Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-02-17 / 7. szám

annak elveszi conbinatióját, — azaz nem is a Nemezis veri meg,de saját tulbizokodottsága, melylyel túl lő a ezé Ion és azt is megsebzi, akit nem akart. A 14. és 25-ik §§-ok gyártói se vélték tán, hogy ezzel a nemzet szivét sebzik meg ?! . . Pedig bele nyuládoztak ezzel a nemzet vesejébe szivét facsarták össze! . . Ekkor feljajdult a tul loyalis — tul türelmes nemzet, hogy „netovább!" Kicsordult a pohár! . . Bevárjuk tán Szemere Bertalanunk baljóslatát, hogy: „mire országunk Honná lesz: alig lesz magyar?!" Nem, ezt nem várjuk be! Mert ha vesznünk kéne: vesszünk Önérzetessen Vörösmartyként: ,Ha jönni kell s ha jönni fog a nagyszerű halál : Hol a temetkezés felett egy ország vérben áll*. Ám még nem vagyunk idáig, nem is leszünk tán ! Nincs e kerek földön — a népek világának dynasztikussabb faja, -— koronás királyához hűbb, ragaszkodóbb nép a magyarnál. De anyanyelvünk megtagadása nélkül se dűlne össze Bécs-Buda, sőt„A jó társország is jobban veheti hasznunkat: Ha nemzeti szellem lengeti zászlónkat* ! . . . Sok van bennünk a francziából! ez is eltűr sokat (elüti jókedélyével, mi pedig fatalizmusunkkal) — de borzad nevetséges lenni az is. A homályos klikk jól teszi, ha markába nevet, hahogy önkormányunkkal kivisz itt mindent?!.. Igen sokat kivisz, de nem mindent! A nyelv pedig minden! Ez achilles sarkon ne hántsd a magyart! Nevetség! Ez csak azért jött a bálba, hogy a csárdás közben „hogy volt," „no most* és „csuhaját* kurjanthasson a tánczosok buzdítására s ezen kívül, ha lehet, egy kis „heczcz"-et csinálhasson. — „Heczcz" alatt, érti pedig: a négyeseket összezavarni, a csárdásnál a keze ügyébe eső' tánczosnőt tánczosától „elkapni," a rendezőt minden lehető módon maczerálni, a klakkokat kicserélni s már e féle kedélyes mulatságot kigondolni ; hát ha még sikerül magát belépti-jegy nélkül a terembe becsempészni, akkor a „heczcz" teljesen sikerült s ő pompásan mulatott. Hát az az öreg ur a terem szögletében! Megesküdhetni rá, hogy az bizony nem jószántából jött a bálba. Hanem hát feleségét s leányát, — ez utóbbi persze férjhez adni való, kellett idekísérnie és most a sajnálatra méltó férj és apa egyik hasonló sorsú ismerősével íll az egyik ablakmélyedésben, kettejök közt komoly discurzio folytán egy skiz és 21-es nélkül tizenegy tarokkra elmondott „ultimo" esélyei felől. — Kicsinálták, hogy közvetlenül a vacsora után, — előbb nem illik, — a már előre kiszemelt harmadikkal egy csöndes „dreyert" ütnek, addig pedig a három bál-áldozat megbocsátható türelmetlenséggel várja a forrón óhajtott perez elérkezését. Nem irjuk le a azon bálozókat, a kiket az „ülve maradástól" rettegő nőrokon czipelt ide magával, s kik vele arezuk verejtékében keringik át az egész éjszakát; nem azon „szereucseüát*ki órákig mozdulatlanul áll a terem Nem ismer bennünket, aki ezt is nyirni — prostituálni — államiságát degredálhatni — eddigi nehéz vívmányainkat visszacsappanthatni véli! Jogunk van élni magyar okul e három más bérez és négy folyamnak annyi drága vérrel és könnyel áztatott virányain. Csak igy teljesíthetjük európai missiónkat. Kozma — az iíju mondja: „Tüzet a puska — nem a jog ad*?! Csalódik, mert: „mert puskának is tüzet ajog s a lelkesedés ad." ! Czigany Károly. A legjövedelmezőbb házi-ipar. Pápa, febr. 10. E czim alatt közölt czikkünkre vonatkozólag vettük az alábbi felhívást, melyet melegen ajánlunk a gazdaközöuség figyelmébe: Felkérjük ezennel mindazon közságeket, valamint — mindazon magánbirtokosokat, kik még az idei tavasz folyamán szederfamagot vetni óhajtanak: szíveskedjenek szederfamagért közvetlenül a szegzárdi országos selyemtenyésztési felügyelőséghez fordulni, ki is a kívánt magot a legnagyobb készséggel fogja teljesen ingyen megküldeni. Megjegyeztetik, hogy egy liter szederfamag vetéshez mintegy 100 méternyi kerti föld igényeltetik s ez a mint az idő engedi 80 centiméter mélyen azonnal megforgatandó. Tekintettel arra, hogy a selyemtenyésztés az országban a legutóbbi nyolez év alatt oly örvendetes lendületet nyert, miszerint Baranya, Bács, Bodrog, Krassó-Szörény, Temes, Tolna és Torontál vármegyében a gubótermelés 2507 kilóról mult évben 703,488 kilóra emelkedett és ezáltal a selyemteközepén azért, hogy nem rég kapott rendszalagocskáját mutogassa a világnak; nem az egyik vagy másik bálrendezőt, a ki ezen nem mindenben kellemes hivatalt csak azért vállalta el, hogy a mikor a válláról