Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.
1888-07-29 / 12. szám
Anmi bizonyos, hogy ez az alkalom megmutatta, miszerint a leányegylet mellett van a közvélemény, a közönség s ha eddig sokan tudomást sem birtak működéséről, most mellette foglaltak állást s a jövőben sem fogják figyelmen kivfil hagyni működését. Ez pedig a leányegyletnek tagadhatatlanul erkölcsi nyereség. A „Pápai Hirlap 4 1-ban csak pár sorral volt jelezve a mult számban ama botrány, melyet Lövenstein Adolf ur, a pápai auth. orth. kr. hitk. elnöke a leányegylet ellen elkövetett. Löwenstein Adolf ur szűkebb környezete uagy diadalt látott ós észrevehető kárörömmel dicsekedett a kivívott győzelem fölött. A leány-egylet t, tagjai pedig meggyalázva vélték az egyletet az elkövetett botrány által. Hogy a leáuyegylet t. tagjait megnyugtassam és a n. é. közönséget a tényállásról felvilágosítsam, elmondom híven, ma már hideg vérrel,, ama hallatlan botrány mivoltát. Minthogy a pápai leány-egyletnek az óvoda terem használásának megtagadása óta nincsen helyisége és így az egyletnek működésében szünetelnie kell — a leány-egylet bizottsági tagjai jónak látták — a hely és pénzzavaron segítendő - női kézimunka-kiállítás rendezését. Hogy ezen tervet az egylet t. tagjaival tudassuk, szükséges volt gyűlést egybehívni. Ezen czélra már hetekkel ezelőtt megkértem az izr. iskola gondnokát, Spitzer Mór urat, engedje meg, hogy a szünidőben az én osztályomban egy g\ülést tarthassunk, mely kérésemet a gondnok ur szives készséggel teljesítette. Sőt a gondnok ur humán gondolkozása folytán még arra is buzdított: kérjük el a termet, ő bizton reméli, hogy a képviselő testület minden alkalomra szívesen át fogja azt engedni. — Mi azonban csak a gondnok ur szívességével élve, csak egyszer akartuk a terme 1 igénybe venni, e Ló Líl-én szombaton d. u. Ezen czélból a tagok az elmúlt hét folyamán meghívó által lettek értesítve. Igv vett Lövenstein ur is tudomást arról, hogy az izr. iskolában a leány-egylet gyűlést akar tartani, a nélkül, hogy Ő t ez iránt megkérték volna. — Báró Győmörey Kázmér? kérdem csodálva. — Igenis. — Köszönöm. És eltávozék. — Ez már kezd ... — Csak most kezd ... Oh kedves báróm, az operaház kulisszái mögött: a ballettársalgóban, más légkör vau, mint az én budoáromban, nemde? Telve ambra-illattal, szerelmi mámorral, mely édes kábultságba szenderit, s ez tetszett önnek jobban, nem az otthon? — Báróné ön . . — Maradjunk csak a ruha mellett. Eltelve boldogságtól és örömtől tértem haza. Azt hittem, hogy meg akar lepni a ruhával. Tudja férjecském, mi asszonyok nagyon bohók vagvunk. Szivünket megvesztegeti a férj egy gyöngédsége, lelkünket boldoggá teszi férjünk egy nyájas mosolya, mert mi asszonyok szeretjük magunkat szerettetni férjeink által. — Engedjen hát... — Egy szót sem. Boldog álmokban ringatództam ; hogy borulok az ajándékért az ön nyakábi; vártam, vártam, de hiába. Már este lett. A ruha nem jött. Felöltöztem egy régi ruhámba és ebben hajtattam a népszínházba, a hol premiere volt. — Végre hát. — Itt a vége. Belépek páholyomba, megtorlóm távcsövemet, körülnézek ... a távcső kiesik kezemből... lázas izgalom fog el... szemeim kápráznak... szivem szorul... görcsös idegesség fog el... kénytelen voltam haza hajtatni... Azt a remek