Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1887-05-15 / 11. szám
Látogatás egy A Szerbiában való utazás korántsem oly kényelmes dolog, mint más országokban, tegyük fel a mi hazánkban, a hol a vasutak a közlekedést a szélrózsa minden irányában közvetítik, a hol az ember délben pl. még Bécsben ebédel, estebédjét pedig már szeretett fővárosunkban költheti el. Csak fel kell szállni a gyorsvonatra és meg van. Szerbiában 30 mértföldnyi utazás már egész tekintélyes ut, s az utazó nagyon jól teszi, ha egy jól telt szilvoríumos üveget (puna s'ivszki sztakla) és '/ 2 oka (körülbelül egy régi bécsi font) török dohánynyal látja el magát. Azonban mire czéljához megérkezik, vajmi kevés marad belőle, mert minden állomásnál »mehana« kínálkoznak ezen nemes növény tisztelői és ugyancsak használják a „kutija f-t (dohánytárca). Legcélszerűbb ilyenkor a ,,kutija"-t mindjárt maga mellé tenni, legalább nem kell folyton j a zsebbe nyúlni. Ez mar általános szokás a szerbeknél, mert a dohányt közös jószágnak tekintik. Látogatóba menvén egyszer a szomszéd falu ,,kuezse"-jéhez (biró), kivel jó viszonyban voltam, következő párbeszéd folyt le köztünk, mely annyival is inkább érdekes, minthogy minden szerb i^y fogcdja kedves vendégét: „Bog vasz dono zdravo radujem sze daszte Vi dosb í f (Isten hozta, igen örülök, hogy eljött). Itt megjegyzem, hogy a szerbek mindenkit tegeznek, kivéve az előkelők maguk közt és a paraszt, ha előkelővel beszél, a mikor a ,,Vi"-t használja, a mi a személyi névmás többes szám harmadik személye. „Dobra vecse, csika Yevrem. kahoszte Vi"? (jó estét Yevrem bácsi, hogy van ?) feleltem én. „Dobro, fala Bogu, sta radidu vasi lyudi, jeszu zdravi ? (jól hála Istennek, mit csinál a csaladja r) Mert ők soha sem kérdik az egyes családtagok jóllétét, hanem az egész családét. „Zdrav szu. fala Bogu" A1 sta radite Vi, kume ? (hála Istennek egészségesek, de mit csinál a koaia?) ,,Fala bogu," egészéges vagyok, hát a maguk birája hogy van ? ,,Fala Bogu, egészséges ö is." „Ma akkor adja át tiszteletemet s mondja, hogy ő pravi Srbin" (igazi szerb). Ezután leültünk a „vecserá"-hoz (estebéd), melyhez még a községi „trgovaca" (kereskedő), továbbá egy „dják" is meg lett hiva. A „dják" nem egyéb, mint deák, aki „Kalaudjer" (barát, szerzetes) akar lenni, de vándorlási kedvében nem ér rá szándékát teljesíteni. Összes nemzeti hős- és szerelmi költeményeit tudja és a „g u z 1 i c z a" kísérete mellett el is énekli. Minden vendég előtt tiszta abrosz és tányér és % oka vörös bor. A nélkülözhetlen ,,slatko" (édességek) egy pohár fris vizzel rá a közeli ,,Tsezma"-ból, valamint a slivovíczával már azelőtt birkóztunk meg. szerb bírónál. A „vecserát" megnyitotta a jól elkészített „kisel 1 csórba'í (savanyu husieves), minden szerb kedvenc étele. Ezt követte a ,,jagujecse pecsenja" (juhsült), melyet közönségesen a „furumában" (kályhában) egészben sütik, a salátát pótolva a ,,bela luka" (fiatal foghagyma) és ,,pabrca" (zöld paprika), továbbá csekély „cebap" szintén a szerbek kedvenc/, étele. Ez a „cebap t f úgy készül, hogy a különféle marha, disznó és juhhusdarabokat szorosan egymás mellé nyársra tűzik és parázs felett megpörkölik. A vecserát befejezte a „sira" (túró), „kajmak" (juhsajt). De e közben a borról sem feledkeztünk meg, melynek hatásat már nyelvünk is megérezte, mert annyit beszéltünk, hogy mire észrevettem, hogy haza is kellene menni, már nagyon is késő volt. Igy gyorsan elbúcsúztam s hazahajtottam. A szerb paraszt-háztartás, gazdaság". Azon körülménynél fogva, hogy a szerb családélet alapját a ,,Zadruga" képezi, mely abban áll, hogy a családtagok hazasodásuk után is többnyire együtt maradnak: minden egyes házhoz nagy telek' is tartozik, ugy hogy ez nagyobb családoknál a község meglehetős részét foglalja el. Hatalmas sövénykerités veszi körül az egyes telkeket, a melybe való belépést a kapu kozvetiti. Az udvar előrésze többnyire szilva vagy egyéb gyümölcsfákkal van beültetve s csak azutan kezdődik a tulajdonképeni paraszt udvar. Legtekintélyesebb a „staresina" (családfő) épülete, mely köré csoportosulnak a kisebb házak, a család többi házas tagjainak lakásai. Ezek többnyire csak alvóhelyekül szolgálnak, a mennyiben a közös „étterem" vagy egyáltalában a csaladi terem a „staresina" lakában van. Egyedül a staresina" háza van téglából épitve s néha cseréppel födve. Többnyire emelkedettebb helyen áll úgy, hogy néhány lépcsőn kell felmenni, a többieké ellenben c*ak alacsony házikók. A ,,staresina" háza all a nagy közös termen kívül 3 — 3 mellékszobából. A közös terem jó részét elfoglalja az óriási kályha : a családi tűzhely, mely négyzetalaku és több nagyobb kőlemezből van úgy összerakva, hogy a közepén egy mélyedés marad, s ebben gyújtanak tüzet E felett láncon lóg a szerb parasztasszony universalis főzőedénye a „bakrac." E köröl csoportosulnak estefelé, bevett közös vacsora után a „Zadruga" összes tagjai, a nők fonva és vígan csevegve , majd pedig egy-egy nótára gyújtva, a férfiak pedig a keményre taposott földön kiterített „tyillin"-en (szerb szőnyeg) heverve s őket danáikban kisérve; a staresin" pedig a guzlát pöngetve. Ekkor egy közülük feláll s soloban elénekel egy-egy rhapsodiát, a miben a szerb népköltészet oly
