Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-06-03 / 4. szám

( arra, hogy tán saját családját érheti csapás, amig 6 felebarátja vagyonának s életének megmentésén fáradozik. Midőn a tűzoltó ily nemes áldozatkészsé­gét látjuk, — mert el keli ismernünk, hogy a legnagyobb elővigyázat mellett is saját életét koczkáztatja működése közben, — vajon melyikünknek jutna eszébe feltennie azt, hogy ezen áldozatkészségre azon gyarló hiúság készteti, miszerint majd arany, ezüst, vagy bronz-érem fogja disziteni egyenru­háját. És épen miután erről teljesen meg vagyunk győződve s minthogy a tűzoltók kitüntetése czéljából, az országos tűzoltó-szövetség már rég megkészitette az érmeket és hazánk minden jelesebb városa sietett ily érmek kiosztásával leróni háláját tűzoltói irányá­ban, — nem mulaszthatjuk el, sőt a köz­ügyek iránt érdeklődő minden polgár köte­lességének tartja oda hatni, hogy ez haza­szerte igy legyen. Pápa város nagyszámú tüzesetek által ke­mény próbákat átélt tüzoltósá a, fennállásá­nak 18-ik évét érte ma el s ezen idő alatt kivivta magának szolgálati buzgósága által azon jó hirnevet, hogy az ország minta tűz­oltó-egyletei között emlittessék, még sem látunk közöttük csak egyetlen egyet is, aki ily erkölcsi jutalom, illetve elismerésben részesült volna. Miért is kötelességünkhöz hiven, Pápaváros hatóságának, mint az ön­kéntes tűzoltóság első sorban álló, hivatás­szerű gondnokának a legmelegebben figyel­mébe ajánljuk ezen körülményt. Midőn ezt tesszük, azon reményt tápláljuk mi, kik hazai tűzoltóságunk és tüzoltászatunk ügye s fejlődése iránt érdeklődünk, hogy valamint a hatóság, ugy Pápaváros nagyér­demű közönsége is egyetért velünk akkor, mid)ön azt mondjuk, hogy az erkölcsi kitün­egylet ünnepélye alkalmával a hivatalos órát es^ti hét órától kilenczre, és a rendelet táv­irarti uton már meg is érkezett. — Tehát kilencz óráig kuksol a hivatal­ban Mózes ur! Ah ez kitűnő! Nagyszerű gyt srek vagy! De hát kilencz után ? — Ugyan mit aggódol, mondtam, hogy bizid rám a dolgot. Kilencz után majd segit ez \ ni ? íís ezzel Teleki Zeke Kelemen ur egy kis vaskos könyvecskét húzott ki zsebéből. 4— Mi ez? A— A szent biblia! Az ó és uj testamen­tuni egybekötve. -— Ugyan ne bolondozzál. Segíthet is a bibjlia ilyen dologban. -j— No hát majd meglátod, hogy segiteni fog». Legelőször is adj 200 frtot. •— Tessék, nem is kérdezem, hogy mire ke! 1. • — Azt még most ugy sem mondanám meg, hanem a végén majd megtudod, csak annyit jegyzek meg, hogy minél hamarább véjr/esz te a menyecskével, annál több ma­rad meg tenéked ebből a 200 frtból. Én mojst megyek a távíró hivatalba, hogy a „H írnok"-nek táviratozzak az ünnepélyről. Tej igyekezzél hamar végezni a menyecské­vel/, és ha szabadon bocsáthatom a medvét. ad$ valami jelt a távíró hivatal ablakánál, |íiem bánom trombitáltass valami marsot, vagy ikár görög tüzet gyújthatsz. De arról ke­seskedem, hogy mig te jelt nem adsz, addig /a medve ki nem mozdul odújából. Már most jszervusz, sok szerencsét. (Vége következik.) tetésnek, elismerés tekintetében, nem szabad adósa m.iradni a város közönségének. Es ha ez érdemben egyetértés lesz ugy az or­szágos tűzoltó-szövetség által is óhajtott ered­mény: rövid pár hét alatt lélekemelő tűzoltó-ünnepet ülünk Pápaváros falai között és érdemben dus, jeles tűzoltóink szeretettől emelkedő mellén ott fug ragyogni az önér­zetet fokozó elismerés jelvénye, hogy vissza tükrözze és hirdesse a város és lelkes közön­sége méltó háláját! Kálinánfi Gábor. A pápai leányegylet. Pápa, május 31. Nem vagyunk nőemanczipálók. Tud­juk, ismerjük a nőhivatását és köte­lességét és szeretjük ha leányaink az erkölcsösség utján első sorban házi teendőiknek élnek, de minden művelt lelkületű nőtől ma már méltán meg­kívánhatjuk, hogy szellemi kiképezte­tésüket ne tekintsék utolsó dolognak. Megtudjuk különböztetni az irótoll és a főzőkauál közti