Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.
1889-02-10 / 6. szám
Pápa, 1889. Hásodik évfolyam, 6-ik szám. Vasárnap, február 10. Előfizetési árak: Ego.^z érre . f> frt -- kr. Félévre ...!>„ — r Negyedévre . . ) „ .50 . Egjes .szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcva 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézeudök. ÁPAI HLRL Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: l'ápa, Ivüzép-utcza 91. sz. hová a lap szt'Memi részét ü'eto minden kttzloméir, intézendő. Ivóziiatok vissza, nem ada'mu Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Hivatalos parolázás. Pápa, február 9. Szégyenletes dolgok fordulnak elő a pápai járásban. Csak nem rég irtuk, hogy a mi járásunkban a korrupczió még nem ütötte fel tanyáját és tények czáfolnak meg bennünket, melyek a pápai járás közigazgatásának szomorú képét tárják elénk. Nem hisszük, hogy van az országban még egy járás, ahol olyan aiirii egymásutánban függesztik fel a jegyzőket és fegyelmezik a községi elöljáróságot, mint ebben a mi görbe járásunkban. Igazán szomorú kép ez, melyet bün volna elpalástolni s a tisztességes körjegyzők erkölcsi reputácziója is megkívánja, hogy a tények egész valóságban táruljanak fel a közönség Ítélőszéke előtt. Nem bűnről van szó, hanem ideges könnyelműségről, melynek csirája nem az egyes alantas tisztviselők gyengeségében rejlik, hanem a laza közigazgatásban, a hiányos felügyeletben, helyesebben a hivatalos parolázásban. A csóti szegény polgái emberek, a biró és hozzátartozói eladták az ingóságaikat, hogy megfizethessék azt az összeget, amit a jegyzőjük ellopott. Ok a kezes ellenőrzők, hát fizessenek ! — szólt az ukáz és a szegény atyafiak, akik fizetés nélkül viselik a tiszteletbeli állást, szépen kiszurkolták a jegyző által elsikkasztott összegkárpótlását. Az ugodi körjegyzőség vezetésénél szintén határtalan könynyelmüséget konstatáltak, amiért a jegyzőt felfüggesztették, most pedig a lovászpatonai elöljáróság nyakába sóztak fegyelmit. Hát ilyen gyönyörűséges állapotok divatoznak minálunk s nincs senki, aki ezért felelősségre vonatnék. És ez nagyon természetes. Mert manapság a protekczió világát éljük és a pályázati hirdetmények csak hivatalos czafrangok. Nem nz érdem és tehetség itt az irányadó, hanem a protekcziós atyafiság. Nem azt választják meg jegyzőül, aki kvalifikácziójánál fogva ezt megérdemelné, hanem akit a szolgabirák akarnak. Mert olyan korteskedést csapnak egy ilyen jegyzőválasztáskor is, hogy csakúgy hangzik tőle a kerület s felér egy követválasztással. Tessék csak visszaemlékezni egy tavalyi választásra Nagyon természetes, hogy ilyen beprotezsált jegyzővel szemben nem járhat el a szolgabíró a kellő szigorral. Dédelgetett, kedves gyerek az ilyen, akiben vakul megbíznak addig, mig csak az alkalom, a hivatalos parolázás, a felületes vizsgálat tolvajjá nem teszi. Szinte érdemszámba megy ma, ha egy jegyző rendesen végzi a kötelességét. És ez a gyakori rendetlenség nem szálka a vármegye szemében. A vármegyei közgyűlésen nem jut senkinek sem eszébe, hogy kérdőre vonná a szolgabírót, hogy mi annak az oka? Nem kérdi senki, hogy miért fordulnak e gyakori esetek elő épen a pápai járásban, ahol tudvalevőleg igen kevés községi biró van, aki hivatalos teendőivel tisztában lenne. De ha nem kérdi a vármegyei közgyűlés, kérdi a közvélemény. És mi megadjuk rá a választ, mert igen egyszerű. Mikor a közbizalom a szolgabírót hatesztendőre megválasztja és megszavazza neki a fizetést, akkor azt azon jó hiszemben teszi, hogy a szolgabíró szolgabíró lesz és nem minden és szolgabíró is. Egy ember százféle munkát