Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-12-30 / 34. szám

A külföldi rendes tudósítókon kivül minden fontosabb esemeny felől a szeikesztőség külön kiküldetésü tagjai adnak gyors és bő értesítést. A „Budapesti Hírlap" e czelokra havonkint oly összeget fordít, mint a menynyi ezelőtt 1Ü évvel ínég egy-egy hirlap egész költségvetése volt; de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő organuina a sajtónak. A „Budapesti Hirlap" Tárczarovata a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordít ra, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A napirovatokat kitűnő zsurnalisztak szerkesztik s a helyi értesülés ismert legügyesebb tudósítókra van bizva Rendőrségi és törvényszéki rovatai külön-külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig ojy hangon targyalják, hogv a „Budapesti Hirlap" helyet foglalhat minden csalad asztalan. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, ami tájékozására szükséges. A regenycsarnokban csak kiváló írók legújabb müveit közöljük. De ezúttal még egy kedves meglepetéssel is szolgaiunk olvasóinknak. Iöö9. január első napjan Jókai Mórtól kezdünk egy uj regényt, melyet koszorús irónk kizárólag a „Budapesti Hirlap" szamára irt. Jókai Mór uj regényénék a cziine : rtki a szivét a homlokán hordja, s mint a költő maga mondja' „egy modem ezeregyéji mese". A regény egyike Jókai ama genialis, lagyogo alkotásainak, melyek már oly népszerűvé, bálvanyozottá tették, a miuő soha még magyar iró nem volt. A regény eieje Magyarországon, a vége Mekkában játszik. Hőse egy nő. Jókai Mór uj i regényének közléset 1889. januar 1-én kezdjük meg. Az előfizetés föltételei: Egész évre 14 frt, felévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr , egy hóra 1 frt 20 kr. Az elŐlízetesek vidékről legczélszerübben postautal ványnyal eszközölhetők következő czim alatt: A „Budapesti Hirlap" kiadó-hivataiának, IV. kerület, kalap-utcza, lb. szani. II I It JE 14. — Hírlapunk minden olvasojanak és baratjának, valamint szíves munkatársainknak boidog ujesztendot kívánunk. — Sylvester. Ismét gördült egyet az idő lassú kereke ; c^ak 24 ora választ el az időköztol, midőn újra kezdi a föld a rideg astronomia- szabályai szerint pályáját, melyet rno&t bizonyos mozgás után be\égezni készül. Az idő halad, az örökkévalóság marad. De minden év, mely az örökkévalóság egy részlete a haladásnak bizonyos jelét mutatja, s ámbár a föld pályáján visszatér s igy azt hinnők, lio^y a Haladás mit sem ér, na egyszer úgyis reakczió áll be, mégis a haladás meghagyja a maga nyomait s bár a mai világ barbarismusa és fejletlensége némely tekintetben mozdulatlan áll, Galilei tana, melyért vértanúhalált szenvedett, igaznak bizony ul: Eppur si müve — és mégis mozog a föld! Csak imént mult — Szép figyelem uram, ismételve köszönöm. Láttam, hogy csöndes bolond, kijöttem a karosszék mögül. — Tessék leülni. — Nagy veszedelemben forogtunk mindketten 1888-ban. de hála Istennek elmúlt: s a jó Isten kegyelmesen megtartotta mindkettőnk életét s megmenekedtünk az' ő jóvoltából, áklassék érette szent neve. — Nem tudom uram, de én nem vettem észre azt a nagy veszedelmet, csak olyan volt ez az év is, mint más ; meglehet többet esett az eső, mint máskor, s nem volt annyi szilva, vagya is több volt, mint másszor, nekem a dinynyémet, ugorkámat agyon ragozta s dohányom is csupa ragya-foltos. — Az ur nem tudja, milyen veszedelemnek voltunk kitéve, figyelmeztetni akartam, meg akartam mondani; több levelet irtam, de rendre szaggattam el Őket, gondoltam magamban. minek nyugtalanítsam én azt a jó urat, mikor