Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1887-10-31 / 2. szám

adja küldetése czélját, elmondva a király üzenetét, mit hallva Káldor, kevély mosolylyal ajkai körül utasítja vissza az „elkeserült ifju" gyanúját, mely rágalmat rövid idő múlva keserűen fog megbánni a „nyomorú," mert a kihivást elfogadva, előbb fogja a Káldorék fegyvere által kiontott vérét inni a föld. mintsem sanda gyanúját, illetve annak igaz voltát bebizonyíthatná. A hirnök távoztával még jó ideig mulatnak Káldorék, gúnyos megjegyzéseket téve Tihamérra. Különösen Sundó „legerősebb bajnoka Ságnak" agyarkodik erősen reá, igy szólván nagy fennen poharat emelve — „Sámson fia halld meg: Sundó lesz, ki leküld, ha mozogsz, keseregni apádhoz." Még csend uralkodik Ságon, midőn másnap korán reggel Tihamér megdöngeti buzogányával a várkaput s felszólítja Káldort, hogy vivjon meg vele. De ez dölyfösen viszszautasitja őt e szavakkal: „Szolgám fog hozzád viadalra leszállni s az öl meg." — Sundó ajánlkozott ugyanis, hogy megvív Tihamérral. Mig ez várja ellenfelét, titokban oda lopódzik hozzá Petur a várúrnak legidősebb fia, kérve őt, hogy — ha épen marad,— verekedjék meg vele éjjel, majd ha a hold feljő. „Elvárlak" viszonzá Tihamér, mely válasz után Petur sietve távozik. Alig hangzanak el léptei, íme jön sebtiben Ipoly, Petur öcscse, ugyané kéréssel. Tihamér ezen kihivást is elfogadja, mire Ipoly ép ugy mint bátyja, nehogy atyja valahogyan neszét vegye a dolognak, elsiet. Végre jön Sundó is erősen felfegyverkezve. Gúnyosan veti Tihamér elé egyik kelevézét, hogy egyenlő fegyverrel harczolhassanak, mert ez csak karddal s buzogánynyal fegyverkezett fel. De épen hányaveti, fitymáló magaviselete okozza halálát, mert saját gerelyétől találva, a vérzés miatt annyira elgyengül, hogy midőn a harcznak végét vetendő egész erejét összeszedve egy irtózatos csapást mér Tihamérra, a csapás súlya következtében előre bukik, mely alkalmat Tihamér felhasználva, az egész várnép rémületére fejét veszi. — E győzelemmel azonban nem elégszik meg, hanem újra meg újra megjelen a kapu előtt küzdelemre hiva fel a várbelieket és csak miután még két vitézt öl meg: tér vissza várába, uj erőt gyűjteni a további küzdelmekhez. Alig tűnik fel a hold, nosza siet Petur és Ipoly a harcztérre egjunás szándékáról mit sem tudva, Amint megérkeznek, ellenfélnek nézve mindegyik a másikat „jelszavakat váltvák, viadalmasan összerohantak" s rövid idő múlva halálosan megsebesülve lehelik ki lelküket. Mire Tihamér oda érkezik, a két testvér már meghalt. Másnap az atya mindenütt keresi fiait, de hiába . . . nincsenek sehol! Egy tekintet Urhida — a Sámsonok vára—-felé iszonyattal tölti el keblét, ott látva két íia halvány, véres fejét a várkapu felett, — Tihamér ezután is minden reggel, délben, estve megdöngeti a várkaput, uj meg uj áldozatot kérve ádáz boszujának. Testét nem fogja fegyver, egymásután hullanak el Káldor vitézei súlyos csapásai alatt. A gyávábbak rémülten hagyják el a várat. n— hol mindennapi harczban Dűla halál s lebegett elfordíthatlan enyészet." (Folyt, köv.) SÁNDOR BENŐ. Epigrammák. Egy „kis" nagyzóhoz. Nagynak hinni magát vala elete eddigi elve ; Mert hisz a nagy szellem oly pici testbe befér. Nézete nem téves. Példákra utal. De minő kár: Nála az oly pici test mily nagy . . . eszét ha veszem! Lefőzte. „Szervus öcsém!" mondá bátyjának az ifju maturus — „Még a jó szinem is elmegy e vizsga alatt." „És te csodálod-e a'.tr" lőti válasz a büszke szavakra^ „Vedd tudomásul, hogy sárga a tök ha megért." VLNOSUS.