Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-03-31 / 13. szám

egy része még mai napig is — innen-onnan egy esztendeje — kiosztatlan s azt a főszolgabíró a képviselőtestület meghallgatása után még csak ezután fogja kiosztani. Ez a panasz, ami megmagyarázza, hogy miért jelent meg sürgősen az általunk birált czikk a „Pápai Lapokéban. Egy község lakossága, tudomást véve arról, hogy részére több pénz folyt be segély gyanánt, mint amenynyit kaptak, megsokalva a tűrhetetlen állapotokat, a sikkasztás vádját emeli körjegyzője ellen, aki a pénz kiosztásával megbizatik. A vád alaptalan s onnan leli magyarázatát, hogy az az összeg, melynek elsikkasztásával vádolva lett, még mai napig sem osztatott ki a — főszolgabíró által. Hát kevés józan észszel is le lehet ebből vonni a következtetést. Mi czélból tartogatják a nyomor enyhítésére begyült segélyt esztendő számra kiosztatlanul ? Kamatoztatott-e egy évig az összeg a nyomorgók javára? Kinél és mi czélból hevert a pénz, hogyha nem kamatozott? És ha kamatozott, használ-e valamit az a nyomoron, ha a segélyösszeget esztendőig kamatoztatják? Ezek a kérdések merülnek itt fel s ha meg is adják rá a választ, az nem lehet senkire sem kielégítő. Mert tény az, hogy itt nem teljesült be a gyűjtői ív argumentuma; „kétszer ad, ki gyorsan ad!

a Mert itt adtak ugyan, de senki sem vette hasznát, nem segítettek vele a nyomoron. Azutáu lesimította arról a szép arczárói azt a kuszált fürtöket, odahajolt ahhoz a lányhoz, megcsókolta s könnyezve susogta: Éu kedves, boldogtalan gyermekem! A lány meg fölkaczagott, azután kaczagását az őrült szokása szerint a bánatba fojtá s rá kezdett ismét mélán, szomorúan: „Szépen ragyog hajnal csillag az égen" . . * A senki fia volt. Valamely útszéli koldus ott felejtette a nagy fakereszt alatt, alig volt még három esztendős. Mikor Száraz István, a juhász magtalálta, m4g megörült neki, hogy milyen jó áldomást fog ő kapni az öreg Balog Pétertől, akinek háromszáz láncz földje fekszik a belső tagban s ehhez a rengeteg vagyonhoz csak egy kis lányt adott a jó természet. Mikor azután Száraz juhász odavitte azt az éhségtől elcsigázott, rongyos kis porongyot a csinos Balog szállására; mikor megmondta, hogy ez olyan senki fia, akinek sem apja, sem anyja, aki után senkisem sir, akit ugy löktek ki az ut szélére; akkor Balogné asszonyom, — az Isten nyugtassa meg — két karja közé kapta azt a reszkető kis teremtést, azután oda rohant vele Balog Pétar uramhoz, — aki épen az idei termést csépeltette, — s örömben ragyogó arczczal, könyben ázó szemekkel tartotta az ura elé: — Nézd csak édes apjuk, ez a mi fiunk. — Ugyan ne bolondozz asszonykám, a S ha igaz nevezett lap czikkének azon mondása, hogy „a sajtónak kötelessége feltárni a bűnt*

