Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-02-24 / 8. szám

Második évfolyam, §-lk szám. Vasárnapi, február 24. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt - kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negj edévre 1 „ 50 „ Egyes szám ára 10 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. PÁPAI HÍRLAP Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részdt illető minden k&zJemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nynttér petitsora 20 kr. Kincstári illeték killőn 30 kr. . A megyénkbeli textil-ipar jövőjéhez. Pápa, febr. 22. Olvassuk, hogy Jágócsi Póterffy Zoltán jelentést tett a közgazdasági miniszternek a soproni iparkamara területen tett észleleteiríi és vizsgálatairól, melyek a fonószövő ipar körébe vágnak. E tény közelebbről érdekel bennünket Nem mintha az Qres jelentéstől esetleg boldogulásunkat várnók, de mivel figyelmünket azon tárgyra fordítja, mely mindnyájunknak közös érdeke s inely még a hivatását oly csekély mérvben teljesítő minisztériumnak is szemet szúrt. Ez pedig hazánknak a külfölddel, de első sorban Ausztriának versenye folytán való fokozatos sarokba szorítása a modern nagyipar terén. Általánosságban is elmondhatjuk ezt, mert a fonószöuö ipar, mit a nagyipar legtypikusabb képviselője, szenved legtöbbet a monarchia másik felének elzsibbasztó versenye folytán. S most ipari tanműhelyeket akar a kormány Öunántul felállítani szakképzett gyári vezetőknek s ügyes munkásoknak kiképzésére. Kérdés most már, segítene-e ez a bajon? Absolute semmit sem, mert a mely országban, mint nálnnk, a szövő-fonó ipari termékek 205 millió forintnyi behozatalával 18 millió forint értékű kivitel áll szemben, vagyis a mely a kataszteri kimutatás szerint a termőföld összes hozadékát 65 millióval múlja felül, ott kicsinyes rendszabályokkal, ideiglenes gyógyszerekkel segítve nincs. Minden praktikusan gondolkodó és mellókczéloktói nem befolyásolt fő tudja, hogy textil-iparunk mindaddig csak naprólnapra való vegetatív életet él, mig a 4ö-as és í'üggetlensegi párt egyik sarkalatos teteie: a külön vámterület eletbe nem lép. S ez talán nincs is oly végtelen messze, mint sokan gondolják. — Addig hasztalan minden pótlék, minden surrogatum. Be térjünk át szűkebb körre, térjünk át sajat megyénknek szövő-fonó ipari tevékenységére. Hova lett a mult század végén annyira virágzó posztógyártás, hol van nyoma az annyi haszonnal járó foglalkozásnak ? Hisz a technikai haladás annak nagyobbmérvü kifejlését involválná. A . régi egyszerű szövőszékek s kezdetleges gépek helyére az aprólékosságig finom műszerek jöttek s a nyersanyag termelés is megvan régi magaslatán. Mindezen tényezők emelkedést teszlek \ lehetővé és hihetővé, — de a tapasztalás máskép mutatja ezt. Azon városokban, hol még a jelen század első tízes éveiben is virágzó gyapju-szövő ipar élt, (a kender ós lenszövésről nem is szólva) ma mindenütt panaszkodnak az iparosok, hogy alig tudnak gyártmányaikon olcsó áron túladni. A legelrejtettebb zugba is befurakodik az osztrák firma utazója s a magyar gyapjúból készült árut drága pénzen nyakába sózza a kereskedőnek. Azt mondják erre a hatalmi polczon ülők, a kik saját jólétük után Ítélve rózsaszínben látják a napi munka után ól0 tömeget, — hogy u magyarban nincsen vállalkozási kedv, hogy nem akar s nem szeret koczkáztatni s hogy egyáltalábaü nincs még meg benne az ipari foglalkozáshoz való hajlam. Hogyan is vállalkozhatna a magyar iparos olyanra, ami reá nézve a bölcs kormány jóvoltából nebántsvirág; — mikor úgyis tudja, hogy sem pártfogásra, sem az intéző-körök jóakaratára nem számithat, mert azok Ausztriának anyagi boldogulását tartják alattvalói hűségükhöz móltónak. Brünn, Bielitz, Igló ós Reichenberg Magyarország számára dolgozik s a magyarnak zsírját szívja, mig mi itthon tétlenségre vagyunk kárhoztatva. A finom posztót elkészítik ők, — a durva halinát, szürposztót ós pokróczot nekünk hagyják, mint a melyről