Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-01-20 / 3. szám

Pápa, 1889. .Második évfolyam, 3-ik szám. Vasárnap, január 20. Előfizetési árak: Egéssz évre . tí frt - - kr. Félévre . . . 3 „ — r Negyedévre 1 „ 50 Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcva 91, sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, K'izép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét il'ető minden közlemény intézendő. Kéziratok vi^za nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári, illeték külön 30 kr. A legjövedelmezőbb házi-ipar. Pápa, január 19. Fogadnunk nem lehet, hogy hazánk mezőgazdasága évről-évre veszít azon nehezen elfoglalt térből, mit magának a legújabb időkig biztosíthatni vélt. „Európának gabonatára" — mint a külföldiek nevezték, egymásután erős versenytársakra talál Oroszországban, Amerikában, Júdeában, síít ujabban Afrikában. A statisztika számokkal bizonyítja be azt, hogy gabona kivitelünk fokozatosan csökken s ugyancsak ezen megdöntlietlen érvek tanúskodnak a mellett, hogy exportunk időnkinti növekedése csak negatív tényezőknek köszönhető, azaz vagy rosz termés volt a versenyállamokban, vagy később érvén a forgalomba, ott a mi áruink s áraink dominálnak. Azonban hazánk e kiválságos helyzete folyton szűkebbre szorul a terjeszkedő intensiv kultura s az internaczionális forgalomeszközök olcsóbbodása, valamint a forgalom gyorsulása folytán. Már pedig par excellence agrii ultur országunkban az életföltétel alapjául szolgáló másik két foglalkozási ág: az ipar és kereskedés a metropolistól és néhány kisebb góczponttól eltekintve még bölcsőkorát éli. Kis- és kézműiparunk, — mi pedig a negyvenes években, az általános fellendülés idejében a külföld számára is tömegesen dolgozott — a külföldi s különösen az ausztriai verseny által teljesen el van csigázva s csak egyes spacziális fajokban őrizte és tartotta meg főlényét. Nagy s gyáriparunk egészséges alapokon fekszik s Önérzettel várhatjuk tőle, hogy idővel e tekintetben idegen gyártmányra alig szorulunk. De addig még sok viz lefolyik a Dunán és hazánk közgazdasága a fokozatosan növekedő állam terhek és egyéb tényezők következtében válságos helyzetbe juthat. Ismételten tétetnek ugyan kísérletek, hogy a gazdasági hanyatlás meggátoltassák, de sajnos, ezek többnyire kísérletek maradnak s positiv eredményt alig mutathatnak fel. A természetes fejlődés és életfeltétel hiányában még az államilag kedvezményben részesülő iparágak sem vergődnek zöld ágra. De nem bíráljuk el ezt tovább, hanem egyenesen rétérünk tárgyunkra, egy kevés munkát igény°lö, de annál több hasznot hajtó mellékfoglalkozás megvitatására. Számtalan embernek feltűnt már az, hogy népünk zöme a téli hónapokon keresztül a szó szoros értelmében nem dolgozik, munkaereje teljesen improduktív módon elkallódik. Pedig az emberi tevékenység ós munkálkodás ezen évszakokban a leghatalmasabb. Meg is jelenik a vidéki sajtó legnagyobb részében minden évben néhány czikk, mely mindenféle surrogatumot ajánl a falusi gazdának, mint például kosárfonást, gyákényfonást, fafaragást stb., melyek theóriáknak megjárják ugyan, de a magyar hagyományos büszkeséget és ilyen apró munkálatokhoz való idegenkedést tekintve, kivitelre nem alkalmasak. A magyar a háziipart nem veti ugyan meg, mint ezt az asszonyok rokkája mutatja s a kissé ügyesebb gazda szívesen megcsinál egy lőcsöt, kocsioldalt, jászolt, létrát magának, még falat is rak s téglát is készit, ha kell; de a házalást méltóságán alulinak s csak tótnak vagy németnek valónak tartja. S ezen bajon nem is lesz segítve addig, míg a hazíipar, mint nagy ipar nem ápoltatik vállalkozások által. De mi csak a mezei munkára tehetetlenek, a más segítségére szoruló