Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1887-10-31 / 2. szám

me^ én kiá'tottam nagyot s ugrottam még nagyobbat, mert valaki olyan egyet húzott a hátamra, hogy testvérek között is beillett volna kettőnek. Ezzel egyszerre hallatszott Csibaki János uram S :ava : — Mit csináltok itt semmirevaló kölykei! Majd adok én nektek! De én azt már nem vártam be, hanem ugrottam neki a vadszőlőnek s keresztül tördelve rajt, szaladtam a kerités felé, amelyen átugorni akarván, szerencsésen keresztül is estem rajta, hogy még a vesém is megingott. Azután rohantam fel, bezárkóztam szobámba, s megfogadtam, hogy többet nem megyek le a kertbe soh i: meg is tartottam. — Es hozzá két hét múlva megbuktam az érettségin. MEDGYASZAY VINCZE.. Néhány szó Vörösmariy Mihály „Ivét Szomszédvár" cz. müvéről. (Folytatás.) I. Az egy és ugyanazon nemzet fiai közti visszavonás, gyűlölet és ellenségeskedés átka és borzasztó következményeinek feltüntetése szolgál e mű alapjául. — De lássuk, miként fejt ki ebből költőnk oly cselekvényt s rajzol oly eseményeket s jellemeket, melyek alapján az előzőkben foglalt azon állítást, hogy e mű páratlan irodalmunkban, nem mondhatjuk túlzottnak. Ismerkedjünk meg tehát elsőben is a mű tartalmával, hogy annak alapeszméje, szerkezete és jellemrajza világosabban álljon előttünk. I. ének. Sámson Tihamér, ki Kun Lászlót a Habsburgi .Rudolfot segitő, — Ottokár elleni — hadjáratában kisérte s egyike volt a király legderekabb lovagainak, a béke helyreálltával örvendő szivvel siet ősei vára felé. Csendes alkony borul a tájra, a nemrég megszűnt zivatar után mindenféle teremtmény sürög forog mindenütt, mintegy gyönyörködve a felfrissült természetben. Csak embert nem látnak a vár körül a hazatérő vizsgálódó szemei: közeledtekor nem hangzik elébe a vár őr kürtjének jól ismert hangja, beléptekor nem fogadják a szerető szülék és testvérek ölelésre kitárt karjai,— elhagyott, kietlen a ház s kardja a puszta köveken s padlókon rémesen csörög. — Távolléte alatt a szomszéd Ságvár ura Káldor, kinek családja Tihaméréval régi időktől fogva ellenséges lábon állt: éjnek idején rátört a veszélyt nem is sejtő családra s a várnéppel együtt kiirtá azt. Tihamér boszut esküszik a tett elkövetője ellen s borzasztó átkot mond saját fejére, ha e boszut nem hajtaná végre. Az éj nagy részét kedvesei emlékének szentelve, álmatlanságban töltve el, másnap még kora reggel útra kél, hogy felkeresse a Székesfehérvárott mulató királyt s megérkezve előterjeszti panaszát, elmondván Káldorék gálád árulását s a házát ennek következtében ért romlást. László maga ajánlkozik neki elégtételt adni, de mivel Tihamért nem lehet határozatában megingatni, helyt ad kérelmének, hogy egyenként liivja ki Káldor népét párviadalra, királyi boszujával fenyegetve az elleniéit, ha a lovagiasság szabályait megsértve ketten szállanának sikra Tihamér ellen, vagy orozva vesztenék el őt. •— Egyúttal hivatja hirnökét Kadártát s parancsot ad neki, hogy tudassa akaratát Káldorékkal. Erre Tihamér megtér várába. II. Ének. „Ságon azonközben poharak közt telt zajosabb éj:" együtt van az egész család a várnéppel együtt. A mint javában emlegetik a gyalázatos árulást, melynek a Sámson család végromlása lőn következménye, miközben Káldor az összegyűlteket a történtek titokban tartására esküvel kötelezi: egyszerre csak megharsan a vár kapujánál álló őr kürtje s kevés vártatva léptek zaja és kardcsörtetés hallatszik be az előcsarnokból. Ülőhelyeikről felállva, feszült figyelemmel függesztik mindnyájan szemeiket az ajtóra s ime belép talpig fegyverben, az ország czimerével paizsán a bajhirlő Kadárta. Elő-