ruhát, a melyet Ez annyim sértette elnöki hiúságát, hogy nem resielt társul szegődni iaz iskola-szolgához és házmesterhez cselszövést készítendő a botrányhoz, mely czélra pénteken reggel megkérdezteti az elnök az iskola-szolga által titokban, hogy szombaton hány órakor lesz a gyűlés, de a szolga szigorúan meghagyja a házmesternek, hogy el ne árulja, miszerint az elnök tud valamit a gyűlésről. Én rnitsem sejtve, tudtára adom a nemes kompánia közvetítőjének a gyűlés idejét, mit Lövenstein Adolf ur, mint a pápai auth. orth. izr. hitk. elnöke arra használt fel, hogy hallatlan botrányt készítsen. Ugyanis Lövenstein A. ur, a helyett, hogy nekem, mintáz kr. iskola tanítójának, vagy a leány-egylet gyűlését egybehívó elnökének csak egy órával is a gyűlés előtt megüzenné, hogy nem engedi a gyűlést az izr. iskolában megtartani, bevárja a pont 5 órát (a zsidók estima idejét) sőt még bevárva azt is, mig a tagok szépszámmal egybegyűltek — egyszerre, mint valami vétkes politikai lázadókat, rendŐri karhatalommal támadtatta meg az egyletet ezen tilalommal : Itt nem szabad gyűlést tartani. Midőn a rendőrkapitány urat kérdeztem, mi okból és mi jognál fogva támadnak meg ily nemtelen módon, azon választ kaptam: mert Lövenstein A. úrtól a terem nem lett elkérve és Ő nem adott engedélyt a gy lilás megtartására. Azon állításomra, miszerint az iskola gondnoka adott erre engedelmet, a tek. kapitány azt válaszolta, hogy L. A. ur megmutatta a kapitány urnák azon törvényt, mely szerint ő a gondnok fölött parancsol, íme, tisztelt hölgyeim, ebből világosan kitűnik, miszerint nem fanatikus vallási szempontból történt ama botrány, hanem nemtelen boszuvágybók Az orth. vallás nem tiltja a gyülésezést szombaton, hiszen ők maguk is gyakran gyűléseznek szombat és ünnepnapon. De még a nem orth. zsidó vallás is tiltja azt, hogy csupa kárörömből és a boszú tervezésével szombaton, főkép mint elnöke a hitközségnek, az isteni tiszteletet zavarjuk, vagy a templomból szombaton a biróság elé menjünk, ott aktákat forgassunk, és hogy sértett hiúságunkat megboszalandó, felebarátunkat pelengérre állítsuk és egy egész egyletet, — 140 nőt - vérig sértsünk. Ily nemtelen boszut állni, ily piszkos módon botrányt csiön megvásárolt — eg.y balleriuán láttam. A férj kisuhau a szobából. — Istenem be kár, hogy nem lehetett az a ruha az enyém! Yó-Zsy. Gittek ur csodakurája. — Fürdői tárcza — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. Irta: dr. Hajagos Péter. Mikor egy tizennyolez éves leányról azt mondják, hogy halvány, nagyon halvány, mindenki azt hiszi, hogy a szerencsétlen teremtésnek nagy, mélabúsan tekintő szemei vannak, bágyadtan szokott mosolyogni, ábrándos természetű és nem szereti a társaságot. Margitról pedig senki se mondhatott ilyesmit; nagyon halvány volt, az igaz. de azért örökké vidám kedélyű, majd felforgatta a házat mindenféle tréfáival, senkinek se lehetett tőle nyugta, legkevésbbé Violának, ki kebelbarátnője volt. Viola egy évvel idősebb, pirosarczu leány volt, ki nem tagadhatta, hogy nagy hajlama van a megbízáshoz. Türelemmel szenvedte el Margit tréfáit és sohase gondolt rá, hogy fellázadjon a kis zsarnok ellen. A barátnők reggelenként együtt hagyták el az Andrássy uti házat, melyben szüleik laktak. Sietve lépdeltek végig a