nyomorékok, az öregek es gyerekek használhatóságára hívjuk lel a figyelmet egy igen könnyen kezelhető foglalkozásnál: & selyembogár-tenyésztésnél. Ezrekre megy azok száma, kik részint öregségük vagy más testi hibájuk következtében másoknak segítségére vannak utalva. Minden községben van néhány hülye, néhány sánta és tehetetlen, kik a község pénzén élnek és kiknek egész élete nyom nélkül elmúlik. E^ek számára, valamint az egyébként nem nagy elfoglaltságuak számára kiválóan alkalmas a selyem hernyóval való bíbelődés. Igaz, hogy a magyar sohasem szerette a babrálást s a türelmet igényelő foglalkozást. PAPAI HÍRLAP" TAIiCZAJA. „Illustrátio" — a véderöjavaslathoz. Jó Caigány Károly bátyám, aki még átutazóban is szellemi konfektekkel kedveskedett a mi közönségünknek, küldte be az alábbi jóizü verset, melyet azért is sietünk kiadni, hogy mire a vonal alatt sorra kerülne, idejét ne múlja : A véderőjavasiat. Kedves szerkesztő ur — igen szepen kérem: Hűtse le a vérein ! Ha fönt nem, hát alant — vonalnak alatta Becses lapjába, ha kinyomattatna ! ? .. Nem azért, hogy nevem legyen nyomtatasban — Átestem én már az ilyen hiúságon; De hogy kitudódjék in urbi et orbi: Mit érez ilyenkor jó zalai gentri ? Szép kerületében a „s z é p i f j u" V . . . nak Kinek mandatumot többé itt nem adnak. Mit érez most, mikor a honatyák Pesten Műtétet végeznek a nemzeti testen, — Mikor most szavaznak — ugy jobbról mint balról: Fiaink haljanak: magyarul vagy deutschul?! Mikor most szavazzák: hogy német szó hiján Beinehet-e magyar, menyország ajtaján? Pedig bizony régen már azt tudhatnátok: Ki nyelvét nem őrzi, fogja azt az átok í . . Mondja ő — „korai e nagy nyelvszeretet (?)" S hogy „ke tt ős m erény let babért nem teremthet" (?) Am porosz és bajor igy győzték le Frankot, — Frank — ángol és olasz is igy Szebasztoplot — S 8-9 nyelvű nép hajdan Budafokot! se hiszi ám — vagy nem régen hiszi Tavai még nála is más vala a „viz i", Ám ki látott rnanap á 1 1 ó-politikát ? . . . Mutare melius — „jobbra át"-ot csinált! De nem mondta meg hogy — (el se hittük volna) Hogy a dualizmus i g y már leomolna ? ! Sőt a jó társ-ország ránk jobban számíthat, Ha nemzeti szellem lengeti zaszlónkat 1 (S dualizmusban is lehet ám némi jó ; ügy bivjak jogilag „p e rsou ál-un i o") Megmentettük mi mar többször is Ausztriát Mag>ar szóval, karral magas dynasztiát ! Okkupálásuuktól se félhet a német, De ő beolvasztani sokszor megkísértett! — Szél zúg Balatonunk jégtüköré fölött — Tánczol a tányér a borbély műhely előtt: — Megöltek valakit? vagy valaki magát? Honatya hallod-e lelkismeret szavát?! Véderő javaslat van most a tárgysoron: Honpapa ne habozz sikamlós vál-uton! Létkérdésünk felett ki most is abdikál: Magyarok Istene vele szóba se áll — — Nyelvében él a nép: kétségen kivül áll! Szebben szól majd erről „a tegnap és a ma", Ahogy megírja majd a páratlan Kozma; De mig a konfekt jön, jó ha kenyér telik — Kiki annyit tegyen, mennyi tőle telik. Legyen kiki egy-egy magyar apostol tán — Áldás lebegjen e féltett, drága Hazán ! Czigány Károly. Tele n. Hideg van ott kinn, hópehely száll, Ezernyi csillagként a légben; Szellő ha lendül, megkavarva, A sok pehely repülve lebben És száll felénk, ah! czélhoz ért moí>t, És ott tapad az ablakon! Mi könnyű nézni kályha mellől!... Óh, jer szivemre angyalom! Nem jár az utczán, kedvtelésből, Csak akit dolga üz a hóra, Az is mind oly bosungva lépdel, Minthogyha vérzenék az orra, Az egyik, hogy legyen mit enni, A másik.... eh! de mit tudom ! Könnyebb nekünk a kályha mellett.... Óh! jer szivemre angyalom! Hideg van ott kinn, — óh! mi más van, A kedves, jó világ szivében! Éltet, dicsőit, jó barátod, Mosolya biztosit egészen! — Mai számunk 8 oldalra terjed.