Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-02-17 / 7. szám

— Veszprém város kegyelete. Kedden d. e. 11 órakor a gyászmise után rendkívüli közgyűlést tar'ott Veszprém város képviselő testülete. A városház nagyterme gyászos fekete díszítésével igen meghatóan tükrözte vissza azt a fájdalmas hangulatot, melylyel Balogh Károly elölülő h. polgármesternek Rudólf trónörökös elhunytáról szóló jelentését hallgattuk. A közgyűlés a város közönsége részvétének jegyzőkönyvi megörökítését s a király ő felségének részvétfelirat küldését határozta el. Szabó Imre v. képviselő könyeidg megindító meleg hangon ecsetelte pótolhatatlan veszteségüuket. A király manifesztumának felolvasását állva hallgatták végig a képviselők, mely után a ki rályt éltetve ért véget a közgyűlés. — Tehát a „Veszprémi Független Hírlap" dörgedelmes megrovásának mégis meg lőn az eredménye, amennyiben nem havyta a város a részvétlenség vádját magán száradni. Hát a mi elöljáróink hol késnek az éji homályban ? Ugylátszik a „V. F. H." Farizeusok czimü czikke inkább a pápai elöljárókra illik jobban. Nem hiába feledkeztek meg Battyányiné halálakor is a móresről, de most is mély hallgatással adnak kifejezést a gyásznak. Pedig nem erőltetnék meg magukat, ha Veszprém példájaként járnak el. Mert bár a némaság a megilletődés jele, mégis, ha a többi városok is részvétiratot küldenek, Pápáuak sem szabad hátramaradni. — Rendkívüli városi közgyűlés lesz jövő szombat délután 3 órakor. A gyűlésnek érdekes és fontos tárgyai lesznek, köztük a városházépités kérdése is. Igen kívánatos, hogy a városi képviselők azon minél teljesebb számban jelenjenek meg. A városház építésének kérdése — miután az ép

;tés elvileg kimondatott — mert már csak akörül forog meg, hogy a hátsó részét emeljék-e emeletté, avagy az elsőrészt kétemeletté, miként ennek hasznosabb voltát és előnyös oldalát lapunkban kifejtettük. — Elhunyt aranymisés. A szentFerenczrendiek pápai székházának gyásza van. Báán Jusztin rendtanácsos aranymisés hunyt el a napokban. Temetése uagv részvét mellett ment végbe. A gyászoló székház rendtársuk haláláról a következő jelentést adta ki: „A szik tudni, hogy a diákság minden évben szokott magának egy alkalmas helyet keresni, hol jó bort mérnek, meg hol el lehet bújni a bedellus elől. Mi vagyunk a „kvártély keresők" s ezúttal a „sarkantyús csizmá"-t tüztük ki. Most Isten velők! Jó mulatást urak! — De hát miért sietnek annyira? Tessék, foglaljanak helyet. — Köszönjük, mi bevégeztük küldetésünket. A 24-es italnak iszen csak megjárta; de „frá mutter* attól való félelmében, hogy uri gusztusunknak nem egészen felelt meg, aem tuszkolt, de csaknem ugy nyomott vissza a székre. — Jaj édes fiaim, bor van minálunk és a mi fő : tiszta ; nem igaz apjuk ? Aztán meg pecsenye, szalámi, sajt, sonka, kinek ahogy tetszik. Most mindjárt sorra mutogatok mindent. Hogy mennyi minden volt ott, bizonyíthatta az. hogy kilaktunk két oldalra s még a szerencse is az övéké lett, nem a mienk. Njra szokásunk a hallgatódzás; de ez alkalommal még is megengedtük magunknak ezt a vétket. Elállottuk a két ablakot 4-en; bántott a kíváncsiság, hogy miként vélekednek rólunk a „sarkantyús csizmá"-ban! — No, ezeket is jól lakottam— hangzott a „frá mutter" ajakáról a szó — tudom Istenem megemlegetik. — A te bolond eszeddel beléjük is tömnél mindent. Csaknem a szivem repedt meg, amint azt a tenger sonkát, szalámit leeregették éhes gyomrukba. De veszedelmes népség ez a diákság, nem mertem fennhangon szidni a hasukat. Szűz Máriáról nevezett szt.-Ferencziek pápai székháza szomorodott szivvel jeleuti szeretett rendtársuknak főtisztelendő Báán Jusztin szt. F. r aranymisés áldozár, kiérdemült hitszónok és rendtanácsosnak, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 81., áldozárságának 57. érében február 11-én délután 4 órakor történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei folyó hó 13-án, reggel 10 órakor fognak a kálváriái sirkerben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt. mise áldozat ugyanakkor fog a boldogultért a rend templomában az Urnák bemutattatin. Pápa, 1889. febr, 12. Az örök világosság fényeskedjék neki.

