Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-01-12 / 2. szám

Minő kilátás van az uj századra ? Nagy átalakulás! Mert minden kornak van szelleme, vezércsillaga, divatja, jelszava! Káint és Ábelt mozgatta tán az állati ösztön, a szájba vethető falatért. A következő korok embereit az elhelyezkedés, a népvándorlás a területért. A későbbieket (boldogok, hogy egyéb bajuk se volt) mozgatá a belső, a hit, a vallás, ennek is inkább csak külső kultusza mozgatta keresztes hadjáratra, 30 éves háborúkra. A jelenkort már a jog, az egyéni szabadság jogos szomja vitte tul jogtalan vérfürdőkbe — Robespierre-féle nyaktilókra. A mostani kornak versenye, czége, jelszava: a faji, nemzetiségi kérdés! A jövő századra marad alegprózaibb, de mégis legközvetlenebb téma: a kenyér! Veszedelmesebb minden korábbi kérdésnél — mindennap egy asztalhoz ül velünk, és jaj, ha a tál üres! Borzasztók az üres gyomor igényei! Sőt nem elég neki a kenyér: konfektért kiált. („Panem et circenses.") Jóllakás után élvezet! „Panem et circenses! — — ordítják már a Graechusok tömegei. Mert megirigyelték a gazdagok élveit. Részüket követelték abból is. Az ő munkájok után jő az is—: vélték! A munka és pénz, a vagyon és nihil : farkasszemet néznek már e vén XIX. század utómesgyéjén. — Nagyon túlhajtott már a pénz hatalma, pressiója, az önzés, a mammon-imádás! . . . Miként békülnek ki a XX-ik században ? Ki oldja meg a földnek a leg kényesebb problemájátugy, hogy a kocske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, hogy társadalmunk épületénél a korkivánta ujitás mellett a fundamentum is romba ne dőljön, — s ne karddal, vérrel oldassék meg, mmt a gordiusi csomó ?! Kitérni e probléma elől nem lehet. Egyengessük a békés vagy kevésbé mely szeptembertol deczemberig tart. A Honosokon (mezőség) száz meg száz fehér cseléd, a kik azonbac egészen feketék, foglalkoznak a kávészedéssel. Mert a kávé embermagasságnyi bokrokon terem: egyen egyen 1 — 2 fontnyi bogyó van, mely mikor megérik, vörös, tehát ezeket szedegetik a leányok. Cseng a nótájuk a verőfényes mezőkön, hogy hát aszongya ; »San Jüan y la Magdaléna Fueion a coger café Encontraron la mata seca Y se pusieron a . . . comer." (Szent János és Magdolna kávét mentek szedni, szárazon találták a bokrot, neki fogtak hát enni.) A „New-York-Herald* levelezőjével megintmivoltuk a kormányfőt Deodoro da Fonsecát, aki a Rua Auvidor végén egyszerű faházban lakik. Különféle mondások vannak kapujára s házára vésve. így mindjárt a szemöldökfánál ez az irás olvasható : „Esta casa es a la dispozition de Usted" (Ez a ház az ur szolgálatára áll.) a mi Fonseca vallásosságát bizonyitja, habár a Pedró császár megkornátlanitása meg az ellenkezőt bizonyitja. Egy szép leánya is van Fonsenkának, a ki már nem fekete bőrü. A becsületes neve : éles megoldás módozatait, Lehet ám! Ha kitalálták a villámíevezetőt (Blitzableitert), miért ne a morális és materiális villámhárítót ? Vagy legalább a „ mérséklő szellentyüket!" Miről majd máskor ! Czigány Károly. Czim nélkül. — Karczolat. — A napokban beállít hozzám egy uri ember, magas tetejű czilinder kalapban és szól vala a következő képen : — Uram, bocsánatot kérek náthás vagyok. — Csak dádhás ? felelem, ugyan jöjjön hozzám közelebb, had ölelem meg. Az idegen csodálkozott, hogy miért lehet valakit a náthájáért szeretni. Én pedig felvilágositám, hogy az a nagy jó indulat onnét származik, mert o volt ebben az évben az első ember Európában, aki azt mondta nekem, hogy náthás, a többi mind influensáról panaszkodott. Igen mindnyájan influensásak vagyunk. A Dani bácsi influensás egész családjával együtt. í)r. Kechnitz barátunk is influensáo, mióta elesett az újságírói kenyértől, mint hallom a Spitzer orvos ur gyógykezeli, aki ott lakik a sörház mellett, Az influensának nagy elterjedségét mutatja az is, hogy a zsebkendők ára 50%-kal felemelkedett sőt igy is al'g kapható a kereskedésekben s nem egy helyen már az ingeket szedték szét e nemű használatra. Im, az influenza, mint az ipar és kereskedelem előmozdítója, igy főzi le az egész magistratust! Zsebkendő gyárat Pápának ! Dl. Kechnitz barátunknak különben szolgálunk egy pompás recipével, mert mióta tagjai vagyunk az állatvédő egyesületnek, azóta fránya mód megszált bennünket a jó akarat. íme: Vegyen a szájába öt szem babot és addig ugráljon féllábon, mig az puhára nem fői, vagy ha az nem tetszik : Yegyen a szájába egy pohár vizet, füttessen be egy kemenczét forróra, dugja