1, ugy mi is csak kötelességet teljesítünk, amidőn a fent birált eljárást átadjuk leplezetlenül a nyilvánosságnak. Igaz, kevés rajt a garnirung, de azért meg lehet ízlelni. Aztán érdemes utána gondolkodni! A polgárság terrorisálása. Pápa, márczius 30. „Hivatalos parolázás" czimü czik- j künkben rámutattunk azon visszásságokra, < melyeknek előidézője ama körülmény, hogy Pápán egy társadalmi hetilap szerkesztője egy főszolgabírói közhivatalt viselő egyén. Érvekkel bebizonyítottuk, hogy a pápai járásban előfordult gyakori körjegyzőfelfüggesztésnek • a főszolgabíró az oka, aki ugyan maga sem tehet róla, de az újságírói mesterséggel járó ideges felületességgel jár, hogy sokat elnéz hivatalos vizsgálatai és felügyeletei alkalmával. Tudtuk mi régen s a közönség is jói tudja, hogy az olyan hirlap, melyet hivatalos kezek szerkesztenek, nem lehet részrehaj latlan, nem felelhet meg hivatásának. Egyeseket önérdek, másokat hiúság vezet, de vannak olyanok, akik palástul használják fel a sajtót s azzal disputálják a közvéleményre magukat. De hogy hivatalos egyének újságírói minőségüket a közvélemény meghamisítására, a polgárok terrorizálására használják fel,, azt a sajnos esetet csak az alábbi tárgyilagos nyilatkozatból tudjuk. Egy körjegyző elleu fegyelmi vizsgálatot indítanak. A vizsgálat megejtésével a főszolgabíró van megbízva, aki a panaszok felvételére kitűzött folytatólagos két heti határidő letelte előtt kiirja az ujsággyermekek nem szoktak három esztendős korukban jönni a világra. Hanem azért megörült neki Balog Péter uram is, majd eljátszanak a kis Viczuskával, aki még csak két esztendős s akivel tíz esztendei házasság után, nagy kéréssel ajándékozta meg az úristen őket. Kedves is lett a gyerek a háznál, akit azutáu Keresztes Jóskának neveztek el, ugy szerette a Balog família, mint az egy élo, saját gyermekét, tejbe vajba furösztötték, gazdag módra öltöztették. Azután, amint elmúlt az egyik tavasz a másik után, a mint felváltotta az egyik ősz a másik nyarat, ugy növekedett a két gyermek erőben, szépségben. Először együtt szedték a rengő buzakalászok közt a mezei virágokat, kedves kaczagásuk benépesítette az egész tanyát, azután együtt jártak az iskolába s mikor jöttek a tanyai kutyák, Jóska őrizte meg azok elől Viczát, s mikor jött a tél, mikor hófuvatagokat emelt az emberjárta utakon, akkor is Jóska vette ölébe annak a leánynak hópehely termetét, hogy megóvja mindentől, mindentől a világon. Azután amikor kinőttek az iskolából, mikor fölmentették az öregeket a munka alól, mikor J5ska átvette a gazdaság vezetését, Viczuska meg a gazdaasszonyságot az cdes anyjától, mikor már érezték, hogy nem gyermekek többé, s mikor elpirultak, ha egymást látták; akkor érezték azt is, hogy az a testjában, hogy az a körjegyző, ki ellen a megindított vizsgálat még be zeni fejeződött, nem hibás, előmozdításához elegendő ok nem mutatkozik mert a felsőbb hatóságoknál mindig e 1 e g et tett k ö tel ess égén ek s 1 ehet, hogy a miatt vesztette el népszerűségét Hát az nem jelent egyebet, mint ezt: „Én főszolgabíró azt mondom nektek, panaszosok, hogy hiába jöttök panasztokkal, hiába beszéltek tűrhetetlen állapotról, én nektek nem hiszek, hanem annak, aki a felsőbbséggel jó lábon áll, neki korteskedik stb." Nyílt lapban a panaszszal homlok egyenest ellenkező véleményt mondani annak a főszolgabírónak, aki a még befejezetlen ügy vizsgálatával megbízatott, nem más, mint a közvélemény meghamisítására irányuló törekvés, és terrorizálása azoknak, akik a hátralevő két hót alatt panaszukat elő akarják terjeszteni. Ehhez nem kell kommentár. De a körjegyző esetétől eltekintve, csak azt jegyezzük meg, hogy egy közhivatalnoknak, — legyen az akár főszolgabíró, akár körjegyző — ha a polgárok adófizetéséből húzza a fizetését és közszolgálatban áll,—nemcsak felfelé, de lefelé is vannak kötelezettségei. # „ Az alaptalanul gyanúsított (?) jákói körjegyzőről* a „Pápai Lapok" mult heti számában megjelent czikket, -- melyben az én nerem is előfordul, — nem hagyhatván szó nélkül, a-félrevezettetni szándékolt közvélemény iránti tekintetből a következő felvilágosítással kívánok szolgálni. Előre bocsátom, hogy noha panaszló község részéről a panaszlott körjegyző elleni ügyének támogatására már február 21-én meghatalmaztattam; mégis tartózkodtam az ügyet s megbízotti minőségemet hirlapilag dobra ütui, mert nem tartottam illő dolognak, hogy vádvéri szeretet helyet adott szivökben egy másiknak, egy nagyobbnak. Az a puszta malom, amely akkor még nem volt puszta, az volt a tanuja csendes, holdvilágos estéken, midőn az a legény azt a lányt őrületes érzelemmel kebléhez szoritá, mid 'n az a lány pirulásban remegő arczát oda hajtotta a legény vállára s félve susogta: Oh ha az apám ezt megtudná? ! A falevelek meg elkezdtek susogni, az alsósoron javában járta a szó, hogy a gazdag Balogék láuyának az a seuki fia, az az útszélre kilökött koldusgyerek huz gyűrűt az ujjára. A falevelek rezgése eljutott az öreg Balog Péter uramhoz is, aki teljes teremtette életében büszke volt a famíliája vagyonára és nemesi voltára, gondolkodott egy nagyot s azután azt gondolta, hogy már abból ugyan semmi sem lesz. A falevelek azután elsusogták azt is, hogy ott a malom alján mi történik a csendes estéken. Mikor azután eljött az első este, akkor az öreg Balog maga is megláthatta, hogy mi történik ott ? A lány ott csüngött a legény karján, s a legény valami édes dolog-ól susoghatott neki, a boldogság verőfényes tavaszáról: .eljövök érted, tied leszek, nemsokára, nemsokára." Az Öreg oda állt eléjük, nézte Őket; azok pedig észre se vették, meg se látták őt. Azután, amint nézte őket, hát csatára kelt a