Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.
1888-06-03 / 4. szám
ezer forintjába kerül s ezért a város öt évig, amig az első szerződés köttetik, évenkint 600 trtot kap, tehát oly csekély összeget, mely még a város által befektetendő összeg után fizetendő 6 e/o-ot sem fedezi. Öt év után pedig ki leszünk téve annak, hogy még 600 frt bért sem kapunk. Tiszta számadás ez, melyet nem kell bővebb magyarázattal kisérni. Mert világos az is, hogy egyéb anyagi haszonra sem számithatunk. Maga a földmives-iskola a városon kivül esik és szervezete is olyan, hog}^ itt csak szegény szülők gyermekei fognak oktatásban részesülni, tehát ezektől költekezést, mely a városnak hasznot hozna, várni nem lehet. Ilyen körülmények között nekünk nem szabad a földmives-iskola létesitésére még gondolnunk sem. Ha Pápaváros képviselő-testülete nem az eszmeíiczamitott frázisokra hallgat, hanem számadatokkal tárja maga elé a képet, lehetetlen hogy be ne lássa, állitásunk igazságát. A minisztérium, ha a város a jelenlegi bérlőkkel kiegyez és azokat kártalanítja, azon esetben kilátásba helyezte e helyiségek megvizsgálását ez év őszén. Tehát még elég jókor van, hogy kikérjük magunknak ezt a vizitet. Még van idő, uraim, a gondolkodásra, ne bizottságoljanak, hanem gondolkodjunk komolyan, praktikusan. És ne akarjuk ezt a sokat sanyargatott, szegény városi polgárságot ujabb terhekkel, fia csak öt évre is — agyonboldogitani! Elismerést tűzoltóinknak 1 Pápa, junius 2. Amióta József nádornak fia. Magyarország büszkesége, a magyar által rajongásig szeretett József főherczeg vette kezébe a zászlót, hogy nagy és dicső atyjának nyomdokát követve, hasznára lehessen a magyar föld: • átplántált közhasznú kultúrintézménye knek: a tüzoltászat intézményének s buzdit szóval példát ad tettel, lelkesit irataival és amiót.4 ezen tényeket a sajtó ismeretesekké te be, .i főúri palotákban és a szegény ember 1 hójában, s mióta az az eszme, mely ke ben az újdonság ingerével lelkes t borfc teremtett s a jövőben nagy diadalokat i amely a szalmatüz elenyésztével haldo fásnak indult s a haldokló eszme nyom bar*, csakhamar megjelentek a sirásók — a közöny, a visszavonás és a jó ügyet a sir i zéiére juttatá — azon idő óta a magyar tílsoltó-intézmény József főherczeget valósé atyjának s megmentő géniusának tekii.t És méltón, mert azon tény, hogy Alcsutl önkéntes tűzoltó-egyletet szervezett s miit főparancsnok annak élére állott, csapat í-J:. nem egyszer személyesen vezényelte a pu-ztitó vész ellen is az oltás, valamint a mentésben önfeláldozó tevékenységet tanusitoi í: mint magas és legnemesebb példa hatott s magával ragadta a városok már-már sir sz<"lén álló egyleteit, akik is ujult erővel láttí a munkához. A kisebb magyar községei pedig lelkesedve a főherczeg alcsuthi példáján, gyors egymásutánban teremtették me<r tűzoltó-egyleteiket. És ma már 779 tűzoltó-egylet van hazánkban. » Ma már Magyarország minden városa versenyez egymással tűzoltóságának jelessége, felszerelésének tökéletességében s anyagilag 3gyi üzersn ;rbatal m f*m 1 'liáf tatas mnyira támogí j i, bo ráros önkéntes ti. izoltó-olvasókö nls k o |zon nemes int< fogy a mindexx tekintete i fizoltó-egylet a legalkalmasabb as ibl' eszköz arra, hogy a hazánkba eji. f ragok egyleti szellem niindinkf ' hocodvsí.-t, a leghatározottabb irin jun f> • v ••• ze í.:-, összetartás, a teitvériséj i. na< y elveit. Mert tudják, h h n/ c három jelszó 3li diad J i, ?bk óh; tott sikerrel az érzék a fcu.s i r zmények iránt, hogy c t1 lézraé,-vek erőteíjessége, neg ->Jbu r" o -it'uí ek erős magyar táróda . - ffiüi "ür hazát. í< centes tűzoltóság oiind /. tossag i hivatásának tuatábí i x i i'.nden község siet kife l ..- • , ' ;a r>!) elismerésének s me.;i < ,, jríboz űéltóan az áldozfot. E irányban látjuk, hogy üm cs e : ícteiii mint fontos hatású . sülnek tekintélyes amgi támogató vja aiii s minden égis tagja — •• ^ j .