Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-12-30 / 34. szám

iee©_ Borúsan köszönt be az újév hajnala. Borús az ég, szürke ólomfelhők nehezülnek a nagy világra és sötét szürke sejtelem nyomja az emberek milliónyi kis világát, az emberi sziveket. Minden sziv egy világ! Minden sziv forog a saját tengelye, az önzés körül, és forog a nap — a szeretet körül. Éá örök körforgásukban sohasem állnak meg a világokat mozgató erők. Az önzés és a szeretet az a két rejtélyes hatalom, mely létesit, alkot, teremt, — de ront, bont és megsimmisit is . . Azok az ólomfelhok, melyek elzárják előttünk a nap világát különös szomorú sejtelmet kapnak be a szivekbe ... Ha ajkunk megnyilik, csak félénken rebegheti el a szokásos mondást: — Boldog uj esztendőt! Ez nem a remény hangja! Ez nem biztató, melegitő sugara a jövőben vetett bizalomnak, hauem aggodalmas, félelmes szózata a remegő sziveknek . . . Ki tudja mit rejt a jövő! . . . Ilyen aggodalmat uj évé régen nem volt a magyarnak ! Görnyedünk fegyverben, lázasan dobogtatja szivünket a bizonytalanság, mely lidércznyomásaként nehezül a nemzetre . . . Még meg se kezdtük a hábo.ut, már is milliárdnyi sarczot vetött rauk a kényszerűség . . . Jól tudja mindenki, hogy a végsőig feszített harczi készülődés többe keiül, mintha milliárdokat fizettünk volna az addig még ismeretlen ellenségnek. Pedig nem egyedül a hadi költségek képezik az iszony ú sarczot ... A társadalom négyszer annyit veszített az általános pangás alatt, mint a mennyit az állam kiadott ágyukra, fegyverekre, lőszerre. A tőke nem mer mozogni s igy millió embernek nincs munkája. Az ipar pang, a kereskedő nem halmozza tele raktá.-át, a gyárak szünetelnek, mert nincs fogyasztás. Mindenki fél a bekövetkezendő háborútól. s éz annyit jelent lingy az árunak, munkának értéke nincs, a tőke nem hoz gyümölcsöt, s hogy a közgazdasági válság tetőpontjára kezd emelkedni. S mégis hol az ellenség?! Egész Európa meghunyászkodva nyög a militerismus igája alatt. Viseljük az iszonyatos terheket anélkül, hogy remélhetnok a jobb idők bekövetkezését. . . Az újév alkalmával ilyen szomorú pessimisticus gondolatok lepnek meg bennünket. Elismerjük, hogy ez pessimissmus, de bün volna rózsás szemüvegen át tekinteni a helyzetet, mikor az igazán olyan sötét, olyan megdöbbentő! S ha szólhatunk reményről, ha van valami, ami lelkükben biztató gondolatokat gerjeszt, azt csak a kibontakozásnak melegen ó 11 aj tott bek o vetkezése. Homálynak el kell oszlania! Látnunk kell a napot, az eget, a maga fényében s ha elkövetkezik a megpróbáltatások ideje, jöjjön mihamarább . . . Amit az uj évtől várunk, az az, hogy eloszlatja a bizonytalanság, a kétség szomorú felhőit. Ez a nemzet sokat szenvedett s ha jöhet, még nagyobb megpróbáltatás, miut a milyenek egy ezred éven át fölötte elzúgtak, akkor szembe fog állani azzal is becsülettel, lelkesedéssel, a hazaszeretetnek legszebb hevével. Jöjjön az uj év! Jöjjenek vele uj idők! Derüljön fény a nemzetre újból, hogy elmondhassuk igaz tiszta szívvel — boldog uj esztendőt! Irodalom és művészet A „ Képes Családi Lapok" uj évi száma, azon alkalomból, hogy pályafutásának tizedik évét betöltötte s a második tizedbe lépett; valóságos jubiláris szám. Rendkívül érdekes tartalmát koszorús regényírónk Jókai Mór arczképe s egy gyönyörű autographált mondata. — Tolnay Lajos arczképe s Dr. MuráArmin úrhoz, a „Képes Családi Lapok" kiadótulsjdouosához intézett irodalmi becscsel biró levele, —• fíuunyánszky Gyulának „Tiz év" czimü költőileg gazdag s ihletteljes költeménye, — Beniczky-Bajza Lenkének arczképe és „Jávor Mártha* czimü érdekes elbeszélése,-Mikszáth Kálmánnak arczképe és „Csejte vár és asszonya" czimü kedves kis vártörténete, — Brankovics Györgynek a „Képes Családi Lapok" szerkesztőjének arczképe és „Hafiza" czimü szomorujátékának, zamatos nyelven s költői ihlettel irt előjátéka, — Dr. Murányi Árminnak arczképe és „Mind a kettő halott" czimü czinos beszélykéje, — „Képes Családi Lapok" érdekes adatokban gazdag története, továbbá az első kiadónak Mehner Vilmosnak és az első szerkesztőnek Kuliffay Edének az arczképe, — képezik. „Hölgyek Lapja" czimü melléklete három csinos divatképet s a családanyákat, gazdasszonyokat érdeklő czikkeket, ,— regény melléklete Brankovics Györgynek „A pénz" czimü regényéből első közleményt tartalmaz. Egyszóval a „Képes Családi Lapok" tiz éves múltjához méltóan kezdi meg tizenegyedik évfolyamát s mi csak kellemes irodalmi kötelességünknek teszünk akkor eleget: amidőn a „Képes Családi Lapokat* a művelt magyar családok pártfogásába ajánljuk. Hogy a „Képes Családi Lapok" a művelt olvasó közönség igényeinek a jövőben is meg fog minden tekintetben felelni: arra nézve elég kezességet nyújt szerkesztője Brankovics György, aki miut író és publicista széles e hazában ismeretes, s akiről Jókai is ugy nyilatkozott liudolf trónörökös ő fensége előtt, hogy jeles író ; és a kiadótulajdonos : Dr. Murányi Ármiu, aki a lap érdekében minden áldozatra kész. A „Képes Családi Lapok" előfizetési ára egész évre 6 frt., félévre 3 frt., negyedévre 1 frt 50 kr. Az előfizetési összegek a lap kiadóhivatalába (Budapest, nagy-korona-utcza 20.) küldendők. — Budapesti Hirlap. Szerkesztő: Csukás si József. A „Budapesti Hirlap"-nak a hazai művelt olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét; minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság! Viszont az ©rszág legkiválóbb mtelligentia'ja is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hírlap" érte el; legnépszerűbb, legelterjedtebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kívül a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, a mennyivel egy magyar lap sem dolgozik. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kivül saját külön tudósító értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk : nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Budapesti Hirlap" arról rögtön ne adjon hü és kimerítő tudósitást. A „Budapesti Hirlap" politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Grünwald Béla, Balogh Pál irják más kiváló hazai publiczistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Bolitikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felöl tavirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb kézségben is bir a lap: a „Budapesti Hiriap" távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, akik ugy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton odafutó híreket rögtön táviratozzák szolgája és sírva fakadva holt ura fölött, midőn e mellett meglátta a gyermeket, kirántá pisztolyát s a gyermek mellébe lőtt. Ez a kutya ölte meg, szólt, az én uramat. A gyermek nem hallotta e szót s nem érezte a lövést. Piros vére rózsákat festett a fehér hóra. * * * Schmidt a vén sváb és felesége kiálltak az utczaajtóba s ott lesték-várták, mikor jön már a fiatal huszár, az ő vendégjük. Előttük menekült az egész tábor, gyalogok, tüzérek, lovasok, az egész táborkar, maga a vezér is. Az ő vendégjük nem jött. A sváb asszony sírva kérdezett meg minden futó honvédet, hova lett a veszprémi alispán fia. Nem felelt neki egy se. Utóbb menekültek a huszárok is. Egy, kettő egymás után, véresen, foszlott ruhával, szakadozottan. A sváb asszony ezeknél is a gyermek után rimánkodott. Egy huszár meghallotta s kardjával a város vége felé mutatott a csatatérre. A sváb asszony sietve indult meg, hogy fölkeresse a gyermeket. Alig ért a város közepére, már a vasas ezred jött rá szemközt tömegben, győzve, trombitahang rivalgása mellett. Csak megállt a sváb asszony, mint a sóbálvány. Ezek közt nem lesz már az Ő vendége. Haza tántorgott. Nyugtát nem találta. Egyszer sírt, másszor imádkozott. Hogy az a gyermek meghalt volna, el nem hitte. Bizonyosan elbujt, valahol a hóban rejtőzik, bizonyosan meghűl, megbetegszik, fel kell azt keresni. Mikor bealkonyodott, a két öreg kiment a város végére s elment a csatatérte. Megnéztek minden holtat, a gyermeket nem találták. A csikorgó hidegben mentek tovább, lámpát is gyújtva, pedig a hó is, meg a hold is világi- " tott, a csillagok is fénylettek. Végre két holtat találtak egymás mellett. Az asszony rögtön megismerte, hogy az ő vendégje az egyik. De még akkor se hitte, hogy meghalt. Férjét rögtön visszaküldte emberekért *és ágybéliért. Ő mag;\ addig melengette, ápolgatta, siratgatta. Haza vitték s levetkeztőtték a meleg szobában. Irtóztató volt arra ránézni. Az a gyönge termet hogy össze volt zúzva, az a gyermekarcz hogy össze volt vágva! De a meleg szobában vérezni kezdettek a sebek. Orvost hívtak rögtön s az bekötözte a sebeket. Kint az irtózatos hidegben elfagytak a sebek ajkai. Ezért nem vérzett el a gyermek. A sváb asszony kezén magához jött s szemeit felnyitotta épen Szilveszter reggelén. * * * Tavaszra felgyógyult. Kardot többé kezébe fogni nem tudott, de azért végigharczolta a függetlenség harczát. Tizenöt esztendő múlva jöhetett haza Olaszországból s első utja volt a vén svábot és feleségét fölkeresni. Azok már akkor rég porladoztak fönt a dombon, a temetőben. Még sírjukat se találta meg. Újév napján. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. —. Irta: Teleky Sándor. Újév napján reggel korán beállít hozzám X. kit alig ösmerek, nyakamba borul, megfogja mindkét kezem, hosszasan néz szemeim közé, kitöröl szeméből két nagy könycseppet, s szó nélkül néz hosszasan és meredten. Azt hittem megőrült, körülnéztem szobámban azzal a gondolattal, hogyha kitör rajta, mivel köthetem le, s egy karosszék mögé hátráltam, torlaszt emelvén belőle, köztem és közte. Végre megszólalt. — Boldog újévet jöttem önnek kívánni. — Köszönöm. — Korán jöttem, én akartam az első lenni, ki önt az idéu legelsőnek üdvözli.