Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-11-30 / 3. szám

lyókonyságára nézve. Ha a tartalom gyengébb is, de a nyelvezet mindig választékos és Ízléses; a forma hibátlan és kerekded. De a komolyabb munkára való válalkozásban hanyatlás állott be. Az önképzőkör mostani ifjúsága nagy ritkán válalkozik egyegy nehezebb műfajhoz tartozó költemény megírására. Csak a lyrai és népdalt müvelik, mert ennek megírásához nem kell más, mint a kedélynek egy kis felbuzdulása. Igaz, ezt ugy is lehetne magyarázni, hogy a mostani ifjúság nagy önismeretre és bölcs belátásra jutott, s azért nem vállalkozik olyan munkára, amelyben még meg nem izmosodott tehetsége és tökéletlen tanulmányai mellett valami kiválót nem hozhat létre. De épen az ily ifjúkori szárnypróbálgatással készülne a komoly munkához; az ok inkább abban van, hogy félünk a nehéz és hosszas munkától. Innét van az, hogy az 1871-íki kiadásban a lyrai és népdalok mellett sokkal nagyobb számmal találunk nehezebb műfajhoz tartozó költeményeket, mint a mostaniban. Vegyük most már vizsgálat alá az egyes müveket, ugy azonban, hogy figyelmünket inkább csak azokra fordítjuk, melyek a közönségesek közül kiemelkednek, s a velők való foglalkozást inkább megérdemlik. I. Legkiválóbbnak, sőt mindvalamennyi felett kimagaslónók tartom K. Kiss Gyula és Csatkai Ignácz költeményeit. — Különösen K. Kiss Gyula „Ki fényt adál" stb. eimü hy'mnusát. Ebben a hymnus minden kellékei feltalálhatók. A költemény eleje mindjárt megragadja a lelket s felkölti a figyelmet, midőn költői nyelven elősorolván az Isten legbámulatosabb alkotásait ezek által imádásra ragadtatva mintegy önkéntelenül jön ajkaira ezen kifejezés : „Én hiszek benned édes Istenem." Ezen sort azután refrainül használja, s mintegy összekötő kapcsot képez az egyes versszakok között, melyekben a lelkesültség és felmagasztosultság folytonosan magasabbra emelkedik. A refrain adja meg a költeménynek alaphangulatát is: az Istenben való lelkes felemelő hitet. Mert az Isten nagyszerű munkáinak és felséges tulajdonainak felsorolása, mindig önkénytelenül is ezen igaz és a sziv legbelsejéből jövő érzés kifejezésére ragadják: „Én hiszek benned édes Istenem." Legmagasabbra emelkedik a költemény hangja a 4-ik versszakban, midőn Istenről, mint a szerető és vigasztaló édes atyáról beszél, ki: „meghallja az elfojtott sóhajt is és balzsamot önt el a seben." Az ezután következő utolsó versszak imádságként buzog fel az Isten magasztossága által elragadtatott szívből. S miként a jó imádság kielégíti és megnyugtatja az ember hánykódó lelkét, ugy itt is oly megnyugtatókig hangzanak el a végszavak:. „Ki mindig voltál és sohase múlsz el: Mindenható! Imádlak tégedet!" Nyelvezete méltó a tartalomhoz, a nagy és magasan szárnyaló gondolatok nekik megfelelő szavakban jőnek kifejezésre. A kifejezések tömörségét és kerekdedségét mutatja az, hogy alig találhatunk az egész költeményben néhány szót, melyet kihagyhatnánk annélkül, hogy az értelem annélkül csorbulást ne szenvedne. De azért a nyelv épen nem válik döcögőssé, sőt mindvégig folyékony és választékos marad. A sorok jambusokban vannak írva, s méret alig néhány helyen hibás. Rimei mind jók, kivéve a 3-ik versszakban ezt: „parányi csak — szabályirat" mely sem rímnek sem assonansnak nem járja meg. Mert bár 4 szótagban megegyeznek a magánhangzók egymással, de a mássalhangzók nem hogy megyeznének, de még csak n8m is rokonok. Ezek rokonsága nélkül pedig assonans nem álhat meg. Az itt elmondottak 'alapján tartom én e költeményt az egész kötet fénypontjának, melynek szerzőségét még egy ismert író is elfogadhatná. „Legelész a gazduramnak hat ökre" cimü népdala Kiss Gyulának szinte megüti a mértéket. Az egészen népies zamat és gondolkozásmód vonul végig, a mely az ujabb idö népdalaiban oly ritkán található fel. midőn vagy a tárgy, vagy a kifejezésmód nem felel meg a népdal kellékeinek. Itt a népies gondolat és kifejezésmód használata mellett nem lesz a költemény tartalmatlanná és üressé vagy épen chablonszerüvé. Különösen kedves és ügyes a befejezés: „Akkor aztán a gazd" uram hat ökre Legelészhet örökre! . . ." (Folyt, köv.) cBotoco 3>l"oá M.