1

6 — Requiem Veszprémben. Hornig Károly megyés püspök intézkedése folytán Rudolf trónörökös lelkeüdveért a székesegyházban f. hó 12-én, azaz kedden d. e. 9 órrakor, gyászisteni tisztelet tartatott. A szt. ferencziek templomában pedig f. hó 13-án szerdán d. o. 10 órakor "tartatott a gyászmise. Mindkét requiemen nagyszámú közönség volt jelen. A megye összes tisztikara, a városi tisztviselőség, az ottan állomásozó katonai tisztikar stb. szintén testületileg vett részt. -- Egy fiatal leány öngyilkossága. Ki hitte volna, hogy a Nagy-Gyimóth községi ideiglenes posta felfüggesztésnek még a vizsgálat befejezése előtt, áldozata lesz. Pedig ugy történt. A gyauusitó feljelentés, mely valószínűleg az ugodi postától eredt, gyanúsításával érintette Keszler Antalné postamesternő 17 éves Margit leányát is, kit szülői kérdőre is vontak s be is bizonyította ártatlanságát. De ezzel nem elégedett meg a világ rossz nyelve, mely már-már pletyka tárgyára tette az ártatlan leányt, alá annyira szivére vette a méltatlan gyanúsítást, hogy ez elül menekülendő, öngyilkossá lett és hétfőn délután egy órakor felakasztotta magát. Az öngyilkosságot két órakor vették észre, de az épen körúton levő Rechnitz Ede körorvos mar csak azt konstatálhatta, hogy a szülök reménye, a kedves és dolgos házias leány megszűnt élni. — Nagy betöréses lopás a Somlyón. Mult szombaton virradóra ugyancsak nagy meglepetés érte a Somlyó szőUő-birtokosait. — Ejnye vén kópé, meglakolsz ezért holnap! Másnap délután 2 órakor Gémbes koma avval állított be a „sarkantyús csizmá"-ba, hogy ma lesz az ismerkedési estéiy, 8 órakor jövünk 36-an, készüljenek. A frá mutter majd kiugrott a bőréből s levágott 5 réczét, 3 libát. 10 csirkét; a spájzba berendelt egy egész gróit, nésány szál salámit; 2 sonka ott rotyogott a sparherten, mert ha a tegnapi 4 annyit elfogyasztott, mennyi kell 36-nak? Az öreg Hudoba is kezdett kibékülni a tegnapi rombolással; a mai bevétel bőven kárpótolja a tegnapi potyát. A tisztes frá-mutter már 7 órakor belebujt kék slafrokkjába s. kipirult arczczal forgolódott a tikkasztó sparhert körül. Hudoba bácsi ma lemondott „traj teci"-jéről s felajánlotta az „asszony"-uak szolgálatát. A „kék pacsirtá"-ból — hogy csak boszankodjék a tulajdonosa — ez alkalomra kikölcsönöztek két kelnert, kik fekete frakkban ott forgolódtak az „extrá"-bau ne;n csekély bosszúságára az ez alkalommal kikiillebbezett törzsvendégeknek. Minden készen állott a 36 ismerkedő diák illő elfogadásához. Jött a 8 óra: senki; jött a 9: senki; a 10: senki; tény, hogy diáknak még szine világát sem látták ez este a „sarkantyús csizma-bán. Hogy mi lett a tenger sok elemózsiával, azt nem tudom: de tudom, hogy a „kék pacsirtádban ennek örömére alig győzött benuünket kiszolgálni 11 órakor a kaczagva visszatért két kelner — ingyen. Ugyanis ismeretlen betörők feltörték Zámoly i Kálmán orsz. gyűlési képviselő nyári lakát és onnan 50 személyre való ezüit evőszert és több féle ruhaneműt, valamint egy drága kivitelű bosnyák-kést, mely gyémánt kővel és rubinttal volt diszitve, elloptak. Az ellopott tárgyak értéke meghaladja a 800 frtot. Az esetről Zámolyi tiszttartója táviratilag értesítette a pápai rendőrkapitányságot, melynek alapján a város területén is megindult