Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-04 / 26. szám

zetve, holott e jövödelem óvenkint 2—300 frtot tesz ki. Kérdés intéztetett továbbá, hogy mire í'ordittatik s ki által kezeltetik az 5% fogyasztási adó kezeléseért járó illeték. A bérlő által-e s ekkor mi jogon?, avagy a város által s akkor miért nincs a költségvetés jövedelmi rubrikájában fel­tűntetve^ Különben az egész közgyűlés nem birt különös érdekkel. — Csaló körjegyző. Krammer An­tal kedvencze voit a csóthi lakosoknak, mig a segédjegyzői czimét viselte, amiért annyira megtisztelték bizalmukkal, hogy nem rég meg­választották körjegyzőnek. A pápai járás fő­szolgabirája nem szívesen kandidaita, de még­is eleget tett a község óhajának. A jószivü községi lakosok azonban ugyancsak megjárták jegyzőjükkel, aki megválasztása után nagy hanyagságot tanusitott hivatalos teendőiben, amiért ellene a főszolgabíró fegyelmi el­járást indított. Ez azonban nem fogott Krammer Antalon, aki szerette az urat adni, de tovább n)ujtózkodott, mint a takarója ért. Ehez természetesen jegyzői fizetése nem volt elég. De segített a bajon. Rászedte -a bírókat s azoktól a hivatalos pénzeket felszedte azon ígérettel, hogy azokat átszármaztatja illető­sége helyére. Csakhogy máskép történt. Kram­mer ur saját czéljaira használta fel a pénzeket, amiért őt a főszolgabíró állá­sátó felfüggesztette és helyetteséül Ömböly Aladár okleveles jegyzőt nevezte ki. Krammer jelenleg egy évi katonai kötelezettségének tesz eleget. Hót napi szabadságot kért, miközben berukkolt s mint katona, ujabb hosszabitást kórt, amit felfüggesztés czimón el is nyert. A pápai járás föszolgabirája hivatalból érte­sítette a csalásról a katonai ezredparancsnok­ságot s valószínű, hogy a nagyreményű fiatal embernek katonáéknál is elvágják a felfelé ha­ladás útját. — Gyilkos vasúti kocsi. Folyó hó 2-án, pénteken nagy szerencsetlenség tör­tént a helybeli vasúti-állomáson, melynek valószínűleg egy emberélet esik áldozatul. — Bálint Ferencz szom­bathelyi kocsitoló, midőn két kocsit akart összeakasztani, saját hibájából a kerék alá került, minek következtében a szegény családos ember lába teljesen összezuzódott. A szerencsétlent eszméletlen állapotban szállították a pápai irgalmasok kórházába, ahol azonnal gondos ápolás alá vették. Életben maradásához kevés a remény. — Tüzoltó-gyülés. A dunántúli ke­rületi tűzoltó-szövetség ma délelőtt tartja gyűlését a városház nagytermében. P. Jázabó Károly elnöklete alatt. A gyűlésre a szö­vetséghez tartozó önkéntes tűzoltó-egyle­tek képviselőket küldöttek, kik szép szám­mal jelentek meg. — Az iliavai rablázadás. A hét folyamán volt a törvényszéki tárgyalás azok fölött, akik az iliavai fegyházban augusztus 5-én fellázadtak és két fegyőrt megöltek. Az érdekes ügyben szóbajött Kopecskó László is, az a csodakövér­ségü ember, akiről kiszabadulása idején oly érdekes dolgokat irt lapunk tudósítója. A főgazember; Vas Sándor, azt vallotta a tárgyalás alkalmával, hogy a kést, mely­iyel a felvigyázó őrt meggyilkolta, Kopecskó László adta neki, midőn az husz évi fogságát odahagyva, elbúcsúzott tőle. Ez a Kopecskó, aki most becsületes életre adta magát, jelenleg Eszterházy Fe­rencz gróf birtokán juhászkodik s egyen­lőre nem szándékozik semmiféle rablásban résztvenni, mivel hallatlan