Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-06-10 / 5. szám

Előfizetési árak : Egz évre . . 6 frt — .kr. Fívre . . . 3 „ — „ Nyedévre . . 1 „ 50 „ Bgyes szára ára 15 kr. Kiadóhivatal : ápa, Közép-utcza 91. sz. hiá az előfizetések és a lap af^küldésére vonatkozó felzólamlások intézendők. Pápaváros hiénái. Pápa, junius 9. Megbénul, eltesped a társadalom aiyagilag-erkölcsileg, ahol az erkölcsi kiált és az anyagi tönkrejutást előíléző társadalmi hiénák ütötték fel anyájukat. Mint a vérszomjas pióczahad és a iettentő sáskajárás, épen olyan kétségbeejtő az emberalakba öltözött árverési hiénák, a társadalmi nadályok aknamunkálata. Sötétben működnek s csak akkor mutatják undok arczukat, midőn betakarította a gazda termését, véres verejték árán szerzett gabonáját, kenyerét. És ott terem az adóprés karöltve az uzsorások százaival, megperdül a dob s rázendül kedves nótájuk: senki t ö b b e t, a n n y i harmadszor is! És a mi szegény városunknak, az amugv is a léttel küzdő gazdaközönségünknek ugyancsak kijut azokból az emberevő czápákból, akik csápjaikkal kiszipolyozzák a szegény ernoer utolsó csepp vérét is. Meggyengült az életerő, dúsgazdag csal4dok jutnak tönkre. És ezeket az uzsora bénította meg. Becsületes családapákat kerget gyáva öngyilkos halálba. Reményteljes ifjak elől veszi el a jövőt, szóval nyomor, halál jár mindenütt a nyomában. Megjelen minden vasárnap. Az ország egyik nagy tudósa a napokban szóigáltatott a törvény igazságszolgáltató kezei közé egy egész falka uzsorást. A mi városunkból is lehetne összeütni szép nagy menazseriát! Látjuk az utczán járni-kelni őket szabadon, mert fondorlataikkal ügyesen kijátszák a törvényt. Mert a törvény lassú és béna. A sajtó pedig e tekintetben nem elég figyelmes, de módja sincs elég ahoz, hogy adatokkal szolgáljon az ügyészségnek, hogy kiszolgáltassa a megvetés akasztófájának a mondern Shilochokat, a társadalom emberalaku hiénáit, vérszopó nadálvait. Én Istenem, mivé lesz az ezredéves hon, hová siilyed ez a mi ősi városunk ! ? Keserves megélhetés mellé olajos adóprés, és ehez még uzsorásoknak halálthozó hiénái működése. Ujjal mutogathatnók a százakra menő áldozatokat, akiket Pápaváros uzsorásainak keze juttatott a tönk szélére. Mert ilyen hiénákból van nekünk gyönyörű menazseriánk ! És ezek az emberek szabadon járnak s midőn egy-egy ujabb áldozatot kiszemeltek, a markukba nevetnek, holott kezeik rászolgáltak a bilincsekre. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hivdetések és nyilt-terek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiltér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. De hát ez nem lehet máskép. Az áldozatok némák. Néma gyereknek pedig az anyja se érti szavát! De mi nem nézhetjük, hogy ezek az üzérkedések tovább folyj a nak! Lépjenek fel az áldozatok bátran,, a törvény és a sajtó egyaránt mellettük leend. Mi a legnagyobb ügybuzgalommal gyűjtjük a speczíalis hiénákat s legközelebb nyilvánosan szolgáltatjuk át őket a törvény kezének,' az igazságszolgáltatásnak. Mert nem szabad kényök-kedvökre hagyni a hiénákat! A veszprémi püspöki urodalom, Pápa, junius 10Olvan szegény megyében, hol éhezik a kézműves polgárság s meghízik az adóprés, hol néhány apró uron kivül egyedüli ur a püspök — ott nagyon természetes az, hogy mindenek szeme feléje fordul, tőle várja nem csak lelke épülését, de anyagi támasztékát is. , A veszprémi püspöki urodalomról tudjuk, hogy az a megboldogult Kovács halálával óriási zavarokba jutott. Nagy teher maradt hátra s maguk az urodalmak is szomorú állapotban voltak. Kovács Zsigmond püspök halálával meglepetve olvastuk a számadatokban „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCZÁJA. A

