Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-03-31 / 13. szám

lottat ugyszólva pelengérre állítsam, még mi­előtt bűnössége vagy ártatlansága hivatalosan (saját meggyőződésem nem lehetvén irányadó) megállapítva volna, sem azt, bogy az ügy közzétételéből magamnak reclámot csináljak. Annál inkább feltűnőnek találom tebát a föntidézett közlsmónyt, mely mintegy előre felmenti vádlottat a vádak terhe alól; és pe­dig uemcsak feltűnőnek, sőt megütközést kel­tőnek, már csak azért is, mivel tekintve azon közludomásu viszonyt, mely a . Pápai La-pok* és a vádlott körjegyző elleni vizsgálattal alis­pánilag meghízott Horváth Lajos főbíró ur közt fennáll, s tekintve azt, hogy ezen vizsgálat (miként a t. fobiró ur legjobban tudja) még korántsincs befejezve: alig fogható fel, hogy miként jelenhetett meg az ily, — vádlottnak ugyszólva előleges absolutoriumot adó, — köz­lemény épen a „Pápai Lapokéban: A t. ol­vasó közönségre bizom, hogy alkosson magá­nak véleményt e dologról! A mi a hivatkozott közleményben fog­lalt azon állítást illeti: hogy „mesés összegek elsikkasztásáról városunkban is elterjedt a meude-ruonda", erről ugyan előzőleg alig hal­lott iít valaki: — hogy Jákón azt hitték, hogy a mult évi tűzkárosultak részére befolyt kö­nyöradományokból a körjegyző elsikkasztott néhány száz for ntot, ennek „a felsőbb hatósá­gainál kötelességének mindig eleget tevő" jegyző maga az oka, mert jónak látta a községet fel nem világosítani azzal, hogy a kérdéses néhány száz forint m^g a t. főbíró ur által őriztetik. Hogy honnét s kitol ered az állítólagos .nagymérvű izgatás" ? az nincs megmondva a Pápai Lapokban. — Különben hogy az „ellen­ségeskedés fel szítása" hogyan s mily eszkö­zökkel történt épen a körjegyző részéről? ez majd kitűnik a vizsgálat adataiból, amelyek azonban egyelőre nem tartoznak a hírlapi kö­zönség elé! Mindent egybevéve: már most meg én viszont elmondhatnám a rendelkezésem alatt álló vádanyag alapján, hogy a jákói körjegyző ilyen meg amolyan bűnös; ámde mint jogtudó kétszeresen tisztelem a törvényt s bevárom az eljárás eredményét, megrendült bizalommal bár, de mégse félve a Pápai Lapok „illetékes for­rásától", melyre hogy a véghatározat hozat ila épen nincs bizva, mind a közigazságra, mind az egész Jákó községnek (mert egy ember sincs ott, aki a körjegyzőnek pártját foghatná !) nyu­galmára nézve ezer szerencsének mondható. Vid Károly ügyvéd. mint Jákó község meghatalmazott képviseltje a Dörgicsei János körjegyző elleni fegyelmi ügyben. szive a büszkeséggel, sokáig vívódott magában; hanem mégis az utóbbi győzött! Egy Balog leány nem lehet egy koldus gyereknek a fele­sége, oda állt most már egészen közel hozzá­juk, a lányt lerántotta a legény kebléről s a legénynek fülébe dörögte: — Te útszéli koldus kölyök, hát ez a hála, amiért fölneveltelek, még ma kitakaro­dol a portámról! Azután elment, az összerogyott lányt be­vitte a karján, oda adta az anyjának. A legény az ott maradt, nem tudta, hogy a szive fáj-e jobban, vagy a lelke hasad meg Köny nem jött a szemébe, a fájdalom, meg az elkeseredés kiszárította azt szivéből. Ránézett a malomra, felkaczagott s őrült határozat fo­gamzott meg szilaj lelkében. Kiment a méneshez, kivezette a négy leg­szilajabb csikót, azután oda fogta a száraz malom elé, maga fölállt a kerék közepére és a szilaj lovak közé vágott. Azok elkezdtek rohanni, mint a mesebéli sárkány, a malom gerendái ropogtak; a ko­rong, a malomkő