válaszfalat, s mint mosolyogva tekintünk a tudós nők felé, ép olyan sajnálattal nézhetünk azokra, akik szellemi tehetségük ki­képeztetésére sem a családi tűzhely körül, sem a társadalmi életben nem gondolnak. Pápavárosában nemrég olyan egye­sület alakult, melynek tagjai serdülő leányok, akik, élüköu ügybuzgó, értel­mes nevelőkkel, czélul tűzték ki ma­guk elé a szellem felemelését, gon­dolkodás mentőknek oszmecserélés foly­tán való élesítését klassikus műveknek, hazánk jeles Íróinak megismerését, hogy azt nemcsak olvasni, de élvezni, megismerni is tudják. Nem hiúság, nem szereplési viszke­tegség vezérelte a leány egylet meg­teremtőit, hanem kulturális törekvés. Sok gúnynak, nevetés tárgynak vol­tak kitéve, de ezzel jár minden ko­moly dolog is, mely a kezdet nehéz­ségeivel küzd. Ma az ön művelődési leány egylet majd másfélszáz tagot számlál. Tagjai napról-napra jobban megbarátkoznak az önképzés eszméjével s tagadhatat­lan, hogy ennek hatása már ma is nemcsak a családi életben, de a tár­sadalomban is észlelhető. Már az a körülmény, hogy egy klas­sikus mű felolvasása után 3—4-en kedvet kapnak a mű megvételére, elég szép eredmény akkor, midőn irodal­munk úgyis a hideg közönynyel küzd. Amig a leányegylet intézői hiva­tásukhoz méltóan töltik be szép tisz­teiket s az eddigi irány fog előttük lebegni a jövőben is, addig ugy a mi, valamint az összes komoly sajtó mél­tánylásával fognak találkozni. De nem igy gondolkodott s nem igy nyilatkozott a városi képviselő­testület legutóbb tartott rendkívüli közgyűlésén. Egyszerűen visszautasí­totta a leányegylet kérvényét, melyben a városi óvoda helyiségét kérelmezik hetenkint egy órára, hogy gyűléseiket ott megtarthassák. A visszautasítást azzal hogy a szombat és vasárn; helyiségeinek szellőztetésére >/, és igy e napokon ott gyűl ^ v? í lehet. Ehatározatellen nemvolns , ,'b; rá j azon esetben, ha a képviselői < stnif illetve a városi hatóság mii •• n ;,!• lommal igv gondolkodott v< tu De elég eset volt helyiségeket egyes kitűnőség -1 ; vát tánczvigalmakra, piknikekre, í >:•• próbákra átengedték. Nem cselekedett tehát jól üat rozatával a tanács. Mert ily testületet, mely a város j. ~ testületi szellemének emeléséi , elő, a város atyái, akiktől el í ? várni, hogy a város érdekei üU viseljék^ nem elidegeniten minden eszközzel annak m erkölcsi támagatását előidézni *v.i r; hivatva. Ha már a határozaton változta nem lehet, megszirlelésre ajá t. képviselő indítványát, aki hai;u > tilag kéri kimondatni, hogy; óvó a városi óvoda helyiségei ; rá, : egyéb mellékes czélra nem V nözhetők. íri-kor" tánczeste — Saját tudósítónktól. — A pápai társadalmi élet egyik l góbb s legrégibb tényezője a ,] 'úpj. az idén is, miként az előző évekbt méltó sikerült majálist rend*'^ estéjén. A kör tagjai már a délután foly fi számmal gyűltek egybe a teke mely a legnagyobb érdeklődés köz esteli órákba nyullott. Alig állt be az est, felgyújtottál logó lámpionokat, s a színes mécs logása olyan pompás szinvegyülékí i elő, hogy glóriában ragyogtatá a kitü zeti lobogókat. A kör uj keréi helyisege valóban k v képet tárt a belépő elé. A pompás díszítés Bückky Sánd< dicséri, aki csak a délután folyamar tette össze az egész diszletet. A tánczhelyiség felett függő, ügy szitett csillár érdekes fényt vetett lejtő tánczospárokra, de e fény ko< tudott versenyre kelni a jelen vol hölgyközönség tüzes szemeik ragy< Szalóki Marczi szárazfájának ki szenvedésből s tartott a jókedv regg óráig. Bár tizenegy óra felé permetezni ez azonban nem riasztotta vissza a vágyó fiatal>ágot, akiknek bizonyára árt egy kis eső. A jelen volt diszes hölgy közönség tudósítónknak a következők neveit feljegyezni. IJrnők: Bründl Jenőné. Huberth Andorné, Edéné, Neuhauser Imrétié, Rőder Vi Kleinig Antalué, Piacsek Gyuláné, Nyi Xammerné, Nagy Károlyné, Nagy zsárné, Pokrócz Károlyné stb. stb. i \

Next

/
Oldalképek
Tartalom