Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-04-13 / 15. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . . 6 frt — kr. Fél évre . . . . 3 „ — „ Nagyed évre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Pósta-utcza 1036 ház szám, hová az előfizetési éa hirdetési dijak a szerkesztő és lapkiadó MAGYAR GYULA czimére küldendők. PÁPAI Megjeleli minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, P(>sia-uicza 1036 ház szám. hová a lap ssel: MIIÍ részét illet'? minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor 6 kr. Nyilttér petit sora 20 kr. — Kincstári illeték külön 80 kr. Pápa város — botrányköve. Pápa, áprii 12. Pápc, városának majdnem kellő közepén keresztül vonul egy utcza, mely az erkölcstelenségnek fészke, mely örökös veszélyeztetője közbiztonságunknak, közerkölcsiségünknek, a közegészségünknek és megrontója a városunkba jövő, vásározó, jó erkölcsű falusi népnek. A „Major-utczá*-róI, erről a központi bünfészekről szolunk. És ott a tanács előtt, ott a városi közgyűlés termében szóltak már a múltban többen közügyeink férfiai közül erről az utczáról és erélyesen követelték, hogy közerkölcsiségünk és az apácza-zárdába járó kis lánykáink érdekében ezt a bünfészket irtsa ki a tanács a város közepéből és helyezze el — ott, valahol a város félreeső helyén. Azonban a nemes városi tanács, amelynek tagjai közt özvegyek és nőtlenek szép számmal vannak, mindez ideig nem volt hajlandó meghallgatni a közerkölcsiség ez irányban -hangzó szavát, sőt volt a tanács tagjai közül olyan, aki midőn csak arról volt szó, hogy a város biztonságának őre, a tűzoltó egylet helyiségéből távolitsa el a megbotránkoztató állapotot, nem tartotta erkölcsi kötelességének ezt haladéktalanul megtenni, hanem jónak látta, egy Ízetlen tréfával elütni a dolgot s most ott vagyunk, hogy tisztességes családapa családjára való tekintetből éjjeli Őrszolgálatot alig teljesíthet a tűzoltó őr tanyán. És tartott ez a megbotránykoztató állapot nemes Pápa városában az urnák 1890-Ík esztendejéig, hanem erős a meggyőződésünk, hitünk, hogy tovább tartani nem fog. — Legyen bár a városi tanács mellette, vagy ellene az ez irányban működő, és a közerkölcsiségre súlyt fektető férfiaknak ez a dolog a mostani állapotában maradni nem fog. Mert, ha nem segit a városi tanács, vagy képviselőtestület, majd segít a vármegye, a főispán, a belügyminiszter, akiknek szine elé im ez uton is visszük az ügyet, Pápa város közerkölcsiségének ügyét! — Mert nem maradhat ez az utcza legelső sorban a közerkölcsiség érdekében sem a mai állapotában. Hiszen ez az utcza az egyik legjártabb utczája városunknak, ez az egyenes ut a barom vásárhoz. És észevette-e már a nemes városi tanács ugy, hetivásárok alkalmával, hogy minő szemérmetlenségek történnek ez utczában ? Észrevette-e már, hogy nemcsak az ártatlan falusi lánykáknak, a jó falusi asszonyoknak, hanem még a meglett férfiaknak is sötét pir futja el arczát e szemérmetlenségek láttára, hallatára, melyeknek nem egyszer tanúi zsenge gyermekek, kiknek igy vettetik el ártatlan leikeikbe a biin kábitó maszlaga ? Mert nem maradhat ez az utcza a mai állapotában a tanügy érdekében sem. A város legnagyobb részéből ez az utcza vezet legegyenesebben az apácza-zárdához. — Már most, kinek a lelke ne dobbanna meg arra a gondolatra is, hogy a családnak szemefénye, egy ártatlan kis lányka, amúgy is fogékony lelkével tanuja lehet egy megbotránykoztató jelenetnek? Igy történik azután, hogy