Iiondótól a városligeti fasorba vezető uton. Ez volt a fürdő előtti sétájuk. Mert hát az idén nem utaztak el se Füredre, se Szliácsra. Ugy akarta az orvos, aki pedig máskor nem szokott kegyetlenkedni, Iiogy hidegvízgyógyintézetbe menjenek, nálni, minden vallás még hétköznapra is tiit. De L. A. urnák sem a Hí parancsolat, sem a 13 hitezikk nem jut eszébe, mikor az ő elnöki hiúsága sértve van és mikor gyermekei tanítóján — mint hitk. elnöknek boszut lehet állni! Ez a léáii}-egyletet gyalázná meg? Korántsem t. hölgyeim! A mi hibánk volna az, ha valaki bennünket orozva megtámad és arczul üt? Mi a leányegyletben ilyesmit nem tanulunk és nem terjesztünk. Mi nem ismerünk bosszút, legfeljebb a megvetést! Mi kenyérrel akarjuk dobálni, akik minket kővel dobálnak. Könnyen meg lehet, hogy Lövenstein ur leányainak egyletünkben szebb példát fogunk adni, mint a milyent gyermekkorukban édes atyjuktól láttak. Legyenek hát nyugodtak tiszt, hölgyeim ! A leány-egylet nincs meggyalázva A mi engem illet, a rajtam elkövetett méltatlanságért és azon sajnos körülményért, hogy épen azok nem értik -és nem akarják érteni az egylet czélját és törekvését, a kiknél legmelegebb pártolásba kellene részesülnie engem, mondom, gazdagon kárpótol önöknek irántam tanúsított ragaszkodása és buzgósága az egylet magasztos czéljának elérése felé. Az egyletet pedig szintén kárpótolta a tek. kapitány ur lovagias eljárásával, ki látva a méltatlan bánást, saját felelősségére átengedte a városháza nagytermét, miáltal nemcsak a pillanatnyi zavarból segített ki, hanem a lehető legszebb módon büntette meg Lövenstein A. ur kárörömét, azonkívül megmutatta L. A, urnák, hogyan jár el a müveit lovagias férfiú nőkkel szemben. Rosenthal Francziska, a pápai 1. e. elnöke. A földműves iskola ügye. Pápa, julius 24. A földműves iskola tárgyában folyó hó 14-én tartott városi közgyűlésben a beadott tervezet ellen nyilatkoztam, s azzal indokoltam azt, hogy én a földműves iskolákban se országos. se provinczialis érdeket nem látok feuforogni, a városunkra háramlandó csekély előny nincs semmi arányban a ráfordítandó tetemes — De doctor bácsi, protestált Margit, csak nem maradunk Budapesten ? — Kell, felelt kurtán az orvos. — Mult évben sokkal jobban éreztem magamat, mint az idén, mégis elmehettünk Balaton-Füredre. — No, épen azért kell itt maradnia, mert az idén, nem mulatságból, hanem muszájból kell fürdőznie. — Hát te semmit sem szólsz, kiáltott Margit Violára. — Tudod, hogy a doctor úrral neiu lehet polemizálni. — Jól is teszi, ha nem ellenkezik. Bizony isten elhízik, mint a harmadfél mázsás Pruszkayné, ha nem fürdőzik hidegvízbe, és nem használja a rendes kúrát . . . — Oh hiszen nekem nem ártana, ha kicsit meghíznám, veté közbe Margit. — Ej, maga kis kotnyeles, dörmögé az öreg orvos, magácskának is hideg viz kell, villanyos fürdők, dörzsölés, maga kis halvány bimbó, he? — Nini, halvany bimbó! A doctor bácsi poeticus ! — De hiszen nem lesz poeticus Glüek kollegám, ha elővéteti önöket, mert mondhatom, az ő intézetében hasztalan okoskodnak, és fondorkodnak. Ott egy ember parancsol és az az igazgató. — Hiszen, ha olyan kőszíve van, mint doctor bácsinak .... — Még keményebb a szive . . . — Lehetetlen ! . . . — Már miért? — Mert doctor bácsinak gyémánt szive van.
