Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-01-12 / 2. szám

Igaz vannak kicsi könnyen elintézhető ügydarabok, de akárhányszor megkövetelheti még az a kis ügy is a szorgos ntánna járást az előző akták átvizsgálását, csak ezek után válik lehetővé egy néhány sorral eiintézni. Ha meggondoljuk, hogy a pápai kir. járásbíróság jelenleg négy bíróból áll, kik közül kettő bünügyi biró is s ha tudjuk, hogy a hétnek két napján bünügyi tárgyalások tartatnak, melynek tartama alatt két biró ügydarabot nem intézhet, — ugy bizonyára megkell hajolnunk a pápai járásbirósíig munkaereje, szorgalma és kötelesség tudása előtt. Ezen kedvező eredmény els~> sorban feltétlenül a kir. jdrásbiró, kir. aljárásbiró urak érdeme ! Az igazság azonban megköveteli, hogy az érdemleges munka intézői mellett megemlékezzünk a segédhivatalokról is, hol ez a nagy száma elintézés letiztázva, bejegyezve és expediálva lesz. Ha tudjuk, hogy aránylag mily csekély számú segédszemélyzetnek kellett ezt feldolgozni, hogy mennyire szükséges volt itt a pontosság és a felügyelet szigora, ugy elismerésünket méltányosan nem tagadhatjuk meg tőlük. Még csak egyet: a nagy szám elintézése is érdem, dó ezt az érdemet még hatványozza az elintézésnek mikéntje. Erről nem szól a kimutatás, de szólhatunk mi, mert tudjuk, hogy a pápai kir. járásbíróság mily előkelő jó hírnévnek örvend a kir. tábla ós törvényszéke előtt és tudjuk azt is, hogy a pápai jbiróságtól a táblához és trvényszékhez felebb vitt íigyek mily csekély százaléka lesz ott érdemben megváltoztatva, mi arra mutat, hogy a pápai kir. jbiróság nemcsak sokat, de jól és alaposan is dolgozik. A pápai kir. járásbíróság ügyforgalma 1889. évben: Összes beadvány : 1) Mult évi hátralék: . . . 257 drb. 2) Érkezett: .... . . 18212 , Összesen : . 18469 drb. Ebből elintéztetett: . . . 18319 „ Tehát hátralék maradt: . 150 „ Az arányra nézve nyújtson tájékozást az, hogy az elintézett ügydarabok közül polgári volt 5904, telekkönyvi 7514, bűnvádi 4901, elnöki 945. Az egyes bírák működését a következő adatok igazolják: Mikovinyi Ödön kir. járásbiró, ki az elnöki ügyeket is intézte, — elincsak ráfogás. Sck huza-vona utáu Világosnál lett vége a dolognak ; a mit meg bizonyára azért neveznek Világosnak, a miért hogy ott sötétült reánk teljesen. De még ezután is tartott a jövés-menés, kérvényezés, deputációzás. — Csak Aradról is milyen szép küldöttség ment a magyarok Istenéhez — tizenhárom tagból álló. — Szanaszét az országban még soká tartott a durrogatás, mikor egy-egy nyakas polgárt némítottak el, aki teljességgel nem akarta elismerni az , . . apostoli hitformát. No hát otthon minálunk ugy volt. Bezzeg itt Janeiróban egészen csendesen ment végbe a forradalom, még a tyúkszemére sem hágtak senkiuek. Pipogya nép lakik itt nem is lehet elhinni, hogy ezeknek az őseiről énekelte a költő ama sorokat: „Fuertas cual acero entre atnas, Y cual eera entre las damas." (Fegyverek közt vaskemények Es vpspuhák a nők közt.) Mert hogyan is történt az egész dolog? Deodoro da Fonseca tábornok rosszat álmodott s másnap csak oda plántálta magát Péter-Pedro császár elé és megiutsrpellálta. Olyan hangon, melyben volt valami neme az impetimentiával párosult modestiának — azt kérdezé tőle : „Van e szándéka lemondani a császárságról, á ha van, miért nincs? A szelíd fejedelem erre azt válaszolta, hogy kedves Fonseca barátom,, várjon míg megkérdezem fetézett: 8617 figydarabot; dr. Levatich Kálmán kir. aljárásbiró: (1889. május 31 ig) 2298 darabot; Mezriczky Károly kir. aljbiró 5206 darabot; dr. Segesdy Ferenez kir. aljbiró 2626 darabot; Kisfaludy Miklós kir. aljbiró 4518 darabot. Készpénzt kezelt a kir. jíirásbiróság a mult év folyamán : 1) Nem letét természetű készpénzt . . . 14194 frt 8G

