Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-02-24 / 8. szám

garancziát. — Az iparhatóság és a pénzügyminiszter bármikor átnézhetik a bankár könyvet, hogy szabályszerűen vezeti-e azokat és főleg, hogy a részletfizetésre eladott értekpapírok tényleg birtokában vannak-e az eladónak. £ vizsgálatok rendszerint évnégyedenkint történnek. Már most egy ily vizsgálat után, a melynél mindent szépen rondben találtak az elöljáróság közegei, nincs elég ideje az üzlettulajdonosnak, ha ugyan rossz szandéka van, a papírokat eladni és a pénzzel odébb állani? És ha az illető czégnél adósságok miatt foglalnak, nem foglal-e le a végrehajtó mindent, a mit ott talált? Tessék akkor a vevőknek igénypereket benyújtani! De hát nem-e lehetnek a rossz szándékú bankárnak titkos könyvei a lakásán, melyekbe oly ügyleteket vezet be, a melyeket nem akar a hatóságnak megmutatni? — Hisz a töryény értelmében csak üzlethelyiségében lévő könyveit vizsgálják át! A kereskedelmi minisztériumban tartott enquéten nézetek merültek föl, hogy azoktól a bankároktói kik a részletivüzlettel foglalkoznak, bizonyos kaucziót kell követelni. Az igaz, hogy a kauczió, ha elég nagy, nyújt némi garancziat, de csak addig az összegig, a mig a kauczió terjed. Elvégre határtalanul nagy összeget nem lehet kívánni. Ha már most le is tesz 20 - 30,000 frtnyi kaucziót, de 2—300,000 frtnyi ügylete van függőben, — nol van itt a garanczia? Teljes biztosítékot csak ugy nyerhetnek a vevők, ha az értékpapírok, melyekről a részletügylet szól, oly helyen vannak, melyhez semmi gyanú sem férhet és ez az állami letéthivatal. Nem ajánlhatjuk eléggé az intéző köröknek figyelmébe azt, hogy a részietivüzletrol szóló törvény módositásanál, melyet felette kívánatosnak tartunk, mondják ki azt, hogy a részletekre adott értékpapírokat a letéthivátal örizetére keli bízni és pedig oiy módon, hogy a részlütiv egyúttal az allami letéthivatal nyugtáját is képezze az illető papírok letétbe helyezéséről. A törvény 15% hasznot enged szedni a kibocsátóknak, de ez a jövedelem rendesen 30—35 százalékra rug, mert a részletivet a bankok rendesen 30 —36 havi részletre állítják ki és igy a 15 százalékot három esztendőre veszik, tehát összesen 45%-ot vesznek. Ha pedig az összeg kicsiny, akkor negyedévi részleteket szednek s igy hosszabitják meg az időt. Ezenkívül nem \eszik figyelembe azt, hogy a vételár lassankint térül meg s minden részlet lefizetése után kisebbedik a tartozás, hanem a kamatot mindig az egész összeg után számítják és igy az időközi kamatok is a kibocsátó javára esnek. De ez nem elég. Ha az a szerencsétlen, ki részletfizetésre vett sorsjegyet, összes részleteit már lefizette 3 azt reméli, hogy most már megkapja a sorsjegyeit, nagyon csalatkozik, mert előbb le kell fizetni a nyugták után a nyugta-bélyegeket, a kötvénybélyegeket, a kötvény papírjának és nyomtatásának az árát s más oly költségeket, melyekről a törvényben szó sincs. A részletivtörvény megtiltja az utazó ügynökök alkalmazását. De ezt is kijátszszák, mert az ily bankárok oly czimen küldik ki ügynökeiket, hogy ezek megbízott hivatalnokai a banknak, kik a helyi ügynökök ellenőrzésére utaznak vidékre. És miből áll ezeknek a működése? Egy példa meg fogja ezt azonnal magyarázni : X. helységben a jegyző olvassa a a napi lapoK hirdetései között, hogy kerestetnek bármily foglalkozású emberek, kik csekély fáradtsággal napi 10 frt mellékkeresetre tehetnek szert. Természetesen kapva-kap az alkalmon és ir a kitett czímre. honnét aztán mindenféle prospektust küldenek neki, hogy közvetítse a részletivek eladását; miből aztán az első részletet megtarthatja magának. 0 elad többek között Y-nak egy részletivet valamely sorsjegyről. Y. pontosan fizeti részleteit és miikor 4—5 részletet lefizetett, megjelenik nála az illető banknak képviselője a jegyző kíséretében és ügyesen rábeszéli arra, hogy vegyen öt sorsjegyet abból a nemből, ezáltal ötszörösen kilátása van nyeréményre. a már befizetett részleteket betudják neki az oii ügyletre, csakhogy a mig eddig 5 frtot fizetett havonkint, ezentúl 25 frtot fog fizetni. Y. ráhagyja magát beszélni, de még most sincs békéje, mert 5—4 hónap múlva ismétlődik a komédia. Igy azután sokan soha se jutnak sorsjegyek birtokába, mert idővel annyira növekednek a részletek, hogy már nem tudja azt megfizetni. Ily körülmények között csak természetes, hogy a közönség mindinkább idegenkedik a a részletivektől és a részletivtörvény sem tette lehetővé azt, hogy a közönség jutányosán és kényelmesen jusson értékpapírokhoz, mint a tőkegyűjtés legüdvösebb módjához. Mindezeknél felette kívánatos volna a részletiv-törvénynek alapos módosítása. = A sorozás elhalasztása. Az 1889-ik évi rendes ujoncz állítás elhalasztása tárgyában Fejérváry Géza báró honvédelmi miuiszter a képviselőháznak törvényjavaslatot nyújtott be, mely igy hangzik: 1. §. Az 1889-ik évi rendes ujonczállitás (fősorozás) , ezennel elhalasztatik és ama időszakban lesz foganatosítandó, melyet az 1889-ik évben kiállítandó ujonczjutalékok megajáalása tárgyában hozandó törvény fog e részben kijelölni. 