-'"it ídi . iérint — eiölcsi k t lelke: i tetik. íeg is ; lemlik és ptig hatvány? . > m éiden.l .k tüzoltóin ? ezen e ? aránylag szegénybe hatása a:. ieu.L ' ny horcerejű elisrrést, ha v e zi . bo; > ők a vás közérde v- águért ss ját munklejiiket á isz idei -n életüke*oczkáztat sz 5|iitva, hogy sajáköltségíikí ínyüket mások élf és anyagli - i..... let acii itt it^tr tozzal íl* nem íl zerzeíi vdéin, 6l»en efégeti 7lerongyolj; özetlen felebaráti jsvét, szerefct A tűzoltó a vész éjén, veszélp ^ gártársa segélyé siet, nem iy apai az asszony megvarta öt és aztán ketten tettek sétákat a fürdőben és környékén. Egyszer azonban a kis Borszék nyugalmas életét nagy esemény zavarta fel. A közművelődési egylet adott ott ünnepélyt és ez alkalommal nagy tánczmulatságot is rendeztek. A fürdő zsúfolásig megtelt idegenekkel és két napon át ünnepi öltözetben volt az egész fürdő és közönsége. A fiatal menyecske természetesen kitűnően mulatott, mig a férj hivatalában ült. De a legjobb mulatságnak Ígérkezett maga a bál, ami után már annyira sóvárgott Juliska, de sóvárgott különösen Pe'terdy Ákos is. A közművelődési egylet ünnepélyére érkezett Ákosnak egy költő barátja is, akinek nem volt ugyan valami költői neve mert a praedicatumával együtt Teleki Zeke Kelemennek hivták, — de annál költőibb kedély volt ő maga. Amint Kelemen Borszékre érkezett, Ákosnak természetesen a legelső dolga volt, hogy barátjának elpanaszolta, hogy ismét rabbá tette a szerelem. — Kedves barátom, most az egyszer sokkal komolyabb a dolog, mint az eddigiek voltak, sőt komolyabb, mint magam is hittem. Ma este fogom intézni ellene a főostromot és ha a vár meg nem adja magát, ugy nem tudom mi tévő leszek? Elmegyek kolostorba s beállok barátnak, vagy katona leszek és a háborúban halok meg! — Vagy udvarolsz egy másik menyecskének, tette hoszá Teleki Zeke Kelemen. — Bár ugy volna: Magam sem bánnám, de a dolog sokkal komolyabb. Ha ez a menyecske nem lesz az enyim, ugy boldogtalan leszek teljes életemben. — Praktikus er;r vagy, de fiit, ez irányban már bőven g ti minden eshetigre. A. két fiatal em' az erdő árn -t, megbeszélenda hadi tervet. jVegre elérkezeti bál estélve. Juliska gyönyö'n nézett ki éí egész közönség de léginkáb iost, ki folytonörülötte forgol Teleki Zeke Kmen is ott volj miután össze a vofna a jelen geknek neveitleült egy sarok <»u sagirók közönjel nézett végig gen, mely ránée ugy látszik c ;ezett, hogy ^ újdonságot esi lapja számára iteii -— De gondold meg, hiszen már másnak a felesége. •— Meggondoltam és csak a felöl bizonyosodtam meg, hogy ő is boldogtalan a férje oldala mellett, hanem ő szép és fiatal, kedves és szellemes, a férje pedig mindennek az ellenkezője. Csak azért ment hozzá, mert a szülői erőltették. — De hát mit akarsz vele? — Azt nem tudom, az tőle függ. Először is meg kell tudnom, hogy szeret-e? •— Hát még azt sem tudod? — Tudom, mert hiszen eléggé kimutatta, de még sohasem mondta. De barátom, ma van a döntő pillanat és ma a te közreműködésedre okvetlen számolok. — Ha tisztességes a szándékod, szivesen 'Egyszerre cs? Péterdv Ákos ro segitek; de hát mit tehetek te érted? kivonszolja teremből — Oh, nagyon sokat, mig én a bálban — Az isten érelmére, mit esi < Juliskát ostromlom, te azalatt foglald el az en a férj mi;árt itt lesz? öreget. ~ Csak lé nyudodt; a fér' — Elefánt legyek? áig ebbe a Pmbe be nem tesz] — Nevezd magadat ahogy tetszik, csak ról én keze^ lem. azt akadályozd meg, hogy a férj éjfél előtt — Hát talál ki már valami n a bálterembe ne jöjjön; a többit aztán Azt biz rám. Örökre letej bizd rám. lót, — akar!* mondani, — a — No hallod te sokat kivánsz; hiszen^sapatnám ir;amat a „Hirnök" ha te éjfélig a férjet távoltartod, akkor aségéből, ha ;n tudnék segiteni a többit akár én is elvégezem. M e f°g ugya kerülni esetleg egyl- . -x .. — Köszönöm, de abban már csakugyan nnto( Jba, deiát ez a te dolgod, nem kérem segitségedet. — Ezreketi szivesen áldozok; — Kár, no de hát jól van; arait lehet^ 1 1 szerelme siess, hiszen hét óra megcsinálunk. Legelőször is mondd el hadi--'g et e' r a hiitalos óra a táviróná 1 tervedet, de azt természetesen kikötöm, hogj — Ugyan iagyd el, mit értesz i í az egész dolog a te kontódra megy és asghoz ? Hisai még délután távirat t egész háborúban az én bőröm és tárczánviró hivataigazgatóságához, hogj J 51 érintetlen marad. tÁleg hosssbbitsa meg a közmű < •ajo yíJIOCtíS
