Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-02-17 / 7. szám

árusítástól eltiltani, esetleg fióküzlet nyitására kényszeríteni kérte. 125 tanonczszegődtetés és 75 szabadítás tőrtént. — A békéltető bizottságnak beadatott 26 panasz. A testület jogtalan iparűzés miatt vagy 30 feljelentést készített, A testület bevétele volt 2316 fit 21 kr., kiadás 1358 frt 72 kr., igy tehát a pénztári maradvány 1457 frt 49 kr., mely összeg gyümölcsözés végett a pápai takarékpénztárnak adatott át. — Á pápai önkéntes tüzoltóegyleí vasárnap d. u. 3 érakor a városház nagytermében közgyűlést tartott, melyen a tagok közepes számban jelentek meg. S aár y Lajos elnök a gyűlés megnyitása után felolvasta gondosan készített jelentését, mely az egylet mult évi történetét tárja elénk. A jelentés üdvözli ama kormányrendeletet, mely a tűzoltó-egyletek alakítását kötelezővé teszi, s azon reményének ad kifejezést, hogy ezen kormányrendelet és az annak alapján alkotandó szabályrendeletek alapján a tűzoltó intézmény országszerte megerősödni és felvirágozni fog. Jelenti továbbá, hogy a veszprémmegyei tűzoltó-szövetség megalapítását a pápai — mint legrégibb megyei egylet vette kezébe. Az egylet lefolyt évben 6 választmányi ülést tartott. 85 tagja volt s mindannyian az országos tüzoltó-segélyalapboz csatlakoztak. Pénztári bevétel 1323 frt 5 kr., kiadás 1194 frt 27 kr. Pénztári maradvány 128 írt 78 kr., melyhez jön a zenepénztárban levő 60 frt 85 kr. s igy az összeg 189 frt 63 kr. Az egyleti pénzvagyon 974 frt 99 kr. Gyakorlat tartatott 12. Parancsnoksági ülés 6. Tüzeset 6 fordult elő, ezek közül veszélyesebb volt a megyeházi és az uradalmi majorbeli két tűz. Halálozás egy fordult elő. A gyűlés főtárgyát az egylet mult évi működéséről szóló elnöki jeleatés, továbbá a mult évi számadás megvizsgálása képezte Ugy az elnöki jelentés, valamint a mult évi számadások s a folyó évi költségvetési előirányzat tudomásul vétetett és helybenhagyatott. Ennek megtörténte ütán elnök jelenté, miszerint Kovácsics Gyula pénztárnok állásáról lemondott, továbbá, hogy az általános választások megtörténte ótá 7 rendes választmányi tagsági hely részint lemondás, részint a városbóli elköltözés vagv halálozás folytán üresedésbe jött, miért is az akként megüresedett helyek közül 6 a póttagok által töltettek be, egy rendes vál. tagsági hely, valamint a 6 póttag helye azonban mai napig is betöltetlen, miért is felhívta a közgyűlést, hogy a pénztárnokot, valamint az egy rendes és 6 pót-választmányi tagot válassza meg. Minek folytán pénztárnokká: Mattus György, választmányi rendes taggá: Bermüller Alajos, póttagokká; Barthalos István, Jády Gyuia, dr. Kiuge Endre, Kluge Károly, Körmendy Béla és Lukonics Pál, végre számvizsgálóvá pedig Bermüller Alajos urak választattak meg és pedig mindannyian egyhangúlag. — Yégül határozatilag kimondatott, hogy jövőre az egyleti tagok teljes felszereléssel és zászlóval, az egyleti tagok legközelebbi családtagjai temetése alkalmával pedig teljes felszereléssel ugyan, de zászló nélküi tartoznak kivonulni. Több tárgy nem lévén, ezzel a gyűlés feloszlott. Irodalom és művészet\ „Kis virágok messze tájról." Méry Károly, lapunk munkatársának, városunk jeles szülöttének, díszes köntösű, harmadfélszáz lapra terjedő kötete fehszik előttünk. Idegen költők lélek-sziporkái vannak itt egybegyűjtve és átültetve azt eredetihez hasonló, sőt sokhelyen az jóval felülmúló szellemességgel. Méry Károly neve nem ismeretlen a művelt magyar olvasó