z ó-testamentum - sürgönyileg. Ágyban, párnák közt halni meg. Arco, 1888. márcz. 24. Egy aggodalma volt Petőfinek : Ágyban, párnák közt halni meg, S mit ugy óhajtott, teljesítve lőn : Mint bős elhullt a harczmezőn. Járnak pár százan sápadt képpel itt, Jövendő sorsát érzi mindenik. De nem okoz félelmet senkinek. Agyban, párnák közt halni meg. Mit bánja ö, ha részenkint bal is meg; Erezze elhalását minden iznek ; Fogyjon ki lassan, mint a mécs világa; Egyet kiván csak: későn, jó sokára. Reviczky Gyula. BORISKA EMLEKE. Mesélek rólacl kis fiamnak : Minő szép voltál, mily szelid ! Hogyan mosolygott piczi ajkad, S hogyan tapsoltak kezeid. Csak annyit láttál a világból. Mi ringató karomba fért . . . Fiain hallgatja . . . szeme lángol . . . S könnyezni kezd, ki tudja mért? Rndnyánszky Gyula. Vig elbeszélés. — A „Pápai Hírlap" számára irta: Porzsolt Kálmán. (Vége.) Ákos vissza tért a terembe Juliska mellé, Teleki Zeke Kelemen pedig a távi ró hivatalba, hol Sándor Mózes ur ült a gép előtt mint egy valóságos medve, fogai közt mormogva érthetetlen szavakat, melyekkel bizonyosan a táviró igazgatóságot akarta szidni a miért egy rongyos ünnepély miatt két órával meghosszabbította a hivatalos órákat és most ő csak kilencz ór,i után keresheti fel felségecskéjét. Éppen nem volt barátságosnak mondható az a tekinti, melyiyel Zeke urat fogadta, mert hiszen neki köszönhette a két órai késedelmet. Hanem Zeke ur észre sem látszott venni a távírász haragját és a sajtó hatalmának tekintélyével ignorálta Mózes' ur diihét és neki iiit a távirat fogalmazásának. S a mint egy-egy lapot tele írhatott az irgalmatlan szögletes és olvashatlan kézirásával, azt oda adta Mózes urnák, hogy kalapálja le. Mózes ur még sohasem végezte hivatalos dolgát oly annyi buzgalommal és gyorsasággal mint most, csakhogy hamar elvégezze és aztán felesébe után mehessen a bálba. De bármennyire igyekezett is, az újságíró kifogy hatlan bő seggel gyártotta a sorokat és a kézirat-halmaz Mózes ur előtt, nemhogy fogyott volna, hanem még folyton szaporodott. Mózesnek a verejték gyöngyözött homlo kán, jobb kezét valósággal megfogta a reszkető görcs, de a távirat még mindig nem akart véget érni. Az istenért — szólal végre Sándor ur, mikor lesz vége a táviratnak? hiszen mindjárt 9 óra és akkor vége a hivatalos órának. Igen, 9 órakor vége lesz a hivatalos órának, de alighanem kénytelen leszek a távírász ur szívességét továbbra is igénybe venni, mert táviratomat addigra nem hiszem, hogy be tudnám fejezni. — Mé . . . még kilencz óra után is ? kérdezte hüledezve Sándor ur. — Igen, 9 >ra után is. — Kilencz óra után nem tartozom többé táviratot felvenni. — Igen táviratot felvenni nem tartozik,, de egy már megkezdett táviratot félbeszakítani nem lehet, hanem azt folytonosan továbitani kell; ez is ben van abban a rendeletben. Sándor mint egv lánczra vert tigris ült neki ismét a gépnek. —. De hát az istenért, hiszen ön a „Hírnök- őszes hasábjait tele tölti ezzel a távirattal ! Mai szánniuk 8 oldalra terjed.