kövérsége miatt járni is alig bir. Kopecskót József főherczegnek is megakarták mutatni De­vecserben időzése alkalmával, de a meg­tért rabló szégyeneben elbujt az őt kereső erdészek elől. —- Ismeretlen nagysag. Valami C s á k y Aladár nevii egyén, aki magát „ színigazgatónak" nevezi, levelező­lapon intézett kérdést a „pápai szín­ház tulajdonosához", hogy harmincz elő­adásra szándékozván Pápára jönni, mennyi bért kell fizetnie. Csáky Aladár „színigaz­gató % kinek nagy neve egészen ismeret­len a színművészet ujabb történetében, egy kis felsőmagyarországi falu „Trompi­tá"-hoz czimzett vendégfogadójában áldoz Tháliának és itt várja a „pápai színház tulajdonosa" czimére irt levelező lapjára a kedvező választ. De hát sem a tulaj­donos részvényeseknek, sem az indendatu­rának épen nincsen kedve levelezgetni az ismeretlen nagysággal, aki valószínűleg valami daltársulatnak lesz halhatatlan di­rektora. — Tűzhalál. Mult kedden Német-Gencs­ről két testvér kora reggel szántani ment ki a földekre. Hogy kissé melegedhessenek is, az öcs tüzet rakott, amig a bátya megkezdé a szántást. Midőn ez visszafordulásban a föld innenső vége felé közelednék, látja öcscsét lángokba borultan és segélyért kiáltozva feléje rohanni; de mielőtt a szerencsétlenen segítem lehetett volna, az eszméletlenül rogyott össze és égési sebeibe belehalt. — Összezúzta a malomkerék. Koppá­nyi Károly kis-berzsenyi lakos 9 éves Karolina nevü leánykája marhákat hajtott a legelőre. A legelőre érve a kis leány az erős hűvös szél elől, nrely akkor dühöngött, a közelben levő malomhoz ment, hol a víz levezető vályú­ba ült. Onnét azonban véletlenül — egyen­súlyt vesztve — a malomkerekek alá esett, mire a forgó malom-kerék egyet zökkent s megállt. Észre vévén ezt Szalay Lénárd mol­nár legény, a szerencsétlen kis le'ányt a kere­kek közül kiszabaditá, de már ekkor a nagy mérvű csonttörések következtében meghalt. — „Pápai Ifjúsági Lap" 2-ik száma fekszik immár rövid idő után előttünk. E számot Medgyasszay Vinczének a reformáczió emlékünnepére irt alkalmi ódája nyitja meg. Találkozunk még Eülöp József felelős szer­kesztő tanulmányával, Rosenthal Géza „Em­lékezet" czimü versével, Sándor Benő érteke­zésével és -Élet az életért" czimü beszély kez­detével. — Jutalom-játék. A városunkban időző színtársulat tehetséges tagjának, Tarján Erzsébetnek jutalomjáteka a jövő hót egyik napján lesz, mely alkalommal a párját ritkító szellemes vigjátékujdonság, az „Egér" kerül színre másodszor. Nem tudjuk eléggé figyelmébe ajánlani e darabot közönségünknek. Akik azt először látták, bizonyára még egy­szer megnézik. Tarján szerepében kitűnő és épen semmi kívánni valót nem hagy maga után az előadás. Tekintve, hogy a szellemes újdonság Pápán másodszori előadással is az összes vidéki színpadokat megelőz.ő­leg adatik, szeretjük hinni, hogy a tehetsé­ges színésznőnek nem lesz oka megbánni a darab választását. — Megbűnhődött kapzsiság. Forsthoffer Jánosnak volt egy rosz őszi kabátja, meg egy rosz üres bugyellárisa. Ebben azonban semmi különös sincsen, mert igen sok embernek van rosz kabátja meg üres bugyellárisa. Forsthofter János kitalálta, miként kell e kettőből péazt csinálni. Magához hivatta Kollin & Reichenfeld udvarképes kereskedőket (értsd házalókat) ós megmutatta nékik a kopott őszi