az iskolába járó leányokat kerülő utakon, közléken keresztül kénytelenek a szülők a zárdába küldeni, hogy megmentsék gyermekeik legdrágább kincsét — ártatlanságukat. Mert nem maradhat ez az utcza a mai állapotában a közbiztonság tekintetében sem. Csak a mult hétfőn történt, hogy egy békésen haladó fiatal embert ebben az utczában egy éles eszközzel ugy leütöttek, hogy a feje beszakadt, életveszélyes sebet kapott, a balkéz fejének középső részét kiszakították s igy örök nyomorékká tették. És — itt, ebben az utczában, a város közepén kö vettetik el a legtöbb verekedés, zsebelés, lopás és itt ezen az utczán keresztül kell haladni telt zsebbel a barmát eladott falusi népnek, az éjjeli tüz alkalmával az őrtany ára siető tűzoltónak: ki nincs biztosítva arról, hogy melyik pillanatban rabolja A PÁPAI HÍRLAP" TÁRCZÁJA. Húzd rá czigány ... Huzdd rá czigány 1 Tedd a vonód kereszbe, — De csak búsan, Hp,dd zokogjon szivembe, Huzdd tá czigány! AE a nóta, hogy is szól, De csak búsan ! — Nincs menyország, se pokol. Huzdd rá czigány ! Pokol van a keblemben, — De csak búsan ! — Meghalt a remény bennem. Huzdd rá czigány! Mig a húrod elszakad, — De csak búsa* ! — Tán szivem is meghasad. Faludi Béla. Egy nagy úrhoz. (Kelt Zentán, 1888. Lajos napján.) Ahol kötélnek lenne jó helje Nyakán visel érdemjelet. Te kényes ur, lovagrend birtokos Hogy álljak szóba éa veled ? . , , Magasban hordod büszke homlokod, Van fényes, büszke palotád . . . Te nyomorult a koldusok között, Elárulád, szegény, szegény hazád ! Van mindened s ezt büszkén hirdeted, Irigylik tán a kincsedet ? I . . , Az utcza sarkon álló koldus sem Cserélne meg szegény veled, Azt gazdaggá tevé a hit, melyért Az ellen kardja járta át . . . Te nyomorult a koldusok között, Elárulád, szegény, szegény hazád ! Eddig nem ért a méltó büntetés, Hajol előtted sok, derék, ó, az ilyenre nem pazalja el A meuykörét a fényes dg ! JŐ majd idő s gőgös, kemény nyakad, Bizugy, a hóhér ónja át. Te nyomorult a koldusok között, Elárulád, szegény, szegény hazád! De büszke vagy ? ó, majd sirod fölé Emél az átok sir jelet, Vihart üvöltő éjszakák felett Hollók károgják el neved, Átkot küld rád az el feledt anyád, A gyermeked, az unokád. To nyomorult a koldusok között, Elárulád, szegény, szegény hazád ! Magyar Gyula. A magyar ördög. Irta: Mikszáth Kálmán. (Folytatás.) Sí Nosza, rohant erre minden élő lélek a sátor felé s két három írtjával keltek a Magyariné asszonyom tojásai. .... Azóta se volt olyan nagy ára a tojásnak Debreczenben. Hanem arany sem volt a debreczeni tojásokban azóta, már t. i. azóta, ahogy Hatvani feltörte a harmadik tojást, mert a többiekben oszl' nem volt semmi. Hire ment ezeknek a dolgoknak apródonkínt. Az emberek sugtr.k-bugtak egymás közt Némelyek azt hitték, mende-mond^ aak tartották. Igazi vastagnyaiai k- lvinistának nem imponál a csoda; a kik hitték, legfeljebb a fejüket csóválgatták, találgatván, hátha valami nyitja van ? Magyariné asszonyom, aki meggazdagodott a tojásokból, telekiabálta a várost, hogy az o három tojásában arany volt. ö nem hitte, hogy szemfényvesztés, hanem a lyukjai érdeme mire a városi magisztrátus elkoboztatta a tyúkokat, miut a boszorkányokkal czimborálókat s máglyára Ítélte, nyársra húzatván a testöket. Ambrus Imre és Kózsay István senátorok küldettek ki, hogy kóstólják meg a tyúkok húsát, de biz ez csak olyan volt, mint a tyúkhús szokott lenni. Egy este épen vacsorált Hatvani, amint benyit hozzá Magyariuő asszonyom.