2. §. A jelen törvény végrehajtásával a honvédelmi miuiszter bizatik meg. Budapesten, 1889. évi februur hó 19-én. Beadja: Fejérváry Géza br., m. kir. honvédelmi miuiszter. E törvényjavaslat megokolása így szól: Az 1882-ik évi 39-ik törvényczikk 7. §-a értelmében „a rendes ujonczállitás az álló hadsereg (haditengerészet) s a póttartalék ós a Megjelenik minden vasárnap. Koronkint (mikor a saját érdekünk megkívánja) rendkivüli lapot is adunk ki saját arczképünkkel és életrajzi melléklettel. PAPAI LAPU Suttyonban szerkesztett és a lovászpatonai hires zenekar, valamint több méltóságos, nagyságos, tekintetes ur által megválasztott, kegyelemből fentartott, saját érdeket képviselő közlöny és viczezlap. Előfizethet, akinek kidobni való pénze van. Különben mindenkinek ' ingyen küldjük. Kéziratok csak azon esetben fogadtatnak el, ha rólunk szólnak. revorver sajtó. A fővárosi lapok helylyel-közzel erős küzdelmet folytatnak az úgynevezett revorver zsurnalistákkai, innen van ez, hogy nem rég a „Bolond Istók" is foglalkozott e tekintetben Lapunkkal, a „Pápai Lap u"-val, illetve annak szerkesztőjével, aki különben igen szellemes ember. A „Papai Lapu" lábai alattiapuit, mintegy mutatva, hogy a sárnál is aiabb való es butább a csizmatalpnál, mert az is fölötte van. Magunk is csodáljuk, hogy a vidéken már 16 éve tudjuk kultiválni ós nem csíptek rajta bennünket. De ha jól meggondoljuk a dolgot, ez nem is lehet máskép, mert Lapunk olyan kezekben van, akik magukat csak nem büntethetik, nem lehetvén önbiráskodók. Bravúrokat sorolhatnánk tel e térről, de arra még újévtől megnagyobbított Lapunk sem volna eleg. De mi ezt titKoljuk s hogy magunkról eltereljük a figyelmet, tudunk olyan orczátlanok lenui, hogy azt inasra fogjuk. Ingyen adjuk mindenkinek Lapunkat, hát elégedjék meg vele. Aztán időnkint mellékletül a saját j életrajzunkat és arczképünket. A „Választási Híradó" sem kutya. Magunk szerkesztettük. Az igaz, hogy csak egy száma jelent meg, de azon a mi arczképíink volt és az egész a mi biográfiánkat tartalmazta. Egy darabig kiadtuk mások életrajzát is. Ez volt csak a Pompás. — Al—bumm! Revorver süsd el magad! Sokan megörültek neki és előfizettek a Lapura (fogadják e helyen is köszönetünket) de egy okos ember megsokaita. Bevontuk a revorvert, mert közeledett a pisztoly. De különben nem félünk. Mit nekünk a duellum. Velünk a rendőrkapitány, aki megakadályozza. Nem hiába vagyuuk mi azok, akik vagyunk. Éljünk mi, de mellettünk más senki sem. Olvasóinkhoz! Bizonyára feltűnő fog leuni, hogy 16 év után ismét előfizetési felhívást írunk. De ezt tennünk kell. A közönség belátja, hogy nem lehet velünk boldogulni, mert a tisztesség nyakunkra hágott. Pedig mi nem vagyunk heczcz TÁRCZA, NÉPDAL. Vak kódisok söprik A pápai utczát Nem lehet csodálni : Vak kódis, ha nem lát. A vak kódis hogyha Vak s kódis nem lenne Bennünket is bizony Biz' ist' kiseprűzne. Kaktus. Alüum-képek. Mi. Mi tulajdonképen hárman vagyunk és mégis a Lapuban egy személy. Rágalom, hogy főszerkesztőnk zsidó szülőktől származott volna. Ő büszke, hogy nem zsidó. Mert ha nem lenne büszke, akkor sem lenne zsidó. Már születésekor újságírónak szánták. De ő nevelő lett és pedig egy nagy ur nevelője. Eleinte normálisán nevelt, de később átvette a Laput és ezzel nevelt. Neveltjét főispánná csinálta, annyiszor előfordult a Lapuban az ő neve. Igaz, bógy egyiknél sincs eredmény. A főispánkodás nem látszik meg a vármegyén, a Lapu pedig nem országos hangadó. Mi után következik: ő. Állítólag megüresedett jogtanári Széket töltöttek be vele, de valósággal ugy áll a dolog, hogy a tanári szék akkor üresült meg, mikor ő beleült. Az előtt névleges, most sutytyonberki szőrkesztyüje a Lapunak. Amit tiszta kézzel nem mernek megtenni, megtetetik ezzel a szőrkesztyüvel. Azt mondják, hogy nincs lelke és lelketlen. Pedig ez nem igaz. A Lapu az ő lelke. De lehet, hogy megfordítva áll: , a Lapu tartja benne, a lelket.. A triumvirátus 3.' tagját itt nem emiitjük. Arról külön albumképet írunk.