lecsüngő hatalmas rendezői vállszalaggal s fontos arczczal épen ott törjön magának utat, ahol legsűrűbb a tömeg, csudálat és irigység tárgyává tehesse ki magát, — mondom mindezeknek bővebb rajzát mellőzve, áttérünk a hölgyekre. Tegyünk eleget az igazságnak: a hölgyek közt határozottan kevesebb van olyan, aki nem a tánczolás végett jön a bálba, mint az urak közt! De csak kevesebb, amolyan is még mindig elég van. — Azok közé, a kik csakugyan tánczkedvelésbol jönnek, tartoznak elsősorban a valóban fiatal leányok, azután azok a fiatal menyecskék, a kik pár év óta férjnél levén „megint egyszer,* s végre a „legszebb korban* levő hölgyek, a kik „még egyszer" szeretnék magukat jól kitánczolui. —- S mig ez a három osztály jó kontingenst szolgáltat, addig a szinte nem jelentéktelen maradvány azok kategóriájában foglal helyet, a kik embert szólni, ékszereiket s öltözékeiket mutogatni, leányaikat kisérni stb. stb. jöttek, — lásd mint fönt. Nézzék c>ak azt a vénülő kaczérnot! hogy odaült a viruló lánykák körébe! Férjét, egy féltékeny Othellót a buffetbe küldte ezukorkákért s mos' elfojtott lélegzettel halgatja egy ifjoncz forró szerelmi ömlengéseit. . . Hát amott annak a szép fiatal asszonykának mi nyésztéssel foglalkozóknak, kik népünk legszegényebb osztályához tartoznak, ép az aratás ideje előtt, tehát oly időben, a midőn a keresetre leginkább reá szorulnak 981,267 forintnyi keresetet nyújtani: egész bizalommal vélüuk fordulhatni a közönséghez azon meleg kérelemmel, miszerint minél számosabban karolnák fel a selyemtenyésztést az által, hogy a szederfaállományt mentől nagyobb mérvben gyarapítsák, miután az ipar meghonosithatásának egyedüli és f3 kellékét a szederfa képezi. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség Szegsárdon. — Az iaei sorozás. A honvédelmi miniszter értesítette a hatóságokat, hogy az 1889iki fősorozás az uj véderőtörvény szerint ejtendő meg. Mivel azonban ehhez még az uj törvény alkotmányszerii sauctionálása is szükségeltetik, az előmunkálatok a fennálló törvény értelmében viendők keresztül és egyelőre az uj törvény határozatai alapján csak ama előmunkálatok foganatositandók, melyeket a politikai hatóságok maguk teljesíthetnek, hogy az uj törvény létrejöttéhez és foganatosításához szükséges időt lehetőleg megrövidítsék. Minthogy az uj törvény előre láthatólag nem egy hamar fog létrejönni és .rendelkezési, valamint a szükséges végrehajtási intézKedések a hatóságokkal és a lakossággal márezius elseje előtt aligha lesznek közölhetők, egyelőre közhírré tétetik, hogy az idei fősorozás április elsej e előttnem fog megtartatni és megkezdése annak idején, külön hirdetményben fog kö^zététetni. EGTLETEK IS TÁRSULATOE. — A pápai ipartestület elnökségének jelentése szerint a testület ez idő szerint 55G tagot számlál. A mult évben íparigazolváuyt 33 egyén váltott, üzletét pedig 28 szüntette be, 29 iparos pedig meghalt. Mult évben az ipartestület egy közgyűlést, 12 rendes és 4 rendkívüli eloljárósági ülést tartott, melyen pontosan végrehajtott 144 határozat hozatott, melyek kftzül a legfontosabb az, mely az iparhatóságtól a vidéki hentes mestereket a nap baja lehet, hogy alsó ajkát majdnem véresre harapdálja? Ha pillantásainak irányát követjük, egy fesch huszárhadnagyot látunk meg, a ki ugy látszik, a vele mazurkát lejtő fiatal leány fejét akarja elforgatni... A menyecske a ki oly mérgesen harapdálja ajkait, — özvegy s régen rávetette szemét a bátor harczfira; s most, — nem, ez már mégis boszszantó, — elébe helyez egy ily felpiperézett ostoba libácskát! S nem is hinné az ember, hogy a nőknek mily éles szemök van. — Azt hiszik önök, hogy a szomszédasszony nem vette észre az özvegy menyecske nyugtalanságát? Oh, sőt már az okát is kitalálta, ós — no hiszen holnap lesz mit elmesélni. . . Vessünk fátyolt a mamákra, a kik. boldogok, ha leányaik tánczolnak, s nagyon de nagyon haragusznak, ha azokat ülni látják; egy fátyolt azokra a tánczolni szerető hölgyekre a kiknek a négyesre nem akadt tánezosuk, — pedig tudvalevőleg nincs annál nagyobb szégyeu és gyalázat mint a négyesnél „petrezselymet árulni," — vessünk fátyolt... azaz, hogy ne vessünk több fátyolt, hanem hagyjuk itt az egész bált. — (P. V. utáu.) Vendéglő a „sarkantyús csizmá"-hol. — Visszaemlékezés. — Irta: Babay Kálmán. Nagy nehezen lenyomtuk a „kefe-levest", meg a „csizmatalp"-at, — aki egyszer Pápán volt, tudni fogja, hogy mik ezek? — szívtuk erősen a „sport*-ot a collegium előtt s mig