szikrákat hányt, a töredező kerék fogai- rémes dübörgést vittek véghez. A A gyermekek játszóhelyéről. „Magának a társadalomnak, valamint minden nem állami hatóságnak is sőt minden egyesnek közre kell működnie a közegészségügy fejlesztésére és felvirágoztatására " Trefort. Valóban csodálatra méltó dolog, hogy a város atyáinak nem jut eszökbe Treioitnak e jeles mondása, s hogy a gyermekeknek játszó­helyéről nem gondoskodnak. Van egészségügyi tanácsunk, amely legelső kötelességének tart­hatná i!y hely kijelölését. De a jelen időben megbocsájtunk, mert az artézi kúttal való baj­molódás az összes idejöket és figyelmeket el­rabolta. Folyton hangoztatjuk: satnyul a nemze­dék, pusztulunk, veszünk, de arra nem gondol senki, mi annak az oka? Az az oka, hogy a mai gyermek nem játszik, nem mozog, pedig ez az egészség fentartásához éppen oly szük­séges, mint a jó ivóvíz. Ha sokáig tart ez igy, akkor nem 20-, de 30. életévnél kezdődik majdan a sorozás, mert a mai elcsenevészett városi gyermekek közül kevés lesz katonának való. Nagyon igaza van a költőnek: „Mindig úgy volt, mint most? nem értem a nemzedé­ket Osak az aggság fiatal — ah! és az ifjú vén." Azok a szegény iskolás fiuk, kik napon­kint 5 — 6 óráig görnyedve ülnek az iskolában, megérdemelnék, hogy annyi szellemi munka után idő és tér engedtessék nekik, hogy tes­tökrol és egészségűkről gondoskodhassanak, mert Jean Paul mondja: „A játék oly foglal­kozás, ami vidámmá és boldoggá tesz." Igen ám, de hol játszanak? a porlepte utczán ? a Hiszen közelben alig van hely, — 1-2 kivé­telével ahol játszhatnának, persze annak meg a tulajdonosát kellene megkérni, ami borzasztó munka! A tagosítás óta a gyermekek régi ját­szóhelyükről leszoríttattak, s már nem is igen látjuk őket játszani, mer^ nem levén hely, a gyakorlatból is kimentek, s most legfölebb . . . szivaroznak, ami csak a tüdőt és a pénzt sor­vasztja, de nagy helyre nincs ilyenkor szük­sége az iíjunak. Igaz, hogy a szülők között is elég van, ki minden játékot megvonna gyer­mekétől. s azt szeretné, he a gyermek mindig csendesen ülne, komolyan foglalkoznék, s nem menne „kevert társaságba;" pedig azt ők lás­sák ! Amely gyermek négy fal között nő fel, rendesen kölöuoz, gyáva és nem valami életre való emberré lesz. A régi rómaiak azt tartot­molnár fölriadva rohant a ker^kházba s bor­zadva állt meg, megnémulva a rémülettől. Az a legény meg Őrületesen felkaczagott s oda kiáltott neki, hogy mondja meg az öreg Balognak, hogy most már nem koldus ő sem s azzal lefordult a kerekek közé. Mire a cselédség, az öreg Balog, felesége meg a lánya felriadtak a zajra, akkorra Ke­resztes Jóska ott feküdt a félig összedőlt ma­lom romjai alatt holtan, - hidegen. Mikor azt a hideg testet kivették a ke­rék szilánkjai közül, az a lány nem szólt sem­mit, csak nézte azt az összeroncsolt embert egy ideig, azután oda rohant hozzá, megsimo­gatta kuszált szép haját, s reá kaczagott, fü­lébe susogta: Ugy-e eljössz, visszajössz ér­tem . . . szüret után ... de boldogok le­szünk ... ha ... ha ... ha!.. . A puszta malmot nem építették fel többé. Ott áll most is, a felsősorok alján, de pusztuló alkatrészeit nem bántja senki, nem keresi fel senki, csak a boldogtalan leány jár oda, a virágok közé koszorút kötni a pacsirta danája mellett, esküvője napjára. ták: „ép testben lakik ép lélek."Mert mit ér az oly gyermek élete, ki a legnagyobb szellemi tehetségekkel van megáldva, de teste gyenge, s mi