a nyomozás, mert könnyen lehetséges, hogy a tolvajok azt ide hozzák értékesítés, végett. Különös, hogy e sorok Írásáig a devécseri szol* gabiróság egy betűnyi írást sem küldött az egész esetről. — Ipartestületi tisztújítás. A pápai ipartestület legutóbbi közgyűlése alkalmával tartotta tisztujitását is. A választás részletes eredményét már közöltük lapunkban. Itt adjuk az újonnan nagy szótöbbséggel megválasztott tisztviselők telj es névsorát; Elnök: Koczka László, alelnök : Kleva Márton, jegyző és ügyész: Szokoly Ignácz, pénztárnok: lglauer János. Előljáró^ági tagok: Péter János kőmives, Horváth István kocsigyártó, Böhm Samu esztergályos, Érsek József lakatos, Deusch Dávid mészáros, Fábián János fazekas, Wandlick Antal kádár, Gyuk Nándor asztalos, Ludvig Tamás bádogos, Nagy Károly bábsütő, Hojer János czipész, Geiling János szabó, Horváth János kovács, Id. Horváth Károly czipész, Gliick Miksa czipész, Kelemen János csizmadia, Gáspár Gábor pék, LegénylFerencz csizmadia, Lővinger Ráfáel czipész, Horváth József acs, Forberger Lajos szíjgyártó, Braunstein Márkusz szabó, Oszterman Nándor kalapom, liozs József csizmadia, Siklósi János szabó, Nagy György bognár, Singer Miksa nőszab<\ Tóth József hentes, Vágó László csizmadia, Singer Mihály szabó. Póttagok: Biki Sándor kocsigyártó, C^ősz Ferencz lakatos, Németh Mihály csizmadia, Pap János czipész, Reizner Antal szappanos, Biró Károly bognár, Giczi György csizmadia, Gaál János asztalos. Számvizsgálók: Kluge Károly, Mattus György. Bőhm Ignácz. — Ami minket is érdekel. Nem rég hivtuk fel a sziuházi „intendatura* ügyeimét egy vezérczikkben, hogy csak ugy lehetne javítani a mi mizerábilis szinügyi állapotainkon, ha Szombathelylyel lépnénk egyezségre. Ezt az eszmét penditi most meg Székesfejérvár, ugyanis a szinü^yünk rendezése éidekében rendkívüli fontossággal biró megkeresést intézett a szombathelyi színházi választmányhoz a székes-fejérvári színház-egyesület elnöke Cziráky Béla gróf. A vidéki sz'nészet nyomoruságainak megszüntetése czéljából azt indítványozza a székesfejérvári szinházegyesülat, hogy a dunántúli városok (Székesfejérvár, Szombathely, Nagy-Kanizsa, Balaton-Füred, Pápa, Komárom és Fiume) szövetkeznének egy magasabb igényeknek megfelelő állandó színtársulat fenntartására, mely azután meghatározott időben a jelzett városokban találna biztosított existencziát. A tervezet valósulása esetén, a társulat f. évi október 1-én kezdené meg működését és decze,mber l-ig, tehát két hóuapon át működnék Szombathelyen, honnét 4 hónapi tartamra költöznék Sz.-Fejérvárra, mig a fenmaradó féléven át a fentebb érintett városokban rendezne előadásokat. Örömmel üdvözöljük az eszmét, s megvagyunk arról győződve, miszeriut a színházi iutendatura, egész erélyhel lát ez üdvös teLV megvalósításához, s ngész odaadással csatlakozik az ajánlott szövetséghez, mely egyedüli eszköze annak, hogy közönségünk műélvezetet találjon , színházunk-. bau. — Tanszék a szövőipar tanítására megyénkben. Jágocsi Péterffy Zoltán iparfelügyelő a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium felhívása alapján terjedelmes, jelentést szerkesztett a pozsonyi és soproni kereskedelmi és iparkamarák területé^ levő szövő-ipar jelenlegi ájlapotáról. E jelentésre a