képtelen végezni. A mi szolgabirónk szá„PAPAI HÍ RLAP" TARCZAJA. Farsangi leány-dal ... Minden lánynak van rózsája, kedvese, Csak engemet nem ért még ily szerencse! Nincsen senkim, akinek elmondhatnám : „Eg áldjon meg szivem gyöngye, jó babám!" Néha, néha elgondolom, hogy nekem Mért uem akad, miért is nincs kedvesein? Hogy is legyen egy olyannak babája: Viola sem virít kicsiny lakába'. Ablakomba kiszáradt a rózsatő Kinek kéne ily búsongó szerető ; Pedig én vig lenni könnyen nem tudnék, Ha még oly szép rózsaszálhoz is jutnék ! Oszt 1 ki tudja: nincsen-e ez igy jobban ? Mért bánkódnám ? Kezet fogok a sorssal! Van sok gazdag, init is várhat egy szegény, Ott hamarabb „házasodik 1 1 a legény! Lengyel Elza. Családi estély. — Travestia Arany, .Családi Kür-ére. — Estély van, estély van, kiki a salonba, Kapaszkodjék nagysád., gyorsan a karomba ! Zúg a zene valzert, kellemes a fülnek, Szép fiatal lányok várva-nézve ülnek. Mintha lába kelne számtalan ördögnek, Fürge ifjú párok szanaszét pörögnek. Csapong sok gavallér, bajuszát sodorván, Szomorú roué áll elhagyott mogorván. ! Közepén fehérlik piros arczu szép lány, | Udvarában ifjú, mindig van egy néhány, j De oda se hallgat a sima szavaknak, ' Hej pedig amazok nagyokat sóhajtnak. ! Ballag egy hadnagy is, tánczra kelni röstel, Feszelegve lépdel, hosszú vékony testtel, Meg-megáll, körülnéz, most kapja hirtelen, Eyy szirmát hullató virág mellett terem. Nyitva áll a nősziv; a szem sóvár fénye Olyan biztatólog tűz a jövevényre. Leül a hadnaqy ur, de a gondolatja A telekkönyv titkát vágyva találgatja. — A jó háziasszony számitó reménynyel Kérőt kis lányának spekulálva kémlel. Lánya elvegyül az uri társaságba; Jó volna már egyet beledugni zsákba. Sok eladó lányka tüzesen kacsintgat, Hiszi mindenik, hogy ő a legszebb -csillag, Uj ruhája, pompás, keblét <dig fedve • Csakis egy a híja, hogy nincs kijizetve. Örül az ifjúság; a íánezterem mellett, Nesztelen bankókat a kártyán emelget. Cassából időnkint zsebre tesznek sokat, Ousztálás megnyújtja gömbölyű arezukat. A legfrissebb tánezos egy vis-a-vist hajszol, Keze meg-megakad cseperedő bajszon, Udvarol a másik, nem ügyelve tánczra, E fiúból férj lesz, akárki meglássa! Legalább ugy mondja a leányka anyja, Noha a fiúnak vékonyka a „var*-ja. Jobban kedveli a váltókat — mókákat, Mindkettőt csinálni maga is próbálgat. Rázendül a csárdás hatszor lesz újrázva, Tümörült csoportban botlanak egymásba. Rakja az ifjúság, várva az éjfélre, Hetyke turnűr csúszik toiletten félre. Rekedten rikolt fel egy kiszáradt torok, Rázza a két lábát, szédül és tántorog. Szomszédban nem tudnak aludni az éjjel, A más ember álmát itt tiporják széjjel. Letesz a levente egy kövér menyecskét Le is ül melléje nyugosztani testét. Homlokát letörli selyem zsebkendővel, Hej többet nem tánezol ilyen kövér nővel. De amint ránéz a pihegő kebelre, Szive hatórai vasra lészen verve. Hóditó erejét már neki feszíti, De a felesége eszére tériti. Nem késik azonban az étkező óra, Megindul a lármás társaság soupéra. E nélkül az estély volna bizony csonka: Egy-egy csésze thea, meg egy szelet sonka. Házi asszony véli, hogy senki sem éhes, De harapni való illik az estélyhez. Gyorsan fogy a falat, hisz mindnyájan esznek. Nemes versengéssel egymáson túl tesznek. De vajh! mi van ott künn ? valaki nézzen ki, Kimegy kettő-három s nem jő vissza senki. Odakinn vendéglő, mindenféle sülttel, Sok fiatal ember oda menekült el. Visszajönnek azián, jóllakva mulatnak, Nagy irigységére a föntmaradtaknak: „Isten áldja meg a ragyogó kedvetek, Nekem is hamarább mér nem beszéltetek Mai számunk 8 oldalra terjed.