be a fejét és forralja fel a Mzájaban levő vizet. Biztosan megszabadul az influensától. Ezt a módszert különben beajánlhatja, akár Lajos barátunknak, akár pedig magának — Tisza Kálmánnak is. Fölhatalmazzuk rá. Donna Alma Palma Bielma Calamajka. Megkínált bennünket „elotlascalMal, a mi kukoriczalisztből készült pogácsa s nagyon jó eledel — annak, a ki szereti. Kollegám kurizálására azt mondá Donna Palma stb. kisasszony, hogy „nagyon meleg lesz már ma', melyből felfedeztük, hogy milyen szellemes társalkodó lehet Donna Alma stb. kisasszony. Én fordítani akarván a dolgoc, azt kérdem tőle : Ólvasta-e már a Zola legújabb regényét ? — Nem. — Hát a Bajza Lenkéét ? — Azt sem. — ő egyszeiüen van nevelve, irodalmi működése nem terjed tul a befőttes üvegek feliratain. — Oh nagysád — vágom oda neki — ezzel Európában nem lehetne megélni. Nálunk 15-16 éves kisasszonyoknak már memoárjaik vannak, hanem az is igaz, hogy az egész déli földgömbön nincs annyi válópör, mint a mi országunkban. áppen most jelentik Deodorónak, hogy a hajó a kikötőben felszedte horganyait. A katonabanda a „Matrózok fedélzetre" csimü operettebol játszik. IJ. Péter bácsi indul Európába. Monsieur ! faitez un bon voyage ! ! Kajabusz. Eeczczczi — Hanem a Harapiscsipis pénzügyigazgatóvá formálódott adófelügyelő ur nem kapta meg az influenzát. Eljött ide Pápára. Iít is heakarja hozni a kémkedési rendszert. Nincs megelégedve a házbéradó jövedelemmel, — hát fogja magát, hoz egy finánczot, aki majd házról-házra kikutatja, hogy ki mit fizet áiendát? Nem tudjuk nem-e Láng Lajos orsz. képviselőnk, pénzügyminiszteri államtitkár fő fináncz kegyelmessége kegyelmes utasítására követi el ezt a stiklit? . . . Im, Láng Lajosnak tehát mégis csak köszönhetünk valamit. Kir, tábla, dohány- ós posztógyár, törvényszék -- —• fucs ! Hanem kaptunk ezek helyett — spitzlit. Szavazzunk és fizessünk ! A muszka náthát a „Pápai Lapok"czimíi, tágabb hazáju laptársunk is megkapta. Nem kapnak hozzá szerkesztőt. Csodálatos dolgokat beszélnek erről a papírról. Azt mondják szellemek szerkesztik. Legalább a Ferencz huszártól hiába kérdezik, hogy kitel hordja a kéziratokat ? Legfölebb a Goldberg Jóla nyilatkozik néha, mondván, hogy : „én irom !* Hanem a Tumtum Náczi nyomban megezáfolja, mondván : „Már megint hazudik!* Legközelebb ez az újság képekkel jelenik meg, kiadja volt, jelenlegi és jövő szerkosztőjének arczképét, mert hogy jövendő szerkesztője bizonyára az a disz bankettozó lesz, akit a „Vasárnapi Újság" képén sem az egész vármegye, sem Fenyvessy nem tudott felismerni — arra mérget lehet venni. Csitt! tt T "P^

1 mCJm mim -WW Jtd Jmi*,I 1890. január nyolczadlk^^| Ez a nap azon gyásznapok közé fog tartozni, amelynek emlékezetére minden igát magyar a föld alá szeretne bújni. Ezen a napon lépett életbe a honosságról szóló 1879-ik évi 50 trvezikk 31 ik szakasza, tehát ezen a napon szilnt meg Kossuth Lajos magyar állampolgár lenni. Soha ilyen szomorú napot ! A köd szokatlan sűrűségben ereszkedett le a földre, a nap egy pillanatra sem mutatta aranyos sugárait, mintha még az időjárás is gyászolni akart volna azon a napon, amelyen e nemzet legigazabb, legjobb legnemesebb fa, hazátlanná vált. Ámde ne csüggedjünk. Annak a nagy férfiúnak meg kell érnie még,hogy a nemzet jóvátegye az ellene elkövetett bűnt ! És addig is hiába minden a sziv törvényei ellen Kossuth hajóst a romlatlan magyar nép szivéből sem törvénnyel, sem erőszakkal, sem ígérettel, sem pénzzel, sem semmivel a világon ki nem téphetik. 1890-ik év jánuár 8-ától fogva még inkább miénk Kossuth Lajos. Nem a törvénykönyvbe, hanem sziveinkbe van beírva lángoló betűkkel az ő dicső veve ! — Bárd Hornig Károly megyés püspök ur ő Méltósága, Sümeghen és Veszprémben nagyobb mennyiségű tüzelő fát osztatott ki Karácsonyra ós újévre, nemkülönben uj év alkalmából számos kegyadományt tett. Nevezetesen a veszprémi nőegyletnek 100 frtot adományozott. — Vonatok késése. Mind sürübb a panasz, hogy a magyar nyugoti vasúton a vonatok sohasem érkeznek meg a kitűzött időre, hanem csak kisebb-nagyobb késéssel. Ez kivált most télen nagyon kellemetlen, mert az ember általában a vonathoz korábbau érni törekszik, miáltal a város sokszor igen kellemetlen hosszúi a nyúlik. — Gyászhír. Dr, Dunst Ferencz, keszthelyi apátplebánost s rokonságát pótolhatlan veszteség érte, hőn szeretett édes anyának özv. Dunst Ferencznének m. é. decz. 28-án történt elhalálozása által. A jó nőt, kinek szívj óságát,