Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-10-14 / 23. szám

És a dolog csakugyan ugy történt, mint Littbenson mondá. Az operaelőadás alkalmával ellopott függőnek a párját is ellopták. A tolvajok csak igy tudták értékesiteni. Még máig sem jöttek az ügyes gyémánttolvajok nyomára Színtársulatunk és a közönség. Pápa, ektóber 13. Megérkeztek a színészek, hogy a hoszszu őszi estéken kellemes szórakozást nyújtsanak Papa város műpártoló közönségének. Még soha, az állandó színház fennállása óta. nem indult a színészek sorsa olyan rosz ómenek között, mint ma. Erzóktelenség, bizonyos ridegség vett erőt a közönségen s e rideg idegenkedés a kétségbeesésig méltán kedvteleniti el a színészeket is. Völgyi becsületes igazgató, társulata szerény, mint maga. Nem szélhámoskodás, de leplezetlen szerénység jellemzi őt és ezzel az erényével vezeti kis testületet. Jó reményekkel, hazafias érzelmekkel kopogtatott be Pápára. Nem ismeretien, neve szívesen hallott név volt mindig a pápai közönség előtt. fc> ina mégis nem fogadják őket olyan rokonszenvvel, miként Papaváros műpártoló közönsége a magyar színművészet napszámosait minden alkalommal fogadni szokta. Mi ennek az oka? Egyesek a szegényseget emlegetik. Van valami igazság e válaszban, de tagadhatatlan az is, hogy igen sokan vannak polgáraink között, iiár Isteu, akiket 12 előadásra való bérletelőjegyzés nem csap a földhöz. Mások, még mielőtt a társulat működését megnézték volna, el5re bírálatot csinálnak és kicsinylőleg nyilatkoznak a testületről. Az igaz, hogy nem nagy a testület, de hát utóbb-végre alig félévi szünet után egy elsőiangu, 60 tagot magába záró társulatot csak egy hóra is képtelen Pápa eltartani. Szóval, Papa város közönségének igényei vannak, melyek kielégitéset eivarja a színtársulattól. Ha már operette eiőauasok nem is tartatnak, tartsanak tisztességes népszínmű és drámai előadasokat. Mi kívánjuk, hogy se a színtársulatnak, se a közönségnek ne legyen oka panaszkodni. Irodalom és művészet — „Rövid történetek" czimet viseli jS agy né F ark a s Mariska rajzokat és elbeszéléseket tartalmazó, 7 ívre terjedő nyolczadrétü kötete. Szokásos az már, hogy nő Írókkal szemben elnézőbb a kritika. Farkas Mariska nem szorul ez elnézésre. A közvetlenség és elevenség jellemzi a kötet minden egyes elbeszélését. A kedves irónő, aki szívesen látott vendége a szunbathelyi újságoknak, nem hiu dicsőségből ír, nanem ir belsőszükségből. Ismeri azt a határt, mely az irótoll és fozőkanál közt létezik. Egyes helyeken szóhalmazzal és kevés tartalommal t alálkozunk, de a kis kötetről áltakban ehnoDdhatjuk, hogy Farkas Mariska egyike azon Írónőknek, akik nem értéktelen tudósításokat, idejét mult sze'lemeskedéseket adnak ki kötetben, hanem élvezhető és irodalmi értékkel biró elbeszéléseket. A képzettség és olvasottság meglátszik kötetén s ha a kedvező fogadtatás által nem hagyja magát elragadtatni s jó Heig vár ujabb kötetével, bátmerjük állítani, hogy legközelebbi fellépésével neve nem csak a szombathelyi lapokban, de bárhol is szívesen olvasott lesz. A mii ara 1 frt, kapható a szerzőnél Szombathelyen. — „Rómáig és vissza." Útirajz Bátorfi Lajostól. A „Zalai Közlöny" veterán lapszerkesztőj , ki n pcedagogia terén is szép nevet vívott ki magának, kedves modorban irt útirajzát foglalja magában a csinos könyv. Ara egy frt. A tiszta jövödelmet szerző jeruzsálemi útjára fordítja. Melegen ajauljuk azoknak, akik nein rég Rómában voltak, vagy oda a legközelebbi zarándoklat alkaimaval eljutni óhajtanak. Igen használható kalauzul szolgál e könyv. — „Gyakorlati és tűzoltási szabályzat". Második bővített kiadás. Irta: Szokoly Ignácz, köz- és váltó-ügyvéd, a pápai önk. tiizoltóegylet oszt. parancsnoka. Ára 1 frt 20 kr. Nélkülözhetlen illusztrált tankönyv ez, melyre az országos tüzedtó szövetség alkotása alkalmával nagy szükség van. Az értékes szakmü bírálatára legközelebb visszatérünk. Ön szamár! — Eredeti karczolat. — Eleonora szép leány volt. Szülei korán elhaltnk, őt szobaleánynak nevették. Sokáig volt ,kedves eziezuska". Megvolt elégedve a sorsával. A látogatók szép összeggel díjazták mosolygását s ő sohasem volt hálátlan. A pénzt meg tudta becsülni. Egyszer mégis megunta a dicsőséget. A világba vágyott, ahol sokkal jobban érdekessé lehet tenni a szépséget és ahol jobban megfizetik. Színésznő lett. Először természetesen kardalnoknő, aki szépsége által korán kivált a karból és az ifjúság érdeklődését csakhamar felköltötte. Egyszer a direktora magához hivatja. — Nagysád,! — Direktor ur. — Ön szép. — Köszönöm a bókot. Miért nem tetszett reggel mondani, legalább az egész nap az lennék. — Haszontalan affektáczió. Nevetség. Hiszen ön úgyis tudja. — Es mit kiván direktor ur ? — Semmit. Még azt sem

} hogy ön játszék. — De kérem . . . — Semmi kérem, Ön ezentúl csak a páholyban ül és nem tesz semmit . . . — De az Isten szereimére . . . — Nem

y az ön szerelmére . . . Eleonóra nagysám megsértette. Ezentúl már csak a páholyban lehetett őt láthatni. En tudtam az előzményeket s nagyon örültem neki. Sok küzdelem árán sikerült megismerkednem a szép Eleonorával. Erősen tartotta magát. Egyszer azt mondta szeret, máskor pedig rám sem akart nézn i Egyszer kijöttem a béketűrésből és élethalálra elszánva magamat, igy szóltam neki. — Haj, nagysád! — Futoncz ur ? ! . . . — Találkozunk holnap 10 órakor a színház parkban. Eleonóra nem válaszolt. En azt hittem, hogy beleegyezett s másnap a kitűzött időben türelmetlenül vártam a szép Eleonórát. Ö megérkezett. Merő szemekkel tekintett reám. — Ön, uram engem ide légyottra hívott f / — Igen ! — Nos, tudja meg uram, hogy én nem szoktam légyottokra járni. — Oh, kérem! Mondja csak kedves nagysám, szeret ön engem f — Szeretem nagyon, igen szeretem! — Igazán ? — Igazán. •— Örökké? — Örökké! — Oh, nagysád! — Oh, Futonoz ur! — Ne ülnénk le erre a padra ? — De igen. Leültünk. Eleonára merengve tekintet állítólag ragyogó szemeimbe. Végre megszólat. — Ön egy majom! — Micsoda ? En egy majom ? S ezt ön mondja? Es még egy majom, nehogy valaki félnek gondoljon? ... és ezzel olyan mozdulatot tettem, hogy a pad feíborullt. A szép Leonóra a földre esett. Óriási zavaromban észre sem vettem érdekes helyzetét. Eleonóra odaszólt hozzám. — Futoncz ur, kérem ! . . . En azonnal felsegéltem. Eleonóra gúnyosan nevetett s felémfordulva jlegtuattnusan csak annyit mondott: — Ön szamár ! Futoncz. Olvasóinkhoz. Mindazon t. vidéki előfizetőinket, kik előfizetéseikkel hátralékban vannak, kérjük az előfizetési összeg szives beküldésére. A „PÁPAI HIRLAP' szerkesztősége és kiadóhivatala. A „Pápai Hirlap" előfizetési ára: Egész évre , 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr . Szept. — decz. négy hóaapra 2 frt — kr Egyes szám ára — frt 15 kr Az előfizetési pénzek legczélszerübben postautalványon a kiadóhivatal czimére, Pápa, közép-uteza 91. sz. küldendők. HÍREK. — Requiem. Gróf Batthyány Lajos özvegyének lelki üdvéért a gyászesettel mélyen sújtott esalád f. hó 8-án délelőtt tizenegy órakor tartotta meg Budapesten a requiemet a Ferenczrendiek templomában, hol a főváros előkelő közönsége nagy számmal jelent meg, hogy lerójja a kegyelet adóját az elhunyt emléke iránt. A templom hajóját gyászpompa ékesítette a mise alkalmából. A bejáratot takaró fekete gyászlepel felett Batthyányi ós Zichy grófi családok czimerei pompáztak, a templom komor gyászpompájába szintén e czimerek vegyitettek sziut. Exotikus növények dus csoportjai voltak ékei a templomnak, melyet viaszgyertyák százainak sárga fénye világított meg. Impozáns volt a katafalk, mely pálmák között a templom közepén emelkedett; enuek aljában a magyar gazdasszouyek orsz. egyesületének s a legrégibb magyar asztaltársaság koszorúit helyezték el. A nagyközönség, mely részt akart venni az első magyar miniszterelnök nejének emlékére tartott isteni tiszteleten, nem fért be a templomba, sürü tömegben állott a nép a templom előtt is, hol rendőrök tartottak kordont. A gyászposztóval letakart első padsorokban Qltek a gyászoló család tagjai: Batthyány Elemef gróf, Batthnány Lajos győri főispán* Batthyány Ilona grófnő, Keglevich Béla gróf. A gyászistentiszteleten, mely pont 11 órakor, harangzugás közt kezdődött. Bán Sándor zárdafőnök celebrált fényes segédlettel. Mise alatt a templomi ének- és zenekar Szautner Zsigmond Karnagy vezetése mellett, Mozart nagy requiemét adta elő. A magán részeket: Malaczkyné, Bronlik Ferencz és Zsendró'i operaházi tagok énekelték. A mise csak déli fél 1 órakor ért véget. — Kálvárla-szentelós Ugodban. Szép ünnepélyre készül Ugod vallásos polgársága. A hivatás magaslatán álló Gerstner Ignácz ugodi segédlelkész húsvétkor indított mozgalmat egy kálvária létesítése czéljából. A szépeszme visszhangra talált az ugodi keresztény hivek szivében. Megindult a gyűjtés a egy