1/, kr. 2) Értéket . . öt350 frt 32 "krt. Vájjon ezen statisztikai adatok után befogja-e látni az igazságügyrainiszterium, hogy Pápáu az ügyforgalom és terület nagysága a törvényszék újbóli visszaállítását sürgősen követeli? ! . . . Egy ügyvéd. Újév okUvája. Az újév oly fixpont, nemcsak a kslendáriombau. de az ember szellemi vilá gában is; oly „mementó móri", mutatófája az enyészetnek és feltámadásnak : hogy az elme, a szív, emlékezet, a képzelet, a hit, remény még mindig ünnepiesen lüktetnek — oktávája körül is. És méltán. Hiába mondja a prózai ember, hogy ezek is csak hétköznapok. Nincs ember, aki e napokon kisebb vagy nagyobb mértékben le nem számolva önmagával, múltjával, emlékével, reményeivel. Minden embernek van múltja. De van-e ember, aki elmondhatja, hogy múltját — ha újra kezdhetné ismét ugy irányozná? Kevés vagy tán egy ember sincs ilyen, miként építész is kevés van, aki kész építményén javitni valót ne látna ? De épen az önelégületlenség a helyes. Ebben gyökeredzik az emberiség óletczélja: a tökéletesbülés. S az újév épen alkalmas arra, hogy bekérjük magunktól a számlát multunkról. De ezt kiegyenlíteni is kell! — Mivel! Okulással. A múltból levonható következtetéssel. leségemet, mert egymás tudta nélkül nem szoktunk ilyesmit cselekedni. A katonaság azalatt mély nyugalommal állott a laplazamayor-on (főpiacz^). Teréz mama (a császárné) nem valami kedvesen fogadta a hirt, ugy nézett ki, mint az a macska, a melyik eczetet ivott, de mikor férje megnyugtatá, hogy a császári conventiót ezután is húzni fogják : s>zives készséggel beleegyezett, még meg is kínálta Fonsecát egy pohár „csókai'-val. — Honores sunt sicut flores (a méltóság hulló virág) vigasztalá magát Péter ur. Kinn a palota előtt baromsok nép volt, de még egy jóravaló kajátást sem lehetett hallani. Este a színházban sem volt semmi tüntetés, a hol éppen „A: álbatatos fejedelmet" — El prineipe constante — játszák. Kóllegám a „New-York-Herald" tudósítója azt mondd, hogy ez az egész mocskos dolog az észak-amerikai egyesült államokból indult ki. A yankek ki nem álhatják a koronát, ez az egy utjokban volt. Ismeretes az eszme, hogy az egész Amerikát egyesíteni akarják. Abból lesz baromnagy ország s az államoknak ilyen egyesülésénél pedig egy osászárnak semmi helye. Péter császár azért megélhet, fizetést ezután is kap, magán vagyona is meglehetős, mert eddigi uralkodása alatt csak azt a nagy vagyont pocsékolta el, a mit „bizalom "-nak neveznek. Eleinte kissé zokon vette a sort; a parádés kocsis hallotta, amint az istálóban többször fel-felsóhajtott : „La vida es suenno" (Az élet álom), de másnap Boldog Janus az, kinek hátranéző arcza nem kénytelen bánatos, bűnbánó képet vágni. És szerencsés Janus az, kinek előrenéző arcza vidám, reményteljes képat bír festeni jövőjére. De nemcsak az egyes embernek, hanem a nemzetnek, a hazának is van múltja, jövője. Ki vizsgálja ezeket ? — Minden jó hazafi. „Megbűnhődte már a nép a multat s jövendőt." Mondja a néphimnusz, vagyis hogy megbünhődtük a múltban már a jövőt is. Tehát jobb jövőre van igényünk ! . . . Ha igényünk jogos, akkor beváltja azt a gondviselés. De hogy igényünk jogos lehessen, azt magunk csinálhatjuk azzá. liZer éves jubileumunk küszöbén állunk. Kevés állam öregebb nálunknál Európában. Van multunk, és multunknak históriája! . . . Felkérődzük-e azt a sok harezot, háboiut, kiontott vért, hullatott könyeket, töröktatár igát, visszavonást, párttusát, testvérgyilkot, ósdi indolencziát! Fel! . .. Egy pillanatra —; okulásra. Hát a közbe-közbe felcsillogó fényt, hirt, dicsőséget, honfierényt, mártír-glóriát? Ezeket is a buzdító példa végett. Sütkérezhetünk is jócskán őseink dicsfényében! Európa színpadán mi is szerepeltüuk hajdanán! Volt szerepünk; van missiónk. A világegyetem uj epokához közéig! Közéig a XX-ík század. Még csak 10 év — s lejár a híres XlX-ik század — ez a felvilágosultság, szabad gondolkozás, forrodalmak, gépek, deinokráczia és proletariátus, szocziálizmus, nihilizmus, a nyomor és fóny, a gyors haladás, ifjan vénillés, anyagi önzésnek, mammongyüjtésnek lázas, miazmás korszaka is meg fog halni nemsokára, mert már tulhajtasban teng. már a Rua do Auvidor-on, a mely Riónak a „váczi utcz4"-ja egy bormérésben mulatott, olyan jól esett neki, hogy lerúghatott minden etikettet. Azt dalolta hogy : „Kezembe' van már az uti levelem, Nem császár már Zsanejróba

1 a nevem Sok viz lefoly még addig a Sióban, Mig engemet lát valaki Rióban." Egyébként vén ember is már Péter ur, beteges is, nem sok kalendáriumot fog már elkoptatni. Mondtam neki, hogy jöjjön közénk minden nyugalmazott postás, végzett ur, kiérdemült gazdatiszt a mi községünkben szokott telepedni. Neki van pénzecskéje, kibérelhetné itt Töbörzsököt, mert a mostani árendás nincs m3geléged*e, Töborzsökön ugyanis nagyon sok az akáczfa, a bérlő ur meg halálos ellensége az akáczfáuak, ellenben a szénát igen szereti, mert a temetőn termett füvet, mely emberek emlékezete óta a hitközség lelkészeé volt, az idén már elrápiálta a bérlő ur a plébánostói s meg a törvény is neki adott igazat. Hamarosan a minszterium is megalakult Braziliában, s a mi figyelmemet megragadta, az, hogy három ujságiró van a miniszterek közt, úgymint Luintinó Boceyuva külügy-, Kuy Barboza pénzügy- és Aristide Lobo belügyminiszter. Szerkesztő ur, nem jó lenne nekünk Rióban telepedni ? Hátha ott még belőlünk is lehetne valami ? Egyébaránt itt most van a kávéaratáa