Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1886-10-31 / 3. szám
gedett annyit, hogy férjét a teritett asztalhoz vezette, s ott leültette, azután ölébe ülve súgta neki: vártunk titeket, tudtam, hogy jöttök, még nem vacsoráltunk, hogy veled vacsorálhassunk! (Nem ám! mert sós lett volna az étel, — sós a könnytől, keserű lett volna az ital, — keserű a fajdalomtól.) Vacsora közben felejti az ember a bút, — hcgyha kedveseivel vacsorál. Olyankor megnyílik a sziv, s a szív megnyitja az ajkakat. Ila valaki nagy veszélyen esett keresztül, vagy nagy fajdalma mult el, panaszkodni szokott, — de olyan jol esik az a panasz. Azután a hol többen vannak akik szenvedéseiket elbeszélik: mindenik a másikét tartja nagyobbnak és mint egy boldog irigykedéssel gondolja: ez még többet szenvedett mint én, s ez olyan boldog mint én. Itt is így történt. — Péter elbeszélte bujdosásukat, s a tatárhad kegyetlen mészárlását: akkor Esi seghváry és leánya könnyeztek. Esseghváry a hont fajlalta, — leánya férjét sajnálta és annak társait. Azután Ilona beszélte el, mennyit aggódtak, mennyit vártak és reméltek, mily kínosan teltek ;iz órák, a perczek: akkor meg Péter könnyezett és boldogságtól áradó szívvel szorította nejét karjai közé, ki kónynyein keresztül mosolygott reá. De hagyjuk őket boldogságuknak örülni, menjünk oda, ahol sirnak és siijunk mi is a sírokkal. És átkozzuk a könnyek okozóját. Es áldjuk azoknak letnrlőjét! (Folyt, köv.) MEDGYASZAY VINCZE. (Dráma- Irta: HUGÓ VIKTOR.) — Ismertetés. — Megdöbbennek a lovagok a beléA királypái't saját terveit és szándékait mély titok leplébe burkolja. — Mégis észreveszi álnok törekvéseiket és szándékaikat Carr, ki legbuzgóbb a köztársaság hivei közül. Carr egyike a legbizarabb, de mesteri kézzel alkotott alakoknak, melyeket Hugó Y. alkotott, A szabadságért él-hal, annak megvédéseért mindenre kész; vakbuzgó hitű, az ellenkező hitüeknek heves ellensége; szokásaiban, erkölcseiben a legegyszerűbb és legtartózkodóbb; a sok szenvedés — hét évig senyvedett börtönben politikai okok miatt — lelkében örökös bánat, keserűség, komorság létrehozója volt. Átkozott előtte a főurak fényűzése, könnyű erkölcsei; beszédje komor, mindig feddő s telve bibliai idézetekkel. Általában egyike e szinmü legsikerültebben megalkotott alakjainak. Az első felvonásba még bele van szőve egy jelenet, mely Cromwell fiát mutatja fel. Richárd be lép az összeesküvőkhöz. -— Könynyelmü, mulatni vágyó, pénzét telt marokkal szóró ifju. A főurak dorbézolásaiban, mulatságaiban részt vesz, nem törődve azzal, hogy azok atyja ellenségei. — Nem is politikai czélból barátja a királysághoz szitóknak; de mert azok jól tudnak mulatni, velők szereti idejét tölteni. — Megdöbbennek a lovagok a belépőnek láttára; félnek, hogy titkos terveik föltárulnak a protector fia előtt. Nagyon megvannak zavarodva, midőn kérdi tőlük B,ichard, hogv miért vannak egybegyűlve s miért az a komorság arczukon? Majd látva a boros kancsókat s földhöz vágott poharakat, szemrehányást tesz a lovagoknak, hogy miért mentek el ő nélküle mulatni? Nem hű pajtása-e ő nekik? Nem osztja-e meg mindenét, erszényét, szivét velők? Hisz ép most fizette ki az egyiknek nagy adósságát! Végre fölkap egy borral telt serleget s azt II. Károly király egészségére üriti ki. Cromwell fia atyja halálos ellenségének egészségére iszik! Pedig mégse tart atyja ellenségeivel. Ha tudta volna, hogy a lovagok, kik közé lépett, néhány perczczel előbb atyja élte ellen esküdtek, borzadálylyal fordult volna el tőlük s menekült volna ki körükből. De az előbb történteket nem is gyanitja. Hogy Károly egészségére emelte fel poharát, az nagyobb politikai jelentőséggel nem bir. A lovagok barátságban voltak vele, pajtásai voltak kalandjaiban, dorbézolásában. A felköszöntés csak pajzánság müve volt, hogy felbátoiitsa e megrettent főurakat. De
