Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-04 / 26. szám

a jellemes hajóparancsnokot. Tarján Erzsébet (Guihardné) ma is, miként az „Egér"-ben, neki való szerepben mutatta be kiváló tehet ségét. Sz. Koliáry Mariska a 11 éves Adri­anneben kedves jelenség volt ma is. Aszalay (Oktáv) nem elég hűen maszkírozta a 34 éves férfit, bár mimikájával iparkodott ezt helyre­pótolni, mégis fiatal volt hozzá. Aztán szere­pét sem ártott volna jobban megtanulni. Kö­zönség kevés. Tegnap este Szathmáry Károly és neje jutalomjátékául Plötz kitűnő vígjátéka „Az elátkozott berezeg" adatott pompás si­kerrel, melyben a szereplők mindannyian osz­toztak. Szathmáry a czizmadia szerepében több nyílt jelenetben is tapsokat aratott, nem­különbén Sz. Koháry Mariska, ki ma kiváló haladásról tett bizonyságot. T A N Ü G Y. A pápai papnövelde első lelkészké­pesitő vizsgálatára az alábbi Írásbeli tételek tűzettek ki: L Dogmatikai: Fejtessék ki a kegyelem tana és mutattassék meg a kegyelem lehetősége és szüksége. II. Erkölcstani: A párviadal, annak értelmi és erkölcsi forrása, czélravezető és helyeselhető volta. III. Bibhka theologiai: Az ős egyház és a pogány kér­dés. — Az alapvizsgálat tételei pedig ezek: 1. Egyháztörténeti: A keresztes hadjáratok, azoknak magasabb és közvetlen okai, czélja, eredménye valláserkölcsi és egyéb tekintetben. 2. A bibliai bevezetés köréből; Adassék elő a 12 kis próféta művei szerzők és szereztetési rozásával. nek rövid tartalma, a idő szabatos meghatá­3. Vallásbölcsészetből: A ke­resztyénség és buddisnus erkölcstanának főbb vonásokban való jellemzése és birálatos ösz­szehasonlitása. Színházi apróságok. A társulat egyik tehetséges tagjának, aki a színpadon komikus, az életben pedig szerel­mes szerepeket szokott j átszan i, igy szól a kulisszák mögött egyik hölgy: — Ugyan, elsőrendű színész létére hogy lehet ilyen kopott ? — Mert ami nagysádat gazdaggá teszi, az engen szegénynyé — válaszolt a szellemes komikus. * — Direktor ur, kérnék három hatost benzinre, a glacé kesztyűmet akarom felújítani estére. — Ugyan édes barátom, hisz tudhatja,, hogy nem szeretem a krajezározást. Kérjen mindjárt egy-két forintot. Sokkal könyebb az elszámolás. — Tehát kérnék két forintot. — Két forintot ? Az nincs ! * Azt halljuk, hogy „Artézi kut titka" czimmel egy helyi szerzőtől darabot hoznak színre. Végre, valahára tehát mégis lesz — viz. * Tegnap este vHerczeg-e vagy csizma­dia" czimii bohózat szép közönséget vonzott a színházba. Különös. Másutt csizmadiát fog­nak, nálunk meg a cs izmadiával fognak — közönséget. * — Uram, panaszkodott egy színész a színházban, tessék elhinni, ilyen nyomorúságot, még sehol sem éltem, mint itt Pápán. Itt lé­tünk alatt tegnap kaptam az első 25 kr. meid­linget. — Vigasztalódjék barátom, én még nem kaptam, egy krajezárt sem a — részvényem Után. * Mi a gixer ? Olyan borzasztó és kétségbeejtő semmi, mint a keddi színházi jövödelem, midőn rész­vétlenség miatt a „Szabin-nők elrablása" előa­dása elmaradt. HÍREK. — Halottak estéje. Istenbe vetett hit­tel, kegyelettel ülte meg polgárságunk Min­denszentek ünnepét és a halottak napját. Az évszázadok szokása szerint tengernyi nép lá­togatta meg a halottak országát, némelyike leróni kegyeletét elhunyt kedvesei, szerettei iránt., a legnagyobb része megbámulni az előb­bieket. A halottak sírkertjének állandó csönd­jét zaj, lárma, nem ritkán vidám kaczagás zavarta föl, mert oly jó élni s ha élünk, ne­hezen vesszük észre, hogy végső rendelteté­sünk a halál. A sírokon felgyúltak a külön­böző szinü lámpák és mécsesek, itt-ott egy­egy krajezáros viaszgyertya halvány fénye szolgált a kegyelet jelképe gyanánt, de ezen sirok legtöbbjénél szülő, özvegy vagy árva zokogott, a fájdalmasan ziígó szél közepett görcsösen ragaszkodva a sirhoz, mely annak hantjait takarja, kitől oly nehéz volt megvál­ni s ki nélkül oly nehéz elviselhetővé tenni^ az életet. Megszokott képek voltak azok inás emberekkel, ugyanazon benyomásokkal, uj ala­kok, a régiek természetes, sokszor divatos szomorúságával. — Rock Szilárd az árváknak. A kö­zelmúltban elhunyt nemes emberbarát figyel­me a válsággal küzdő balatou-füredi „Szere­tetház h-at sem kerülte ki. A mult héten bontották fel a czimzett levelet Jókai Mór és Nagy Áron igazgató-tanácselnökök. A csomag a balatou-füredi szeretetház javára 25.000 frt értékű 5%-al kamatozó zálogleveleket tar­talmazott. A nemes hagyományozó rendelke­zése szerint ez összeget tisztán a szeretetház árváinak neveltetésére fogják fordítani, s az ő nevéről, mint alapítvány tőkésíteni. — Egy hires reczitátor Pápán. S t r a ­koscli, a híres reczitátor, miként értesülünk, városunkba szándékozik jönni egy előadásra. Az értelmiség körében mozgalom iuduit meg az iránt, hogy Strakosch Pápára jövetele al­kalmával ne találkozzék közönynyel. Mi ré­szünkről nem jósolunk siker a mozgalomnak. Közönségünk a színészekkel szemben eléggé mutatja közönyét s igy alig biztosithat a jeles reczitátornak 100 frtot, aki e tiszteletdíj elő­leges biztosítása nélkül nem jo Pápára. Stra­kosch f. hó 8-án Szombathelyen, a „Szabaria" szállodában tart egy előadást az izr. jótékony nőegylet javára, de az egylet 100 frtuyi tisz­teletdíj biztosítása mellett. — A reformáczió emlékünnepe. Szép iiuuepély folyt le szerdán délután a pápai főiskola falai között. Ugyanis ez alkalommal ünnepelte a „Theologiai képzőtársulat" a re­formáczió ünnepét, melyen szép számmal je­lentek meg a tagok. Az emlékünnep a társu­lat XLVI. zsoltár elénekiésével kezdődött. Ezt Boross Kálmán 1Y. é. p. n, hatásos alkalmi imájának lelolv asasa követte, ezután Sáudor Benő IV. é. p. n. emlékbeszédet tartott, mely után Nagy Árpád IV. é. p. n. Medgyaszay Vincze VI. é. p. u. lendületes alkalmi ódáját szavalta hatással. A szép költemény lendüle­tes ihangjával igy kezdi dicsőíteni az Istent: „Szellem! Te szikra, Isten lényegéből, Nem sinylett többé rabbilincsen! Ragyog napod, hogy annyi milliókra Áldó sugárt mosolygva hintsen. Széttört a békó, láncza nem csörög már, Szétzúzta villám menydörögve .... Te tőled jött a napsugár, a villám: Légy áldva Istenünk örökre! t t Végül a társulat a XL. zsoltárt énekelte, melylyel a kegyeletes emlékünnep befejezést nyert, — Az artózi-kut.... És el fog jönni az idő, midőn poéták legendákat énekelnek róla, a nimfák pedig mosolyogva keresik fel a felszökellő kristály vizsugarakat . . • De