kabátot, mely­be előzőleg elhelyezte a papirossal megtömött bugyellárist. Kollin megvetőleg öt hatosra becsülte a kabátot, de Reichenfeld éles tekift­tétével azonnal felfedezte a kabátban levő kincset és rögtön két pengőre verte fel a kabát árát, amiért Forsthoffer azt oda is adta. A nyerészkedő társasezég nagy örömmel vitte haza a bugyellánssal ellátott kabátot. Lassan gusztálták ki a bugyelláris tartalmát. A többit leirni szükségtelen. Hosszú orr és titáni ká­romkodás. — Hirtelen halál. Herczog nyilvános házában alkalmazott Fehér Mária, 18 éves, bajai születésű özömleány október hó 29-én este hirtelen meghalt. Halálának okáról sok­féle hir keringett városszerte, többen öngyil­kosságot emlegettek. Hiteles forrás után jelez­hetjük, hogy a haláleset nem hirtelen, hanem kétnapi szenvedés után állt be; Fehér Marián már vasárnap agyhártyalobbot konstatált Stei­ner városi orvos, amiért bonczolásra sem volt szükség. — A megsértett kutyapeezór. Érdekes feljelentést kapott a rendőrség. A panasz nem áll másból, minthogy Farkas János sértő kifejezéseket használt a kutyapeczér személye ellen, amidőn az hivatalos funkezióját végezve, hurokra kerítette kedves kutyáját, mivel az állam iránt tartozó adóbeli kötelezettségének nem tett eleget. Most a rendőrségnél Farkast „hatósági közegnek hivatalos el­járása közben sértő kifejezések ál­tal elkövetett kihágás" czimén meg fogják büntetni. Ebből az a tanulság, hogy a kutyapeczér személye is — sérthetetlen. — Véres verekedés. Ki na is­merné Pápán a szegény Goldschmied Ná­czit, aki Oláh Pali zenetársulatával min­den áron Amerikába szándékozott menni, de liát nem volt meg a hozzá való vö­rös nadrágja. Most azonban már az is uieg van, beföstötte saját vérével. Az eset úgy történt, hogy a szegény hülye Náczit ismeretlen ember péntek es­te a Waldman-féle kávéház előtt halánté­kon dobta egy hegyes kővel. A szeren­csétlent azonnal elborította a vér s ha gyors ápolás alá nem veszik, a szegény Náczi könnyen életével adózhatott volna. — Tolvaj legény. Czirfusz Ignácz jákói mester legénye gazdája távollétét felhasználva, a műhelyt feltörte s onnan öt pár uj csizmát ellopott s azzal odább állott. A csendőrség azonnal nyomozására induit, minek annyi eredménye lett, hogy a csizmák közül három párat megtaláltak a gyarmathi volt bírónál, aki hat fo­rintnyi potom árért vásárolta meg a lopott csizmákat. A csizmáért kapott pénz­zel a tolvaj legény vonatra ült ós isme­retlen helyre szökött. A gyarmathiak pe­dig nagyot bámultak, hogy volt bírójuk, akit mindig becsületes embernek ismertek, vénségére orgazdaságra adta magát. — Megvadult ökrök. A penteki hetivásár alkalmával nagy galibát idézett elő a főtéren két megvadult ökör. Állító­lag az artézi-kuttól ijjedtek meg és vadul száguldottak szekérrel együtt a vásárosok sátrai között. Több vásárossátort feldön­töttek, a tojásban és /egyéb élelmi sze­rekben nagy kárt csináltak. Nagy ügygyei­bajjal sikerült megfékezni a dühös ökrö­ket. — Tolvaj czigányleány. Hódosi Ágnes ismeretlen illetőségű kóbor czigány­leány Koth Ármin és Hencz Antat pápai lakosok cselédjeitől többféle ruhaneműt eltol vaj olt. A rendőrségnek sikerült neve­zett személyében a tolvajt még a városban megcsípni. Átkísérték a járásbírósághoz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom