Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-04 / 26. szám

a jellemes hajóparancsnokot. Tarján Erzsébet (Guihardné) ma is, miként az „Egér"-ben, neki való szerepben mutatta be kiváló tehet ségét. Sz. Koliáry Mariska a 11 éves Adrianneben kedves jelenség volt ma is. Aszalay (Oktáv) nem elég hűen maszkírozta a 34 éves férfit, bár mimikájával iparkodott ezt helyrepótolni, mégis fiatal volt hozzá. Aztán szerepét sem ártott volna jobban megtanulni. Közönség kevés. Tegnap este Szathmáry Károly és neje jutalomjátékául Plötz kitűnő vígjátéka „Az elátkozott berezeg" adatott pompás sikerrel, melyben a szereplők mindannyian osztoztak. Szathmáry a czizmadia szerepében több nyílt jelenetben is tapsokat aratott, nemkülönbén Sz. Koháry Mariska, ki ma kiváló haladásról tett bizonyságot. T A N Ü G Y. A pápai papnövelde első lelkészképesitő vizsgálatára az alábbi Írásbeli tételek tűzettek ki: L Dogmatikai: Fejtessék ki a kegyelem tana és mutattassék meg a kegyelem lehetősége és szüksége. II. Erkölcstani: A párviadal, annak értelmi és erkölcsi forrása, czélravezető és helyeselhető volta. III. Bibhka theologiai: Az ős egyház és a pogány kérdés. — Az alapvizsgálat tételei pedig ezek: 1. Egyháztörténeti: A keresztes hadjáratok, azoknak magasabb és közvetlen okai, czélja, eredménye valláserkölcsi és egyéb tekintetben. 2. A bibliai bevezetés köréből; Adassék elő a 12 kis próféta művei szerzők és szereztetési rozásával. nek rövid tartalma, a idő szabatos meghatá3. Vallásbölcsészetből: A keresztyénség és buddisnus erkölcstanának főbb vonásokban való jellemzése és birálatos öszszehasonlitása. Színházi apróságok. A társulat egyik tehetséges tagjának, aki a színpadon komikus, az életben pedig szerelmes szerepeket szokott j átszan i, igy szól a kulisszák mögött egyik hölgy: — Ugyan, elsőrendű színész létére hogy lehet ilyen kopott ? — Mert ami nagysádat gazdaggá teszi, az engen szegénynyé — válaszolt a szellemes komikus. * — Direktor ur, kérnék három hatost benzinre, a glacé kesztyűmet akarom felújítani estére. — Ugyan édes barátom, hisz tudhatja,, hogy nem szeretem a krajezározást. Kérjen mindjárt egy-két forintot. Sokkal könyebb az elszámolás. — Tehát kérnék két forintot. — Két forintot ? Az nincs ! * Azt halljuk, hogy „Artézi kut titka" czimmel egy helyi szerzőtől darabot hoznak színre. Végre, valahára tehát mégis lesz — viz. * Tegnap este vHerczeg-e vagy csizmadia" czimii bohózat szép közönséget vonzott a színházba. Különös. Másutt csizmadiát fognak, nálunk meg a cs izmadiával fognak — közönséget. * — Uram, panaszkodott egy színész a színházban, tessék elhinni, ilyen nyomorúságot, még sehol sem éltem, mint itt Pápán. Itt létünk alatt tegnap kaptam az első 25 kr. meidlinget. — Vigasztalódjék barátom, én még nem kaptam, egy krajezárt sem a — részvényem Után. * Mi a gixer ? Olyan borzasztó és kétségbeejtő semmi, mint a keddi színházi jövödelem, midőn részvétlenség miatt a „Szabin-nők elrablása" előadása elmaradt. HÍREK. — Halottak estéje. Istenbe vetett hittel, kegyelettel ülte meg polgárságunk Mindenszentek ünnepét és a halottak napját. Az évszázadok szokása szerint tengernyi nép látogatta meg a halottak országát, némelyike leróni kegyeletét elhunyt kedvesei, szerettei iránt., a legnagyobb része megbámulni az előbbieket. A halottak sírkertjének állandó csöndjét zaj, lárma, nem ritkán vidám kaczagás zavarta föl, mert oly jó élni s ha élünk, nehezen vesszük észre, hogy végső rendeltetésünk a halál. A sírokon felgyúltak a különböző szinü lámpák és mécsesek, itt-ott egyegy krajezáros viaszgyertya halvány fénye szolgált a kegyelet jelképe gyanánt, de ezen sirok legtöbbjénél szülő, özvegy vagy árva zokogott, a fájdalmasan ziígó szél közepett görcsösen ragaszkodva a sirhoz, mely annak hantjait takarja, kitől oly nehéz volt megválni s ki nélkül oly nehéz elviselhetővé tenni^ az életet. Megszokott képek voltak azok inás emberekkel, ugyanazon benyomásokkal, uj alakok, a régiek természetes, sokszor divatos szomorúságával. — Rock Szilárd az árváknak. A közelmúltban elhunyt nemes emberbarát figyelme a válsággal küzdő balatou-füredi „Szeretetház h-at sem kerülte ki. A mult héten bontották fel a czimzett levelet Jókai Mór és Nagy Áron igazgató-tanácselnökök. A csomag a balatou-füredi szeretetház javára 25.000 frt értékű 5%-al kamatozó zálogleveleket tartalmazott. A nemes hagyományozó rendelkezése szerint ez összeget tisztán a szeretetház árváinak neveltetésére fogják fordítani, s az ő nevéről, mint alapítvány tőkésíteni. — Egy hires reczitátor Pápán. S t r a koscli, a híres reczitátor, miként értesülünk, városunkba szándékozik jönni egy előadásra. Az értelmiség körében mozgalom iuduit meg az iránt, hogy Strakosch Pápára jövetele alkalmával ne találkozzék közönynyel. Mi részünkről nem jósolunk siker a mozgalomnak. Közönségünk a színészekkel szemben eléggé mutatja közönyét s igy alig biztosithat a jeles reczitátornak 100 frtot, aki e tiszteletdíj előleges biztosítása nélkül nem jo Pápára. Strakosch f. hó 8-án Szombathelyen, a „Szabaria" szállodában tart egy előadást az izr. jótékony nőegylet javára, de az egylet 100 frtuyi tiszteletdíj biztosítása mellett. — A reformáczió emlékünnepe. Szép iiuuepély folyt le szerdán délután a pápai főiskola falai között. Ugyanis ez alkalommal ünnepelte a „Theologiai képzőtársulat" a reformáczió ünnepét, melyen szép számmal jelentek meg a tagok. Az emlékünnep a társulat XLVI. zsoltár elénekiésével kezdődött. Ezt Boross Kálmán 1Y. é. p. n, hatásos alkalmi imájának lelolv asasa követte, ezután Sáudor Benő IV. é. p. n. emlékbeszédet tartott, mely után Nagy Árpád IV. é. p. n. Medgyaszay Vincze VI. é. p. u. lendületes alkalmi ódáját szavalta hatással. A szép költemény lendületes ihangjával igy kezdi dicsőíteni az Istent: „Szellem! Te szikra, Isten lényegéből, Nem sinylett többé rabbilincsen! Ragyog napod, hogy annyi milliókra Áldó sugárt mosolygva hintsen. Széttört a békó, láncza nem csörög már, Szétzúzta villám menydörögve .... Te tőled jött a napsugár, a villám: Légy áldva Istenünk örökre! t

