülés alatt mondottakból csak azt értette meg igazán, mikor az elnök ezt mondta: „az ülést berekesztettnek nyilvánítom." Senkióem ugrott fel oly gyorsan helyéről mint ó. — A szomszédja eleget hajtogatta a fejét, hanem ö mit törődött az öreg úrral? Mit törődött az egész üléssel? Mikor előtte az a kedves arcz lebegett folytonosan, a melyet még csak távolról láthatott, de mélyen be volt vésve szivébe. Hogy meg volt ütközve, mikor Serczeghyéknél a zárva várt helyett a két idősb Serczeghy lany fogadta. — Soha rosszabbul nem érezte magat, mint azon néhány perczig, mit a salonban a való és látszat sajátszerű vegyüléke közt töltött. Serczeghy Gizelával váltott ugyan kötelességből néhány szót, hanem azonnal félrevonult, mihelyt Dalics Feri hozzájuk csatlakozott, magukra hagyván okét.— Már arról kezdett gondolkodni, hogy talán tévedett, nem jól emlékszik vissza : midőn kivülröl jövő női kaczaj ütötte meg fülét — Nem vidul fel jobban a halálra itélt rab a felmentő és szabadságát biztosító ítélet hallására, mint Géza e nevetésre. — Hanem hiszen nem is lehetett volna ám a teremben megtartani! Vonzotta az a nevetés, mint hajóst a syrenek csábos éneke. Almay Gizelával ép az ajtóban találkozott; o kiakart menni, emez pedig bejönni.— Mindketten egyszerre nyitották az ajtót. — Géza alig tudott néhány szot rebegni; Gizela pedig fülig pirulva szótlanul állt a fiatal ember előtt. Gizela a terembe ment; Géza pedig künn maradt. Ida ki az egész jelenetet a folyosó végéről nézte, olyan szivéből kaczagott, mint a ki igazán örül más boldogságának. (Folyt, köv.) &U u p oz eBáfa. Sophokles .^Oedipus Kolonosban" (Vé-r Oedipust az uj király Kreon saját fiai beleegyezésével kiűzi az országbol. A vak száműzöttnek egyedüli támasza leánya Antigoné, a ki szerencsétlen apját, a ki csak jószivii emberek irgalmas adományaiból él, bolyongásai közt gyöngéd gyermeki szeretettel vezetgeti, ápolgatja. Oedipus vándorlásai alkalmával Kolonosba ér, mely helység közelfekszik Athénhez. Titok.szerü sejtelmet érez keblében, hogy ezen helyet választák ki az égiek az ö halálának színhelyéül. Elhatározza tehát, hogy élte hátralevő idejét itt fogja leányával eltölteni. De a kolonosiak, megtudván a jövevény nevét, nem akarták öt helységükben megtűrni, félvén, hogy az a városra átkot hoz. De a nemes lelkű Theseus király vendégszeretőleg fogadja Oedipust, s örömmel felajánlá országát az aggnak lakóhelyéül. Igy tehát Oedipus letelepült Kolonosban. Ekközben Thébaban pártviszályok jelentkeztek. ; Ugyanis Oedipus gonosz fiai megegyeztek abban, hogy közösen fognak uralkodni; de nemsokára az ifjabb Eteokles elűzi örökségéből Polynikest. Ez Argosba megy, ott menyasszonyt és szövetségeseket nyert, s hét fejedelem seregének élén vonult öccse ellen. A jósda azonban kinyilatkoztatta, hogy azon félé lesz a győzelem, mely Oedipus testét akár élve, akár halva, birtokába keríti. Thébai Kreon azonnal útnak indul Kolonosba, rábeszélendő Oedipust mézédes szavakkal, hogy térjen vissza Thébába, hol békében töltheti el utolsó napjait. Az agg haragra gyulád Kreon beszéde felett: Hazájából s országából — úgymond — kitudták öt űzni, ne követeljék tehát, hogy ismét visszatérjen oda csakis azon czélból, hogy a városra haszon áramolják. Ekkor Kreon erőszakhoz folyamodik. Ugyanis czimű tragédiá jának jellemzése. elragadtatja a szerencsétlen király leányait, Antigonét, s az időközben atyjahoz jött Isménét, csak azon esetben akarván őket visszaadni, ha Oedipus elszánja magát visszatérni Thébába. A gyámoltalan aggastyánnak a nemes lelkű Theseus jön segélyére, ki seregével Kreon csapatja után rohanva, heves harcz után elveszi a lányokat Kreontól. Most Polynikes jön vak atyjához. Bocsánatot esd tőle megható szavakkal, majd előadja a jogtalanságot melyet öcscse rajta elkövetett, leírja szökését Argosba, hol szövetségre talált, s szövetséges társai nevében kéri atyját, hogy feledje el a régi bünt, s egyesitse hatalmát az övékkel, hogy igy a trónbitorló hatalmát széttörhessék. De Oedipus borzasztó átokkal sújtja fiát, s megjósolja neki, hogy a testvérharcban mind ö, mind öccse megölik egymást. Megtört szívvel, de atok nélkül megy el atyjától Eteokles; tudja, hogy meg kell halnia, de a megkezdett háborút kötelessége bevégezni. Most következik a • tragődia vége. Az ég rögtön sötét felhőkkel borul be, a vilám czikázik, a menydörgés mindig erosebb lesz; Oedipus érzi, hogy régen ohajtott vége közeledik. Oedipus felhívja Theseust, hogy kövesse öt ama helyre, a hova majd öt vezeti, mert csakis az ö szeme előtt tárul fel ama titkos sir, mely az istenek jóslata szerint védőgátul szolgál az ellenség ellen, erösebben mint a pajzs. Eljutva a helyre, — Sophokles szavai szerint — ,Nagy lett a csendeség. De ekkor hirtelen Rettentő hang hallatszot, s rémület miatt Égnek meredtek Theseus hajszálai. Mert Isten ajka szólott, többször s hangosan :