hamar megakadályozza a lelket munká­jában. Engedjük tehát a gyermekeket játszani, mert a ki ezt akadályozza, vagy nem nyújt rá alkalmat, az oly vétkes, mint aki a napfényt a virágtól megvonja. Hiszen a játék sokféle erény­nek lehet forrása, s ilyenkor a gyermeknek oly tulajdonságai is felébrednek, melyek más­esetben vagy nem, vagy csak későn keltek volna életre. Itt a tavasz! A szegénykék alig várják, hogy a szabadban tölthessék el csekély idejö­ket, mert maga a természet utalja őket az élet egyik föltételének, — a játék, — és a szabad levegőn való tartózkodásnak — fölhasz­nálására, miután kiki annyit él, amennyit mo­zog és tesz, mert hogy a test ereje kifejlődjék, azt, mint bármi mást, gyakorolni kell. A jövő nemzedék érdekében kötelességé­nek tartsa a városi tanács ily játékhely mi­előbbi kijelölését, mert ellen esetben, daczára hogy van létjogunk, veszni foguak! Népgyűlés Csóthon, — Eredeti tudósítás. — Azugodi választókerület polgársága impo­záns népgyűlést tartott f. hó 24-én Csóthon, a kerület székhelyén. Gyönyörű napos idő kedvezett a bizalom és megvetés fenséges nyilvánításának. Bizalmat szavaztak a nem­zeti nyelv érdekeiért küzdő férfiaknak és meg­vetésüket nyilvánították azok iránt, akik ellen­kező czél felé törnek. A népgyűlés lefolyása következő: Perczel Sándor polgár, mint a népgyűlés egybehivőja, üdvözli a választó polgárokat s köszönetét fejezi ki, hogy megértették szózatát s oly szép számmal jelentek meg a gyüléseu. Miután röviden méltatja dr. Fenyvessy Ferencz országgy. képviselő honatyai működését, fel­hívja, a tagok 3zámát tekintve valóban impo­záns népgyűlést, hogy válasszon elnököt s jegyzőt; mire egyhangúlag Lukácsék János választatott meg elnökké, jegyzővé pedig Kaufman Géza. Lukácsék János elnök, ritka szónoki tehetségével meggyőzően s valóban népies irányban fejtegeti a véderő törv. javaslat 25. §-ának ártalmis voltát a hazára, nemzetre nézve: kimutatja, hogy mit tettünk nemzeti­ségünk, magyarságunk megőrzése érdekében s ezért utolsó csepp vérünket ontjuk a jövőben is. Dicséri a magyarság mellett buzgólkodó jelenvolt nagyszámú német ajkú, de magyar érzésű polgárokat, kik hatalmas éljennel felel­tek a német nyelv, mint a tisztivizsga nyelve elleu mondott lelkes magyar zamatu beszé­dére. Kimutatta, hogy mily méltánytalanság németül nem tudó intelligencziánkat egy évi katonai szolgálattal büntetni s mit tett ez érdemben a véd. törv. javaslat 2o. §-a elle­nében e választó kerület fáradhatlan képviselője Fenyvessy Ferencz, mit tett a mérsékelt ellen­zék, a függetleuségi párt, mit kell nekünk honpolgároknak tenni. A lelkesedés a tető­pontra hágott, midőn példákkal, a uépköltők­bol vett idézetekkel bizonyítja magyar nyelvünk drágaságát, nemzetiségünk féltett kincsének értékét, s mily veszély fenyegeti ezt a szőnye­gen levő törv. jav. 25. §-a által. Ezek után elnök összegezi a képviselő­házban törtéuteket s általános helyeslés kőzött ajánlja a népgyűlésnek, hogy fogadja el a kerület országgyűlési képviselőjéhez, dr. Fen y­vessy Ferenczhez intézendő bizalmi ira­tot, melyben köszönetet mondanak neki a véd. törv. javaslat 25. §-a ellen kifejtett lel­kes hazafiúi működéséért s a parlamentben ez érdemben elmondott, az igazságoktól duz­zadó remek beszédjeért, melyet minden izében magunkévá teszünk. Ezután a mérsékelt ellen­zék párt elnökétől kapott leirat felolvasása után az ugyanezen párt elnökéhez intézendő

Next

/
Oldalképek
Tartalom