Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-18 / 28. szám

katonai fegyelem alá vettetik s ha gondoskodva lesz arról, hogy minden mulasztás pénzbirsággal sujtatik. Nem állitom, hogy ez a felfogás a közszabadság szempontjából kifogástalan. De ott, ahol a tűzrendészet nagy czéljainak megvalósításáról van szó, ott a kötelesség szoros teljesítése a fő s ennek biztosítása végett a kényszereszközök alkalmazása — természetesen a józan ész határai között — indokolt is. A köteles tűzoltóság szervezésére nézve a kormányrendelet csak annyit mond, hogy az a község 20 — 40 éves férfilakoa>ai sorából alkotandó. A gyakorlati kivitel kis- és nagy községekben természetesen a törvényhatóság által alkotandó szabályrendeletnek lesz fenntartva. / Ohajtaudó, sőt feltétlenül szükséges, hogy a statutum idevágó rendelkezése túl ue lőjjön a czélon és az illető lakosokra olyan túlzott igényű szolgálattételt ne octrojáljon, amely a népet az intézménytől elvadítja, ahelyett, hogy azt elviselhetővé tegye. Általában nagyon kívánatos, hogy a köteles községi tűzoltóság szervezése minél kevesebb sallanggal és szekatúrával hajtassák végre. Nálunk a tulajdonképeni nép — az elemi oktatás szellemtelen volta miatt — a polgári kötelességek foglalatjáról vajmi keveset tud s igy kellő oktatás ós felvilágosítás híján, ez ujabb tehertől bizonyára idegenkedni fog. A lelkészeken és jegyző kartársainkon lesz tehát a sor, a tűzoltói intézmény uj szervezetét népszerűsíteni, hogy az annak hasznos voltáról való meggyőződés lassankint átmenjen a nép vérébe. Mindezt persze nem száraz paragrafusok fölolvasásá\al, hanem a kapaczitáczió fegyverével lehet csak elérni, a mi természetesen első sorban a községi jegyző jóakaratára szorul. Adja Isteu, hogy az uj intézmény meghonosításánál minden irányadó tényező harmonikus módon, vállvetve közreműködjék : nemzetünk hasznára, hazánk javára. Barta László. tett föl. A szomszéd szobában, melyet az enyémtől csak egy vékony fal választott el, egy férfi és egy no feleseltek egymással nem a leggyöngédebb módon. Oda sem ügyeltem volna, ha nem boszszant az éjjeli csetepáté. De már néháuy pillanat múlva a boszszankodás más érzésnek adott helyet. Ugy tetszett nekem, mintha én ismerném a feleselő hangokat, A nő szemrehányást tett a férfiúnak csapodársága és köuuyelmüsége miatt. Ez pedig talán a borból merített jókedv befolyása alatt, csak kaczagott a szemrehányásokon. Néha egy C3ipó's megjegyzést tett, melyre a nő haragja még inkább fokozódott. — Hallod-e Béla, — mondá végre oly hangon, melyből ki lehetett olvasni az izgatottságot, — ami sok, az sok! Ne feledd, hogy tőlem függ szabad életednek jó sokára véget vetni 1 — Igazán, galambom? S nem mondanád meg, hogyan ós miképeu? —• Csak egy szót kell irnom a b—i Ügyészségnek, hogy Bereghi Béla színész név alatt nem más lappang . . . — Hallgass, boldogtalan, még meghallaná valaki! — szakította ijedten félbe a férj. — Senki sem hallhat. A szomszédszobák még ma este mind üresek voltak s tudtommal azóta sem érkezett senki. Figyelmem a legnagyobb mértékben föl volt keltve. A b—i ügyészség az én ügyészségem volt. Ki lehetett az az ember, aki anynyira fél tőlem? — Utóvégre mit is tettem, hogy anynyira féljek a fölfedezéstől ? — mondá oda át ijedtségéből magához térve a férfi. — Nem gyilkoltam, nem raboltam; -— Csupán néhány váltót hamisítottál s = Viribus unitis. Mi is kijelentjük előre is, hogy nem akarunk polemizálni, hanem csak örömünket fejezzük ki a fölött, hogy hírlapunk 26-ik számában közölt „Felnőttek oktatása* czimü vezérczikkünk eszméjét Molnár Béda ur szépnek és jónak tartja. Mivel azonban Molnár Béda ur, kinek tanári és irodalmi működéséről még nem olvastunk, tanári ozenzura alá veszi lapunk logikáját es egyes kifejezéseit, szükségesnek tartjuk mi is a választ és annak kimutatását, hogy hírlapi czikk bírálata, ós hátul gombolós nadragot viselő alsógyrnnasiumi tanulók iskolai szépírás-gyakorlat bírálata között van különbség s mig ott styígyakorlatából az iskolás üu egy szót kihagy s azt a tanár kék-plajbászával oda jegyzi, addig az ujság-czikk bírálójának nem szaban kapaszkodnia egy kifejezésbe, nem szabad szőrszálhasogatónak lennie. Kérdéseire van szerencsénk az alábbiakban válaszolni: A czikk sem dicséret sem captatió nem akar lenni. A Szent-Benedek rendiek tanári kara ambiczióval felel meg hivatásának, mely legnagyobb részt a neveléstamtás körül összpontosul. Dicséret azért nem illeti őket, csak elismerés. De annál is többet ér ama megnyugvás, hogy ők hivatásuknak szívvel-lélekkel felelnek meg. Nem vonjuk kétségbe, hogy csendes visszavouultságban élnek, hogy