Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Második évfolyam - 1887-05-15 / 11. szám

dúsgazdag : A nagyszerű „Lazarica'' a rigómezei ütközet („kosovopolje") festésével; a „Marko Kraljevic"ról szóló számtalan dalok, ki nevezetes kalandjai áli«il egy meglehetős mondakör középpontja lett; továbbá a gyönyörű dal „Stalac' vár hós védelmezőjéről, a vitéz Prijesda vajdáról, az erényes és hősies Yela bojárnőről — és számtalan hősről, melyek mind a szerbek közkincsét képezik. Egyikről sem tudni, ki költötte és már századok előtt épugy kedvelték ezen dalokat miként ma is. A fiuk apáiktól tanulták, örökölték és igy a nélkül hogy egy betű, a nélkül hogy egy hang változott volna, tartották fenn magukat maig. REITER LAJOS. Közönséges vasárnapi ima, (reggeli egyh. Elő fohász. Nagy Isten! Örül a mi szivünk, valahányszor a harangok nyelvének neved imádására hivó zengései füleinkbe elhatnak; mert kedves nekünk a te veled való társalkodás, midőn dicsőítésedet zenghetjük. Jövel azért, légy közöttünk szent lelkeddel s vedd kedvesen ünnepi foglalatosságunkat. Amen. Világok Urals bölcs Teremtője! Mindenhatóságodat csudálva állunk meg ez ünnepélyes órában szent szined előtt s nyelvünk rebegése nem talál méltó szavakat, melyekkel nagyságodat kibeszélni s dicséretet zengeni képesek volnánk. Oh mert csak gyarló férgek vagyunk mi tehozzád képest, csak porszemek nagyságoddal szemben s erőtlen lények a mennyei seregekhez, melyek meg nem szűnő, tökéletes énekkel dicsőitik nagy nevedet! De azért bár erőtlen is dicséretünk, fogyatkozás nélkül nincs is tiszteletünk: legyen kedves áldozat te előtted s fogadd el szivből fakadt hálafohászainkat! Isten, jó Atyánk! Oh, mely sok és nagy jókat köszönhetünk neked, melyekkel gyermekségünktől fogva elhalmoztál! Mennyit köszönhet az ember teremtetése óta vele közlött jótéteményeidért! Te adtál életet, lehelletet, ruházatot, elebeszéd előtt). delt; te adtad belénk a lelket s tettél ezáltal úrrá a földön és minden állatokon; te küldötted el egyszülött fiadat, hogy megmutatná az utat, melyen a te dicső sziliednek látására eljuthatunk; te ültetted belénk szt. fiad által a halhatatlanság édes reményét; te rendeltél közénk tanítókat s hallatod általuk naponként szent beszédeidet, melyekből az örök élet útját megismerhetjük s vigasztalást meríthetünk, ha szenvedünk, — reménységet, ha csüggedünk, — bátorítást küzdelmeink között. Legyen ezért neked dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás! Gondviselésedbe ajánljuk ezután is mind magunkat, mind hozzánk tartozóinkat és minden embereket; ne vond meg tőlünk atyai gondoskodásodat! Viselj gondot mind testi, mind lelki életünkre! Adj erőt jó szándékainkban, melyeket magunkban felteszünk! Hirdettesd közöttünk megszakítás nélkül szent beszédeidet s légy velünk ma és mindenkor buzgólkodásunkban. — Cselekedjed, hogy az itt hirdetetteknek ne csak hallói, de megtartói is legyünk, hogy igy eljuthassunk mi is hozzád s a téged dicsérő angyalokkal tökéletes dicséretet zenghessünk nagy nevednek. Ámen. FÜLÖP JÓZSEF,