ő nem sejti a veszedelmet, amit nem tudunk, az nem bánt, elég az, hogy én tépelődöm. Uram ! nekem a mult esztendőben, január elsejétől máig egy nyugalmas éjszakára sem volt, én 1888-ban egy jóízű falat.ot nem ettem, egy korty bort nem ittam, egy gyüszünyi pálinkát nem kortyintottam, hogy csak azt mondhattam volna, hogy na! Uram! megvoltam háborodva, féltem, remegtem. - Mitől? — A haláltól. — De hát miért? el a szeretet ünnepe ; a bűnös embervilág kibékült önmagával és megtisztulva régi bűneitől feloldozást nyerve vétkei hatalmas súlya alól, most uj időszakba lép, hogy uj évet, uj életet keríthessen s mig borzadva goudol a mult rémes eseményeire, annál nagyobb bizalommal tekint a jövőbe. A templom fényesen ki van világítva; fényes csillárainak rav gyogó sugarai elhatnak a legtávolabbra is, képletesen kifejezve a vigaszt, a felszabadulást a sötét mult bilincsei alól s a biztatást a sokkal fényesebb jelen és jövő iránt Az orgona méla hangja összhangzatban van a jelenlevők ájtatos hangulatával, mely szelíden, de a lelkiismeret hangos szavával diktálja szivünknek: Térdre halandó! — Áldd hangosan teremtődet, ő őrködik feletted s te remélj ! S a jelenlevők szivéről nagy teher esett le. majd holnap lelkesülten fognak munkához és haladnak — előre. Mégis mozog a föld! Műkedvelői színielőadás. A kis-czelli ifjúság tegnap este decz. 29-én Kis-Czellben, a „Korona" vendéglő nagytermében a magyargencsi tüz károsultak javára tánczczal egybekötött műkedvelői színielőadást rendezett. Színre került: „Mukányi \ Vígjáték 4 felvonásban, irta Csiky Gergely. Rendezé: Nagy József; sugó : Ste n Ignácz. Személyek voltak: Mukányi Bódog: Totli Lajos; Olga, neje: Szabó Terka k. a; Piroska, leánya első nejétől : Haushotfer Mariska k. a; Margit, fogadott leánya: Grosz Irma k. a.; Darnai főispán: Széli József; Ella. unokahuga, özvegy: Márkus Irén-k.a.; Szeredi Ödön: Fábián Ferencz ; Zápolya Ignácz, nyelvész: Márkus Kálmán; Kozák Manó, reporter: Kohn József; Várkonvi Endre* miniszterititkár: Jóba Sándor ; Cziprián Mór, ügyvéd: Békefi Géza; Dr. Karó, allapotha: Körmendi Sándor; Dr. Kokas, homoeopatha: Kovács Sándor; Özv. Vargáné: Szabó Nina k. a.; Ifj. Varga Gergely unokája: Márkus Gyula: a természettudósok vándorgyűlésének tagjai; Csukáné: Petheo Angéla k. a; Tarkóné: Jenei Jozefink.a; Utazó öreg kisasszony: Suicbebk Juliska k. a; Inas Mukányinál; Grosz Jenő. — Vasúti pénztárnok, portás, rendező fiatal emberek, hordárok. Történik egy vidéki városban. A színielőadás pompásan sikerült és a czélnak is szépen jövödelme'.:ett. Korcsolya-egyleti bál. A január 19-én tartandó korcsolya egyleti bál iránt az — Elmondom, — de ne ijedjen meg — tavaly, épen ma egy esztendeje, ilyen tájt lehetett ugy tíz óra előtt, nyugodtan sétáltam fel s alá a szobámban s gondolkodtam, Istenem! mit fog hozni az uj esztendő? Kapum ajtaja be volt zárva, újév napján nem szeretek ellenszenves arczokkal találkozni és pénzt kiadni ; Paraczelsus, Albertus Magnus, Theophrastus, Herschel régen megmondották, hogy az újév első napja egész határozott befolyással van a/, egész esztendőre és én ezt tapasztalásból egészen biztosan állithatom és kétszerkettő négvre veszem. — Valójában ? — Uram; Zicker, olyan igaz, minthogy a hal nem tud repülni. — Hát a repülőhal ? Az én emberem paff lett és plühre esett. * — Hol is hagytam csak el? — igen, az újév első napja határoz és dönt az egész évre, én ha csak tehetem újév első napján, bezárkózom szobámba s csakis azokkal érintkezem, a kiket szeretek, anyósomat nem látom, főnökömet kerülöm mint a pestist, ha harangoznak délután bezárom