ugy is tudják, hogy nem sok haszonnal jár. Megyénk egyike volt a legtöbb textilipari terméket előállító vidékeknek . . . , a veszprémi csapók ós kalaposok, a pápai posztósok ós pokrócz-készit Ő k termékei távol vidókeken ismeretesek voltak s a lakosság igaai áldását képezték. A nyersanyag, a gyapjú, helyünkben van, — annak feldolgozásához szükseges erő nem hiányzik. Vannak elég nagy folyóvizeink, melyek hajtó-eröre a nagy hengermalmok példája szerint könynyen feihasznalhatók, ott van az ajkai, szápári szentelepek stb. ma is már tetemes mennyiségű barna szenet adnak s a megye minden részén időről-időre találnak nyomaira a fekete gyémántnak, mely egy egészséges és hatalmas gyáriparnak képezhetné alapját. — Minden megvan, még a tőke sem hiányozna annak idején — egyedül az hiányzik, amire az elnyomottnak legnagyobb szüksége van: —• a védelem. Már pedig anélkül hasztalan a jóakarat egyesek részéről, s hasztalan — még a kormánynak kicsinyeskedő gyógyítási kísérletei is. Tehát vámot az idegen gyártmányra, vámot az osztrák posztóra! i. Ö. Sorsjegytársaságok és részletivüzlet Pápa, február 22. Első sorban az ily sorsjegytársaságok lényegét akarjuk objektíve elmondani. Előttünk van egy ily sorsjegytársaaág prospektusa. Az intézet, a mely a sorsjegy társaságot alakítja, ötven résztvevőből alakit öt évre társaságot, a melynek számára vásárol 10Ü különböző sorsjegyet, annak árát előlegezi, de ezek a sorsjegyek a kibocsátó intézet kizárólagos tulajdonában maradnak, csak azok a nyeremények, melyek az öt év alaít a lekötött sorsjegyekre esnek, képezik a társaság tulajdonát, azok a sorsjegyek pedig, melyek az öt óv lefolyása alatt nem sorsoltatnának ki, a napi árfolyam szerint fognak eladatni s azok eladási árai a nyereményekből befolyt összegekkel együtt a tagok között egyenlő arányban annak idejében szétosztatnak* A sorsjegytársaság, mint emiitettük ötven tagra terjed, kik évenkiut öt éven át 120 frtot fizetnek és ezért leköt nekik az intézet 32 nemű 100 drb. sorsjegyet, melyeknek értéite mintegy 4500 frt. Így tehát csak a játékot adja el az intézet, a miért a tagok öt éven át kerek 1500 frtot fizetnek, ha ugyan öt év múlva nem esnek az értékek árai. E sorsjegytársaságok a legfurfangosabb kijátszását képezik a részletivtörvénynek. A részletügyletekről szóló 1883. évi XXXI-ik törvényczikk második szakasza szerint részletügylet csak a budapesti tőzsdén jegyzett értékpapírokban köthető. Az említett sorsjegytársasag 32 sorsjegye között 14 olyan van, a mely nem jegyeztetik a budapesti tőzsdén. Az idézett tői vény harmadik szakasza szerint többféle értékpapír eladásának egy okiratba való összefoglalása, vag) pusztán sorsjegyek nyereségkilátásának részletfizetés mel lett való eladása tilos. A sorsjegytársaság 32-féle ^értékpapírt foglal össze és ezeknek is csak a nyereségkilátását adja el részletfizetés mellett. Az .5-ik szakasz szerint az eladó köteles az egyes részletfizetésekről nyugtát kiállítani, mely nyugták az üzleti könyvek szehényrészeit képezik. A sorsjegy társaságokban résztvevők könyvecske t kapnak, melybe az illető részletfizetéseket bevezetik. A 12-ik szakasz szerint &z iparhatóság és a pénzügyminiszter jogosítva vannak a részletivüzleteket közegeik által bármikor megvizsgáltatni. A sorsjegy társaságok nem esnek ez ellenőrzés alá. És igy tovább, a törvény minden szakasza ellenkezik a sorsjegytársaságok lényegével. Ez alkalommal néhány szót akarunk elmondani magáról a részletivtörvényről is, mert a közönség érdekében melegen óhajtjuk, hogy ezzel az alkalommal a részletivtörvény is alaposan revideáltassék. A mikor a részletivüzletről szóló törvényt megalkották, az volt az irányelv, hogy a részletivüzletet ellenőrzésnek vessék alá, hogy a további visszaéléseket megakadályozzák. A mint látjuk a törvény semmikép sem szüntette meg a visszaéléseket. Az az ellenőrzés, melyet a részletivtörvén

y nyújt, ugyanis nem képez elég Mai túrnunk 8 oldalra terjtf.