t Végül a társulat a XL. zsoltárt énekelte, melylyel a kegyeletes emlékünnep befejezést nyert, — Az artózi-kut.... És el fog jönni az idő, midőn poéták legendákat énekelnek róla, a nimfák pedig mosolyogva keresik fel a felszökellő kristály vizsugarakat . . • De addig még sok viz lefolyik a Tapolczáu, sok pótadót fizet a polgárság és tömérdek péuzt rak zsebre Thjele ur, a vállalkozó. Mert ma még kevés kilátás van a vizre. Mintha az elemek összeesküdtek volna az artézi-kut ellen, egyik ,,pech

u a másikat olyan gyorsan követi. Előbb a csövek bizonyultak szűknek s midőn azok felszedéséhez fogtak, vagy 230 méternyi cső benszakadt. Euuek felszinreliozatala persze sok fáradságba kerül, amiért Thiele ur nem kap fizetést. Meg is unta már a cseh sógor maga is ezt a neki olcsó, de nekünk drága dicsőséget s szeretué faképnél hagyni a várost. Csakhogy most már azért sem engedjük. — Csendőr brutalitás. Az alásonyi polgárság sehogy sem tud kibékülni a csendőrintézménynyel. A kisebb összeütközések heti renden vannak s ugyancsak nagy szigorral kell eljárni az őrsparancsnoknak a rend fenntartásában. A lakosok között azonban mégis akadt egy ember, a hetven éves Vas István, aki a csendőrökkel békés lábon állott. Vas István régi ismert alakja e vidéknek; hires kortesnek ismerték, aki a választások alkalmával nem egyszer nézett farkasszemet a pandúrokkal. Hanem most öreg létére kibékült velük s még baráti viszonyt is kötött a csendőrökkel. Hogy ezt tettel is bebizonyítsa, meghívta szőllejébe egy kis „kvaterkázásra'' Somogyi Kósa Lajos ós Jánóky István csendőr-járőröket. A barátságos poharazás közben a két csendőr sokat talált bevenni a jóból, aminek követketkeztében ugyancsak megingott a tekintély, ugy hogy hivatalos őrjáratukat tovább folytatni képtelenek voltak, hanem e helyett a pincze előtt elaludtak. Ezalatt Vas István a két csendőr fegyverét magához vette, nehogy ismeretlenek arra járván, megfosszák a csendőröket. Az egyik azonban ittas állapotában is észrevette fegyvere hiányát ós Vas István után sietett, akit az utfelen el is ért. Itt hiába igazolta magát a hetven éves öreg ember, hogy csak jótéteményből, elővigyázatból vette magához a fegyvert, a csendőr oldal-fegyverével annyira megsebezte, hogy Vas eszméletlenül rogyott össze. Ily állapotban szállították lakására, ahol ápolás alá vették. — Doinbrády Nagy Gyula százados, hadbíró, ki épen szemlét tartott az örsön, értesülvén a brutalitásról, azonnal megejtette ez ügyben a vizsgálatot és a két csendőrt további intézkedésig szobabörtönre marasztalta. Másnap azután intézkedése folytán Somogyi Kósa Lajos ós Jánoki István csendőröket Székesfehérvárra vitték a kerületi parancsnokság rendeletére, ahol hivatalos teendőik könynyeiinü mulasztása miatt a hadbíróság méltó büntetésben részesiti őket. Az esetet, mivel az alásonyi polgárok — miként fentebb is mondottuk — a csendőrséggel amúgy is rósz lábon állnak, a legnagyobb titokban tartották és azt sokkal ártatlanabb színben tüntetik fel, miként tényleg megtörtént. — Városi közgyűlés. A hétfői rendkívüli városi közgyűlésről szóló tudósításunk hírlapunk más helyén olvasható. Egyúttal még csak azt akarjuk megemlíteni, hogy élénk vitára adott okot Bognár Gábor városi képviselő interpellacziója, aki a kutyaadó hovafordításáról tett kérdést, mivel e czimen jövödelem nincs a jövő évi költségvetésbe ve-