az ablak tábláit és gyertyát gyújtok, nehogy temetést lássak, rögtön kilelne a hideg. Ma egy éve csak képzelje, csengetnek a kapunál; tőlem húzhatod, gondolám, a mig én kinyitom, de csak lmzzák, amint húzzák, az ablakhoz lopódzom s lesem észrevehetetlenül, hogy váljon ki lehet? Amint ott ólálkodom, egy virslis kölyök egy előkelőség széles körében nagy érdeklődés mutatkozik. A rendezőség élén álló Körmendy Béla alelnök buzgolkodik nagyban, hogy a bál sikerét biztosítsa. Miként értesülünk, arany fiatalságunk egy része részt vesz a győri jogász bálon is, mivel ez esetben onnan is ígérkeztek a korcsolyabálra, melyet az eleganczia fog jellemezni. A tánczrend solid, de Ízléses lesz, mig a rendezői jelvényt csinos, nikkelből készült kis tíalifax-korcsolya fogja képezni. A mulatsághoz Szalóky bandaját szerződ

fették. — Zártkörű műkedvelői előadás. F. hó 26-án este a helybeli evaug. reform, népiskola helyiségében egeszen zárt körben műkedvelők által, meghívott vendégek előtt két vígjáték adatott elo: Moserttói a„Kukli prédikácziók" es Balázs Sándortól „Mért nem házasodik meg a sógor?" Az elsőben szereplők voltak: Baráth Ilona, Kis Mari, Szabó Mariska úrhölgyek, Gartsik N. Sallay István, Körmendy Béla, Szili János, Ajkay Zoltán é» Kis Ödön urak, a második darabban pedig: Jády Ilona, ivis Luiza úrhölgy ek, Kis Tivadar és Szili János urak. A szép közönség másfel óráig kaczagott a többrendbeli predikáczión. — Korán kezdi. Pápa-Kovácsiból irják: Özvegy Bogdán Nagy Józsefnének 14 éves Mátyás nevű fia már par év előtt kezdé gyakorolni a lopás tiltott mesterségét, de nem lehetett megcsípni, mivel meglehetős ügyességre tett szert. A napokban rajtvesztett. Egy ottani boltból akart korbácsokat eltolvajolni, de megcsípték és a községházához kisérték. Eunek daczara konok tagadasban volt. — A jég alatt. Veszprémben özv. Fiutáné a befagyott nagy tóra ment, jég beszekadt alatta. Csak nagy bajjal lehetett a fuldokló asszonyt megmenteni. — Változás. Az irgalmasok pápai társházában változás állott be. Ivicz László alorvos helyére — aki Budara helyeztetett Horváth István alorvos jott Kis-Martonbol. — Jurista bál. Pazar disszel kiállított meghívót vettünk, mely a budapesti jogvégzett ifjúságnak január 12-én tartandó báljáról szól. A bálbizottság élén Fenyvessy Ferencz dr. elnök vau. A bizottsági tagok közt pápai ismerőseink közül Tóth Elemért látjuk. tJelepti-dij személyenkiut 5 frt. pereczes fattyuval huzalkodik, a virslis uyako : üti a pereczest s elszalad, a pereczes néz gondolkodik, s pereczes botjával a hóba egy nagy 13-ast pingál: nekem végig borsódzott a hátam. Tizenhárom, ez volt az első szám amit az évben először láttam. Ezalatt egyre csengettek, húzták s ránczigálták; eszembe jutott, hogy távsürgönyileg várok péuzt és az nagy szerencse újév napján, kiszaladok, kinyitom a kapu kis ajtaját; elborzadtam, fejem szédülni kezdett, a a falhoz támaszkodtam, s forgott velem a világ. — És ki volt? — Megmondjam? — Meg. — Kupás a sir ásó! * — És mit mondott Kupás a sirásó ? kérdém nevetve. — Ne nevessem — s emberem elhalaványodott. — Boldog újévet kivánt és hosszú életet; láttam szeméből, hogy még ma szeretné megásni síromat, az euyimet, családomét, anyósomét, a fél világét, — egész Európáét. — S ön mit csinált? — Kilöktem —; de amint hozzá értem, éreztem rajta a halál hideg verejtékét, a sir nyirkosságát, a halál szagát, s füleimbe harsogott az utolsó itélet trombitáinak hangja. Zúgott a fejem, és reszkettem. — És Kupás hogyan tűrte a kilökést. — Ez aztáu borzasztó ; azt mondta, hogy az Úrtól jön s az Ur adott neki egy forintot,