közönség előtt. Rendkívül szerény íróember, aki évek óta fáradisággal gyűjti össze az idegen költők virágait, éles megfigyeléssel veti el a selejteset s csak azt köti diszes csokrába, mely illatos és szép, sziporkázó a szellemességtől. A legelőkelőbb szépirodalmi lapok s a külföldi lapoknak is szívesen látott írója Méry Károly, ki a szellemes embereket jellemző, de talán mégis túlzott szerénységgel vau felruházva. A „Magyar Sálon" rendes aranypor írója. Modern epigrammáiban oly sok az eredetiség, miut kevés magyar iróban. Megjelenése nem árulja el nagy tehetségét, épen azért találóan lehet hasonlítani őt a kovához, mely aczélhoz ütődve ezernyi szikrát bocsát ki magából, tűzet gyűjt és jótékony melegséget idéz elő. Ez az ő lelke, szelleme. Erre ismerhet mindenki a „Kis virágok messze tájról" czimü könyvéből. Az őt jellemző eredetiség lengi át az egész vaskos kötet szellemét. Nem szolgai műfordítások ezek, hanem hű átültetések, a szerző egyéniségének igaz nyomaival Aki kellemes órákat akar szerezni inagá.uak, siessen megszerezni a, csinos könyvet, Kun Dániel kiadásában. (Budapest, egyetem-utcza 1) 1 írt 50 krért kapható. Szerző tisztelete jeléül könyvét Ágai Adolfnak, „minden becsületes törekvés nagv lelkii pártfogójának", ajánlott. Részletes birálatra még visszatérünk. HÍREK. — Hírlapunk jelen számát vasárnapi kelettel anyaghalmaz miatt már ma, szombat délben kiadtuk. — Népeimhez! Ritka fairagasz olvasható utczáink sarkain. 1866 óta most fordult elő az az eset, hogy az ország koronás királya „Ferencz József s. k." aláírással ellátott falragaszon beszéljen népéhez. A király mélyen áthatott szívből mond köszönetet e falragaszokon a népnek Rudolf trónörökös halála alkalmával a királyi család iránt tanúsított is igaz szívből eredt részvéteért. Nincsen iw'p, mely ragaszkodóbb lenne királyához, miut a magyar. Vele érez örömben és báuatbau, érte minden szívverése és mindezért nem vár egyebet a viszontszeretetnél. És a koronás király e leereszkedő köszönetével értésére adja a jó magyar népnek, hogy még legmélyebb gyászában, fájdalmában sem feledkezik meg róla. Merelli bűvész óriási szines falragaszai eltörpültek a kis gyászszegélyes falragasz mellett, melyeket tömegesen olvastak el azok is, akik előtt ez a köszönet újságokból ismeretes s nz utolsó napszámos is büszkén mondhatja el családjának, hogy a király megköszönte neki is, amiért meggyászolta a magyar királyfit. — A pápavidéki közmüvelőctési-egyesület elnökségétől a következő sorokat vettük : „Tisztelt Szerkesztő ur! Addig is, míg becses küldeményét a P. V. K. E. választmányának bejelenthetném és annak hovafordításáról intézkednénk, van szerencsém ezennel özv. Szirmay Józsefné urnő részéről a vidéken felállítandó népkönyvtárak számára felajánlott 6. ?. és 8. évfolyamainak és a „Magyar Háziasszony" 5. évfolyamának, valamint t. uraságod részéről ugyanazon czélra adományozott „Amiket titkolnak" czimü füzetei 10 példányáuak átvételét őszinte köszönetem kifejezése mellett nyugtatni. Teljes tisztelettel, Pápán 1889. február hó 12-én Néger Ágoston, a P. V. K. E. elnöke. annak kékes füstje bodorodva emelkedett a „moribus et rausis" felé, azon tűnődtünk, mi nagyobb boldogság: éhesen feküdni-e le, vagy kitömve? — Persze, hogy kitömve, — veti oda Gémbes koma. Egyszerre oda fordultunk, a honnét a hang felcsendült. — És ebben nincs is lehetetlenség: felséges tervem van, mely ha sikerül, lesz bor, pecsenye elég. Fül lett nagyon természetesen egyszerre mindenki. — Ismeritek ugy-e bár a „sarkantyús csizmá"-t odakinn a bástyán? Ennek a vendéglősnek, de még inkább a feleségének régi vágya, hogy a diákság az ő vendéglőjét kapja fel. Egy felséges ötletem akadt, melynek kivitele sem nehéz; csupán 12 kr. szükséges hozzá. Nagy nehezen sikerült négyünknek kiszórj tani a fél liter árát. — Most fehát indulhatunk. Csak én rám bízzátok az egészet; de mindenek felett ajánlom a komolyságot s a lélekjelenlétet. A „sarkantyús csizma" egyszerű csapszék volt, melyhez hasonlókat kisvárosban eleget láthatni. Az utczai bejárásnál volt a „söntéses*, hol tragerok, kocsisok kvaterkáztak; ettől jobbra nyillott az „extra", melyben a tisztességesebb vendégek szoktak politizálni. Az öreg Hudoba, a vendéglős is itt szokta elszopogatni a maga ,tráj teci"-jét, nem csekély boszuságára a termetes „frá mutter"-nek, mert ha az öreg az „extrá"-ba vehette magát, ki nem mozdította ounan semmiféle pótentát sem s ilyenkor a „frá mutter "-nek kellett nem épen megvetendő termetét a pinczébe lebocsátani. A törzsvendégek közül legelső egy kiérdemült fésücsináló, Kramer fetter, ki sehogy sem tud kibékülni azzal, hogy miért magyarosítja a kormány annyira az országot? Még utóbb meg kell trnie, hogy az ő dicső csakleniján nem akad beszélőtárs, ha ugyanis a szél „tu Hudobá"-t oldalba találja legyinteni. A második helyen egy veres orrú pék Seliga bácsi eregeti a „te fone ete mek" remek magyarságot a miatt, hogy a gyönyörűséges czéh-beli élet elköltözött az élők világából. Pedig milyen felséges világ volt az, mikor a bevételeket közösen szokták megenni és inni! Seliga ur azóta nem sütött czéh-kenyeret, pedig a Hoíveiter hentes is megtudja mondani, hogy ahhoz hasonló kenyeret a mai pékek nem is tudnak sütni. Ma már egy bitang 5 forint elég arra, hogv egy tejfeles szájú ficzkó kibigygyessze a „fLmát" s bitorolja azt az állást, melyet hajdan csak a hosszas vándorlás és „remek" után nyerhetett el. Biz ugy van, — veti utána a hentes. Hofveiter uram ő gömbölyüsége, — de még ez semmi. Elvesz egy szolgálót, kinek par száz forintja van, — fra mutterr! nochamal ajncz! — s mig a pénzben tart, élnek együtt s csinálja a kontár munkát: mikor a pénz elfogyott, megugrik a hitelezők elől s rontja a mi renoménkat. Aztán merje csak kimondani az a mameluk- követ, hogy a kis ipar csak az iparszabadság által enelkedhetik! — Csés jó estét adiou az én Istenem mind közönségesen ! — köszönti a társaságot Gémbes koma, a mi vezérünk, — jó beszélgetést ! — Adjon Isten maguknak is diák uraimék; köszönjük, részük legyan benne. — No, de csöndesen vagyunk ide belül; oda kint ugyancsak permetez az esc. De hagyján ! egy fél litert kérünk abból a 24-esből. A társasvendégek kíváncsian tekintenek a 4 szálas diák felé s alattomban lesik, mit csinálnak azok 4-en a féiliterrel? — Biz ez a felliter négyünknek kevés, csaknem olyan, mintha kávéházban egy csésza feketét kérnénk, meg 4 kanalat; de kóstolónak ez is elég s ha beválik — A frá mutter a szokatlan hangokra kiváncsian dugta be érdemes fejét az ajtón s alig vette szemügyre a helyzetet, nyomban el is kapta a szót Gémbes komától. — Hogy beválik-e? Meghiszem azt! íme, ez a 24-es valóságos somlai, hátha még a 30-ast kóstolnák meg?! — Majd lassacskán arra is rákerül a sor, ma csak a 24-es fölött tartunk szemlét, mert megbízatásunk csak addig terjed. Tessék a félliter ára. — Megbízatásuk? Hát honnét. .. ? — Jajh! aranyos asszonyság, hát minket nem is tetszik ismerni? Persze. Hát fcet-