nem szorulnak reklámra, kiabálásra. Nem is akartunk mi reklámot csinálni, mert nincs miért. Hanem azért hívtuk fel figyelmüket, mivel tudomásunkkal van ráérő idejök, mig a főiskolai tanári karnak minden idejét elfoglalják a sokoldalú teendők. megengedted, hogy feleségedet tíz évre ítéljék azon gyanú miatt, hogy téged megölt. E pillanatban világos volt előttem minden, a két hang, a beszélgetés; ezek oda át a meggyilkoltnak hitt Kálmán Béla és kedvese, a színésznő. — A váltókat feleségem lődözte és igy nem tarthatok a büntetéstől. Ami pedig az eltűnési komédiát illeti, ebben te vagy a bűnös. Te beszéltél rá. — Ugy van! Én beszéltelek rá ! De mi okom lett volna azt a nőt kímélni, aki a legnagyobb gyalázatot ejtette rajtam, melyet csak nőn elkövetni lehet. Nem bánom akármi lesz is velem, de legalább megboszultam magamat. Itt a beszélgetés suttogásba csapott át. Valószínű, hogy a perlekedők kibékültek. Mondom, valószínű, mert bizonyosan nem tudom. Mikor másnap reggel megakartam tenni a szükséges lépéseket, a könnyelmű pár már nem volt található. Talán neszét vették ittlétemnek. Nem tehettem magamnak semmi szemrehányást, mert utóvégre nem is lett volna jogom őket elfogatni. S ha akartam volna is ezt megcselekedni, éjfél után, egy kis faluban, alig találtam volna emberekre, akik erre való jogomat elismerik. Megtettem, amit tehettem. Perújítást kértem, s oly tanuk vallomása alapján, akik Kálmán Bélát azóta élve a sziuészekkel kóborolni látták, Kálmánné a férjgyilkosság vádja alól felmentetett. Hogy mi lett Kálmán Bélából és kedveséből, arra nézve nem adhatok felvilágosítást. Soha sem hallottam többé hírüket, a körözolevél nem birta őket utolérni. Életük ezután oly kitépett lap volt, melyre a társadalom csak egy nagy kérdőjelt Írhatott. Mi nem akartuk szembeállítani a két tanári kart s a czikk író, aki különben református ember, teljes tisztelettel viseltetik mindkét tanári kar iránt. Lapunk tisztességét, irányát, szellemét elég alkalma volt megismerni az olvasó közönségnek. Nem esküdtünk senkinek zászlajához, nem vagyunk senkinek sem katonája. ítéletet monduk mindenki fölött vallás és politikai különbség nélkül. Ember specialitásokat nem ismerünk, hanem csak a tisztességet és becsületet. Ez jellemzi fegyverünket, tollúnkat. Erre azt mondja Molnár Béda ur, hogy nincs mit szólnia. Hát nem is lehet, nem is szabad, ahoz joga sincs, mert azzal önérzetünket sértené meg, ahoz pedig tanítványaival szemben sincs joga ínég egy okleveles tanárnak sem. Különben mi szivünkből örvendünk, ha a felnőttek oktatása akár egyrészről, akár „viribus unitis" életbe lép. Meg vagyunk arról győződve, hogy mindkét esetben a siker elmaradhatatlan lesz. Adja Isten! Irodalom és művészet Naptárak. Beküldettek szerkesztőségünkhöz az alábbi, 1889. évre szóló naptárak: „ Posner e 1 őj e g y z és i u a p t á r " XIX. évfolyam. Tartalmaz egy tuljes naptárt, a holdnegyedeket, minden ország védszentjeit, az osztr.-magyar államban engedélyezett sorsjegyek húzásait, posta- és távirda díj-jegyzékeit és a bélyegfokozatot s a világ minden pénzeinek összenasonlitó táblázatát. — „Jegyzék-naptár" 1889. évre. Naponkint leszakítható az elmúlt nap jegye. — „Magyar általános fali naptár", igen alkalmas irodai használatra, a postai díjszabás bő jegyzékével. — A Léyrády-testvórek könyvkiadó-hivatalától vettük az alábbi, csinos, vászon kötésű, tetszetős szerkesztésű zsebnaptárakat, melyek mindegyike mindennapra szóló jegyzéklapokkal vau ellátva. — „Jegyzéknap1ó gazdák számára." Szerkeszti Borostyány Endre, XVII. évfolyam, vászonkötéssel, bőven ellátva a gazdáknak szükséges tudnivalókkal. Ára 1 ft 00 kr. — „:J e g y zéknap 1 ó ügy vé d e k számára." Szerkeszti Siegmond Vilmos dr., XXV. évfolyam, vászonkötésben, a legujabb rendeletek és törvények szövegével. Ára 1 frt 40 kr. — „Kertészeti Naptár." Szerkeszti Pál Gazda, I. évfolyam. Vászonkötéssel, bőven ellátva a kertészeinek hasznos tudnivalókkal. Ára 1 frt 40 kr. — „Jegyzék- napló mindenki számára." Csinos vászonköntösben, közérdekű szöveggel. Ára 1 frt 20 kr. — „Tanítók zsebnaptára." Vászonkötésü vaskos zsebnaptár. György Aladár kiváló szerkesztésében, tartalma tájékoztató közlemények az iskola-ügyekről, kiváló magyar tanférfiak lakczimével. Ara 1 frt 20 kr. — „Orvosi zsebnaptár" XX. évfolyam. dr. Lőriuczy Ferencz szerkesztésében, vászonkötésü, hasznos kézikönyv. Hasznos orvosi tudnivalókkal. Ára 1 frt 40 kr. — „Házi naptár", színes czimképpel, hasznos tudnivalókkal és mulattató tartalommal. Szerkeszté Kazár Emil. Ára 40 kr. — „Közhasznú zsebnaptár." XVI. évfolyam. Ára fűzve, diszes kiállításban 24 kr.