Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-11-30 / 3. szám

„Oh jer, jer Oedipus! Miért e habozás ? Sokáig késel ! Meddig várjunk még reád ? E szózat után, mely mesziröl hangzott, s vonzott, mint a delej, s ragadott mint a forgószél, Oedipus egyszerre eltűnt. A költő igy adja elő halálát : Sem Isteneknek tüzfényü villáma nem Sújtotta öt; vihar sem kélt a tengeren, Mely elragadta volna zúgó szárnyain; Hanem vagy Istenek küldöttje vitte el, Vagy jótevőn a fold temette mélyibe. Sóhajtás nélkül, kortól menten halt el ö. Nem ére senki más ilyen cscdás halalt!'' Igy végződik szomorú, s titokszerü homályba boritott vége Oedipus életének. Sophokles tragédiájának főhőse Oedipus. Nem a hatalmas király, nem a boldogságban uszó halandó, hanem a hazájából száműzött, boldogtalan vak aggastyán, a ki megverve az Istenektől, megvetve az emberektől bolyong ide s tova, jószívű emberek könyörületes adományaiból élve. De mégj

ts többet nyert, mint veszített. Királyságától meg lett fosztva, de visszanyerte lelki nyugalmát. A szenvedély viharja elmúlt, s csendessé s erőssc tette öt. A bajokat s szenvedéseket erős 'élekkel türi el. Oldala mellett van leánya, Antigoné, a ki az aggatyán nyomorát szereteteljesen enyhíti. Antigoné e tragédia legnemesebb alakja. Gazdagságban, zavartalan boldogságban növekedék fel a szülői házban, gyermekkorában a kt'nyelmes, gondnélküli élethez volt szokva, s mégis, mikor apjára bekövetkezett a szörnyű katasrópha, elkísérte atyjat a száműzetésbe, s tántorithatlan odaadással vezette az agg lépteit faluról-falura. Gyengéd szeretete nem ismer nyugalmat. Bolyong a bujdosóval szüntelen Az aggastyánt vezetve; s gyakran tével. eg Erdők vadonjain, mezítláb, étlenül, Gyakorta gyötri zápor és naphév szegényt, Ki elhagyá nyugalmas, enyhe otthonát, Boldogtalan atyjának ápolásaért. Elképzelhető, mily nagy vólt Oedipus bánata, midőn leányát, egyetlen támaszát elragadták tőle, s mily nagy örömöt érze keblében, midőn Theseus viszszahozá Antigonét. Megható alak Oedipus fia, Polynikes, ki bár atyján szörnyű jogtalanságot követett el, de azt később megbánta, s atyja előtt térdepeit annak bocsánatáért esdve. De atyja átokkal sújtja öt, s megjövendöli szomorú sorsát. Polynikes minden rosszasága mellett mégis nemes indulatú. Sorsát már tudja,, de mégis visszakell térnie. Kiragadja magát nővérei ölelései közül. — Áldással ajkain s egy imával, hogy az Istenek végre minden nyomortól megszabadiij ik, elmegy, jól tudva, hogy sorsa el van döntve. Oly megható e hősiesség, hogy nem tudjuk, hogy vájjon elítéljük e Polynikest, mint Oedipus, vagy sajnáljuk-e mint Theseus, vagy sirassuk-e mint Antigoné (Patin). Szépen rajzolt s élethű alakok még e tragédiába 1 Kreon, az eszélyes államférfiúi s Theseus, athéni király, ki Oedipust oly vendégszeretöleg fogadta. Rég leszállott már Hades sötét bi/.odalmába e tragédia költője, s vele együtt eltűnt ama nemés nép, mely Hellás patakszelte és ligetárnyalta téréin lakott; de mint vilagito torony, tündökölnek müveik a tudomány és művészet tengerén, megmutatva azon irányt s utat, melyen az igazi költészetnek haladnia kell. Illő, hogy kegyelettel emlékezzünk meg azon néprröl, mely minket ily örökbecsű müvekkel ajándékozott meg. x-y. — Az „ifjúsági képzoiársulat" pályakérdései között a görög műfordítás tárgyául Homer „Iliás"-ának 24-ik énekéből a 468 — 595. versek közt eső rész jelöltetett ki. („Akhilles és Priamos/') A fordításnak vagy az eredeti versmértékban vagy alexandrinusokbán kell irva lenni. Egyházi beszéd alapigéjéül adva van; Pál ap. Rom. XII. 2. „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek ujulása által, hogy kedveljétek az Istennek ama jó, kedves és tökéletes akaratjai." — A „theologia képzoiársulai" szép segélyben s ezzel együtt kitüntetésben részesült a „Dunántúli Egyházkerület" nyári közgyülása alkalmával. A mennyiben Nt. Németh István elnök úr buzgólKodása következtében következő kegyes szívű adakozók járultak a társulat közszükségleteink fedezéséhez: Főt. Pap Gábor püspök úr 3 írttal, Nt. László József úr 5 frt. Nt. Csonka Ferencz úr 1 frt, Nt. Körmendy Sándor úr 3 frt, Nt. Vály Lajos úr I frt, Nt. Szekeres Mihály úr 1 frt, Nt. Gueth Sándor úr 1 frt, Nt. Páli Lajos úr I frt, Tek. Barthalos István úr 1 frt, Ns. Chernel Ferdinánd úr 2 frt, Tek. Szilágyi József úr 3 frt, Tek. Lázár Benő úr 1 frt, Tek. Horváth Lajos ur I frt, Tek. Saary Lajos úr 1 frt. Összesen 25 frt. Fogadják a kegyes szivü adakozók a társulat leghálásabb köszönetét. — Nagy adomány. Főiskolánk a ccnvent ajánlatára 98,000 frt segélyben részesitetett a magas kormány által, mely oszeg egyszersmiridenkorra adatott az iskola czéljainak előmozdítására. Ez összeg segélyével tanintézetünk nemcsak teljesen a kor színvonalára lesz emelve, — melytől különben ugy sem maradt el szellemi tekintetben, — hanem oly helyzetbe lesz hozható, hogy bármely más tanintézettel is kiállja a versenyt. — Az „ifjúsági képzöíársulat" már meghatározta a szavalati verseny darabjait, melyeket a nyertes a társulat évetzáró „öröm ünnepélyén" szavalni fog. Komoly szavallati darabul kitüzetett: „Salamon király álma" Reviczky Gyulától, vig szavalatra pedig Tompa Mihály „Az én lakásom" czimü költeménye. Esetleg, ha a közönség újra kivánná hallani a szavalót, Ábrányi Emil „Égben" czimü költeményét fogja szavalni. -— Mint értesülünk a leendő concertet maga a Tek. tanári kar. fogja rendezni a tanuló ifjúság közreműködésével némely taneszközök beszerzése végett. A jövedelemnek ezenfelül megmaradó részéért a „theologiai önképzőkör" folyamodott, hogy csekély alaptőkéjét gyarapithassa, mivel az ifjúsági képzötársulat különben is oly gazdag, mint talán az ország egyetlen önképzőköre sem. Felelösszerkesztö: Borsos István. Szerkesztő-társak: Neupor Béla, Fülöp József