Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-11-30 / 3. szám

„Oh jer, jer Oedipus! Miért e habozás ? Sokáig késel ! Meddig várjunk még reád ? E szózat után, mely mesziröl hangzott, s vonzott, mint a delej, s ragadott mint a forgószél, Oedipus egy­szerre eltűnt. A költő igy adja elő halálát : Sem Isteneknek tüzfényü villáma nem Sújtotta öt; vihar sem kélt a tengeren, Mely elragadta volna zúgó szárnyain; Hanem vagy Istenek küldöttje vitte el, Vagy jótevőn a fold temette mélyibe. Sóhajtás nélkül, kortól menten halt el ö. Nem ére senki más ilyen cscdás halalt!'' Igy végződik szomorú, s titokszerü homályba boritott vége Oedipus életének. Sophokles tragédiájá­nak főhőse Oedipus. Nem a hatalmas király, nem a boldogságban uszó halandó, hanem a hazájából szám­űzött, boldogtalan vak aggastyán, a ki megverve az Istenektől, megvetve az emberektől bolyong ide s tova, jószívű emberek könyörületes adományaiból élve. De mégj ts többet nyert, mint veszített. Királyságától meg lett fosztva, de visszanyerte lelki nyugalmát. A szen­vedély viharja elmúlt, s csendessé s erőssc tette öt. A bajokat s szenvedéseket erős 'élekkel türi el. Ol­dala mellett van leánya, Antigoné, a ki az aggatyán nyomorát szereteteljesen enyhíti. Antigoné e tragédia legnemesebb alakja. Gazdagságban, zavartalan boldog­ságban növekedék fel a szülői házban, gyermekkorá­ban a kt'nyelmes, gondnélküli élethez volt szokva, s mégis, mikor apjára bekövetkezett a szörnyű katas­rópha, elkísérte atyjat a száműzetésbe, s tántorit­hatlan odaadással vezette az agg lépteit faluról-falura. Gyengéd szeretete nem ismer nyugalmat. Bolyong a bujdosóval szüntelen Az aggastyánt vezetve; s gyakran tével. eg Erdők vadonjain, mezítláb, étlenül, Gyakorta gyötri zápor és naphév szegényt, Ki elhagyá nyugalmas, enyhe otthonát, Boldogtalan atyjának ápolásaért. Elképzelhető, mily nagy vólt Oedipus bánata, midőn leányát, egyetlen támaszát elragadták tőle, s mily nagy örömöt érze keblében, midőn Theseus visz­szahozá Antigonét. Megható alak Oedipus fia, Polynikes, ki bár aty­ján szörnyű jogtalanságot követett el, de azt később megbánta, s atyja előtt térdepeit annak bocsánatáért esdve. De atyja átokkal sújtja öt, s megjövendöli szo­morú sorsát. Polynikes minden rosszasága mellett mégis nemes indulatú. Sorsát már tudja,, de mégis vissza­kell térnie. Kiragadja magát nővérei ölelései közül. — Áldással ajkain s egy imával, hogy az Istenek végre minden nyomortól megszabadiij ik, elmegy, jól tudva, hogy sorsa el van döntve. Oly megható e hősiesség, hogy nem tudjuk, hogy vájjon elítéljük e Polynikest, mint Oedipus, vagy sajnáljuk-e mint Theseus, vagy sirassuk-e mint Antigoné (Patin). Szépen rajzolt s élethű alakok még e tragédiá­ba 1 Kreon, az eszélyes államférfiúi s Theseus, athéni király, ki Oedipust oly vendégszeretöleg fogadta. Rég leszállott már Hades sötét bi/.odalmába e tragédia költője, s vele együtt eltűnt ama nemés nép, mely Hellás patakszelte és ligetárnyalta téréin lakott; de mint vilagito torony, tündökölnek müveik a tudomány és művészet tengerén, megmutatva azon irányt s utat, melyen az igazi költészetnek haladnia kell. Illő, hogy kegyelettel emlékezzünk meg azon néprröl, mely min­ket ily örökbecsű müvekkel ajándékozott meg. x-y. — Az „ifjúsági képzoiársulat" pályakérdései kö­zött a görög műfordítás tárgyául Homer „Iliás"-ának 24-ik énekéből a 468 — 595. versek közt eső rész je­löltetett ki. („Akhilles és Priamos/') A fordításnak vagy az eredeti versmértékban vagy alexandrinusok­bán kell irva lenni. Egyházi beszéd alapigéjéül adva van; Pál ap. Rom. XII. 2. „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek uju­lása által, hogy kedveljétek az Istennek ama jó, ked­ves és tökéletes akaratjai." — A „theologia képzoiársulai" szép segélyben s ezzel együtt kitüntetésben részesült a „Dunántúli Egy­házkerület" nyári közgyülása alkalmával. A mennyi­ben Nt. Németh István elnök úr buzgólKodása követ­keztében következő kegyes szívű adakozók járultak a társulat közszükségleteink fedezéséhez: Főt. Pap Gá­bor püspök úr 3 írttal, Nt. László József úr 5 frt. Nt. Csonka Ferencz úr 1 frt, Nt. Körmendy Sándor úr 3 frt, Nt. Vály Lajos úr I frt, Nt. Szekeres Mihály úr 1 frt, Nt. Gueth Sándor úr 1 frt, Nt. Páli Lajos úr I frt, Tek. Barthalos István úr 1 frt, Ns. Chernel Fer­dinánd úr 2 frt, Tek. Szilágyi József úr 3 frt, Tek. Lázár Benő úr 1 frt, Tek. Horváth Lajos ur I frt, Tek. Saary Lajos úr 1 frt. Összesen 25 frt. Fogadják a kegyes szivü adakozók a társulat leghálásabb kö­szönetét. — Nagy adomány. Főiskolánk a ccnvent ajánla­tára 98,000 frt segélyben részesitetett a magas kor­mány által, mely oszeg egyszersmiridenkorra adatott az iskola czéljainak előmozdítására. Ez összeg segé­lyével tanintézetünk nemcsak teljesen a kor színvona­lára lesz emelve, — melytől különben ugy sem ma­radt el szellemi tekintetben, — hanem oly helyzetbe lesz hozható, hogy bármely más tanintézettel is kiállja a versenyt. — Az „ifjúsági képzöíársulat" már meghatározta a szavalati verseny darabjait, melyeket a nyertes a társulat évetzáró „öröm ünnepélyén" szavalni fog. Ko­moly szavallati darabul kitüzetett: „Salamon király álma" Reviczky Gyulától, vig szavalatra pedig Tompa Mihály „Az én lakásom" czimü költeménye. Esetleg, ha a közönség újra kivánná hallani a szavalót, Ábrá­nyi Emil „Égben" czimü költeményét fogja szavalni. -— Mint értesülünk a leendő concertet maga a Tek. tanári kar. fogja rendezni a tanuló ifjúság közre­működésével némely taneszközök beszerzése végett. A jövedelemnek ezenfelül megmaradó részéért a „theo­logiai önképzőkör" folyamodott, hogy csekély alaptő­kéjét gyarapithassa, mivel az ifjúsági képzötársulat különben is oly gazdag, mint talán az ország egyet­len önképzőköre sem. Felelösszerkesztö: Borsos István. Szerkesztő-társak: Neupor Béla, Fülöp József

Next

/
Oldalképek
Tartalom