ad­dig még sok viz lefolyik a Tapolczáu, sok pótadót fizet a polgárság és tömérdek péuzt rak zsebre Thjele ur, a vállalkozó. Mert ma még kevés kilátás van a vizre. Mintha az ele­mek összeesküdtek volna az artézi-kut ellen, egyik ,,pech u a másikat olyan gyorsan követi. Előbb a csövek bizonyultak szűknek s midőn azok felszedéséhez fogtak, vagy 230 méternyi cső benszakadt. Euuek felszinreliozatala persze sok fáradságba kerül, amiért Thiele ur nem kap fizetést. Meg is unta már a cseh sógor maga is ezt a neki olcsó, de nekünk drága dicsőséget s szeretué faképnél hagyni a vá­rost. Csakhogy most már azért sem enged­jük. — Csendőr brutalitás. Az alásonyi polgárság sehogy sem tud kibékülni a csendőrintézménynyel. A kisebb összeüt­közések heti renden vannak s ugyancsak nagy szigorral kell eljárni az őrsparancs­noknak a rend fenntartásában. A lakosok között azonban mégis akadt egy ember, a hetven éves Vas István, aki a csendő­rökkel békés lábon állott. Vas István régi ismert alakja e vidéknek; hires kortesnek ismerték, aki a választások alkalmával nem egyszer nézett farkasszemet a pan­dúrokkal. Hanem most öreg létére kibékült velük s még baráti viszonyt is kötött a csendőrökkel. Hogy ezt tettel is bebizo­nyítsa, meghívta szőllejébe egy kis „kva­terkázásra'' Somogyi Kósa Lajos ós Jánóky István csendőr-járőröket. A ba­rátságos poharazás közben a két csendőr sokat talált bevenni a jóból, aminek kö­vetketkeztében ugyancsak megingott a te­kintély, ugy hogy hivatalos őrjáratu­kat tovább folytatni képtelenek voltak, hanem e helyett a pincze előtt elaludtak. Ezalatt Vas István a két csendőr fegyverét magához vette, nehogy ismeret­lenek arra járván, megfosszák a csendőrö­ket. Az egyik azonban ittas állapotában is észrevette fegyvere hiányát ós Vas István után sietett, akit az utfelen el is ért. Itt hiába igazolta magát a hetven éves öreg ember, hogy csak jótétemény­ből, elővigyázatból vette magához a fegy­vert, a csendőr oldal-fegyverével annyira megsebezte, hogy Vas esz­méletlenül rogyott össze. Ily állapotban szállították lakására, ahol ápolás alá vet­ték. — Doinbrády Nagy Gyula száza­dos, hadbíró, ki épen szemlét tartott az örsön, értesülvén a brutalitásról, azonnal megejtette ez ügyben a vizsgálatot és a két csendőrt további intézkedésig szoba­börtönre marasztalta. Másnap azután in­tézkedése folytán Somogyi Kósa Lajos ós Jánoki István csendőröket Székesfehérvárra vitték a kerületi parancsnokság rendele­tére, ahol hivatalos teendőik könynyeiinü mulasztása miatt a hadbíróság méltó bün­tetésben részesiti őket. Az esetet, mivel az alásonyi polgárok — miként fentebb is mondottuk — a csendőrséggel amúgy is rósz lábon állnak, a legnagyobb titok­ban tartották és azt sokkal ártatlanabb színben tüntetik fel, miként tényleg meg­történt. — Városi közgyűlés. A hétfői rendkívüli városi közgyűlésről szóló tudó­sításunk hírlapunk más helyén olvasható. Egyúttal még csak azt akarjuk megemlí­teni, hogy élénk vitára adott okot Bog­nár Gábor városi képviselő interpella­cziója, aki a kutyaadó hovafordításá­ról tett kérdést, mivel e czimen jövöde­lem nincs a jövő évi költségvetésbe ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom