Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1887-03-31 / 9. szám
állattenyésztő és a pusztán lakó társadalomban gyökereznek, nem pedig egy oly társadalomban, mely patriarkbalis elzárkózottságban, folyói és erdői határain belül megmaradván, soha egy nagy szabásií. hősies világ történeti tettre magát cl nem szánta." ') Hunfalvy nem ellenkezik Vámbéry Árminnal azon állításra nézve, hogy minden nép természete öszhangban áll lakóhelye talaji és éghajlati viszonyaival: de hozzá teszi, hogy változván a phvsikai körűimém-ek. más alakot ölt e- természet is. A Szent István előtti és utáni magyarság között nagy különbség észlelhető. Mi okozta? A társadalmi átalakulás, a keresztyén vallás. Hát ezt miért fogadták be V Mert a megváltozott viszonyok kivánták. Más physikai helyzet, más társadalmi rend, más nemzet. A harmadik bizonyság legnagyobb hitelű a rokonság kérdésének megfejtésében, és ez maga a nyelv. Az ugorismus egész mellékesnek tekinti, majdnem figyelmen kivül hagyja az ethnologiai sajátságokat, mert tudja, hogy a hozzá vetések éjjeléből nem vezethetik napvilágra: de annál nagyobb fontosságot tulajdonit a nyelvnek, mely egymaga tartható csak igazi tényleges bizonyító körülménynek a vitás kérdésnek felderítésében. Vámbéry nagy súlyt fektet azokra a vonásokra, melyek az ember physikumából keletkeznek: szinte egyik fő érvének látszanak annak kimutatásában, hogy „a Pannoniát meghódító magyarok zömének egy nomád török-tatár törzshöz kellett tartoznia" : mindazáltal theoriája igazolásának súlypontját a nyelvi hasonlítás, a szó-egyeztetés teszi. Ez oldalról nem annyira Hnnfalvyval, mint inkább Budenzzel áll szemben. Vámbéry azt mondja, hogy Budenznek nagy ugor összehasonlító szótára érlelte benne meggyőződéssé ama már korábban támadt sejtelmét, hogy az ugor álláspont minden szilárd alap nélkül van. A legtöbb vitára az a körülmény nyújt alkalmat, hogy a magyar nyelvben egy rakás szó van, mely csakugyan török eredetű. Most az a kérdés: mely korból valók. Mert *) A magyarok eredete, ugyanott. a török elemek a magyar n3 Telvben három félék; nevezetesen — először olyanok, melyek valamennyi altai nyelvvel közösek, mint maradványai amaz ős kornak, midőn még az altaiság nem ágazott szét; továbbá olyanok, melyek egyenest a törökségből valók; végül olyanok, melyek a magyar nemzet legutóbbi történeti időszakából szál máznák, mikor a törökség egy ága az ozmán nép, mint hódító gyakorolt befolyást nyelvünk életére. Vámbéry nem igen van tekintettel arra, hogy micsoda korból ered a közösség. Azokból a szavakból, melyek sem az altai ős alapból nem valók, sem legújabb török érintkezés által nem honosodtak meg, azt következteti, hogy a magyar nyelv a török-tatárokéval rokon. Midőn nyelvünket török-tatár eredetűnek állítja, nem tagadja, hogy van benne sok ugor elem is; s azért nem is tisztán török-tatárnak mondja, hanem vegyliléknek, felemásnak véli, a minek lételét eddigelé az európai nyelvtudomány képtelenségnek tartotta. Vámbéry e tanát úgy magyarázza meg, hogy a magyar nép a töröktatárság szélén lakván, az ugorsággal érintkezésbe jött, s innen vannak ugor eredetű szavaink. Budenz teljesen megfordítja a dolgot. 0 azt mondja, hogy a magyar nyelv ugor-féle, hanem nincs híjjával a török elemeknek sem, melyek egy részt a közös altai ős forrásból maradhattak, másrészt onnan vannak, hogy a magyarság az ugor nyelvterület határán volt honos, a hol a török szomszédság volt rá hatással. Ama török-féle nép a csuvas volt, mert törökös szavaink hangtani sajátságai ennek a nyelvére utalnak. De legdöntőbb érve marad az ugor elméletnek a számnevek egyezősége és a közös phonetikai tulajdonságok mellett a tárgyas igeragozás, mely a török tatár nyelvek egyikében sem található. Vannak azonban, kik a magyarok nyelvét az ugorokéval tartják rokonnak, hanem nemzetét physikumánál fogva más eredetűnek tekintik. Azon nézeten vannak, hogy a magyarság az ő eredeti török-tatár nyelvét elcserélte ugorral; ebből vélik azt is megmagyarázhatónak, hogy a magyarban annyi a török szó.
