Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-01-22 / 4. szám

HB f MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Előfizetés lU évre 3 60. Számonként 30 fill. Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. SZŰCS DEZSŐ. SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Nagy célok szolgálatában. Elnöki székfoglaló beszéd a $ápai Jókai-Kör 1944. évi január hó 17-én tartott díszközgyűlésen. Elmondotta: Győry Elemér püspök. Hálásan köszönöm a Főtisztelendő és Nagyságos alelnök úr kedves szavait, melyekkel volt szíves tudomásomra adni, hogy a tfapai Jókai-Kör mai díszközgyűlése csekélységem ejt választotta meg az üresedésben lévő elnöki, tisztségre. Tudom, hogy ez a megtisztelő választás annak az állásnak szól, melyet Isten kegyelméből, örök rendelése folytán és a dunántúli református egyházkerület egyházközségeinek bizalmából ezekben a rendkívül nehéz időkben nekem kell betöltenem. Ezért ennek a választásnak erkölcsi súlyát és felelősségét kiváltképen érzem. Midőn megköszönöm a püspöki szolgálatnak e választásban is megnyilatkozó megbecsülését, s a személyem iránlí/

/*sugárzó tiszteletet, ünnepélyesen kijelentem, hogy a választást tisztelettel elfogadom. Elkötelezem egyben magamat arra, hogy azt a zászlót, melyet ötven esztendővel ezelőtt nagy névadónk, Jókai Mór írói működéséhek X félszázados jubileuma alkalmával lelkes, a magyar jövőt felelősséggel hordozó ai^öÉékrk- Pápa városában kibontottak 's példájuk nyomán, utánuk következő nemzedékek 50 esztendőn keresztül mind magasabbra emeltek, tisztán megőr/öro és. ígv adom át az enyémnél erősebb karoknak. Én is magasra emelem, hogy a. mai nemzedék is meglássa és megismerje, kövesse és szolgálja azokat az eszméket, melyek a nemzet lelkiségében gyöke- I reznek és Isten megtartó kegyelme mellett biztosítják a magyar jövőt. Általános gyakorlat közéletünkben, kulturális és társadalmi egyesületeinkben, hogy a tisztségek új megbízottai programmot adnak, melyben vázolják működésük szempontjait. Az én programmom ezen a megtisztelő helyen is ugyanaz, ami volt életem eddigi folyamán, hivatásom szűkebb mezején, a társadalmi és közéletben ért megtisztelő megbízatásokban, ugyan az, amit magam elé tűztem a legfőbb egyházi tisztségre való el hivatásomkor. Programmomat íez a rövid szó fejezi ki: szolgálat. A Jókai-Kör elnöki székében sem kívánok mást, csak szolgálni, de teljes erőmmel és felelősséggel szolgálni. A jó magyar ember és a hívő keresztyén odaszentelődéséve! és önfeláldozásával kívánom előre vinni azt a törekvést, mely magyar nemzetem szellemi színvonalának s ettől elválaszthatatlanul, anyagi jólétének, boldogabb jövő

L jének megalapozását és fejlesztését célozza. Ha egyszer azt látnám, hogy nem tudok már szolgálni, félreállok és átadom a helyemet annak, aki nálam jobban tud szolgálni. Amíg itt leszek, arra fogok törekedni, hogy ne csak az esztendők száma, hanem szolgálatom mértéke is legyen annak mutatója. Sírkeresztekre és fejfákra rá szokták írni, hogy a megholt hány esztendőt élt. Ez helyén való a holtak birodalmában, de az élők társaságában, az emberi élet értékét nem éveinek száma, hanem szolgá

1iatának minéműsége határozza meg. Tisztában vagyok azzal, hogy feladatom nem könnyű, de nem is elviselhetetlenül nehéz. Akár azt a fél évszázadot nézem, mely alatt körünk a vidéki irodalmi és közművelődési társaságok sorában jó nevet szerzett, a tiszta iror dalmi értékek megmutatásával és a műízlés; nemesítésével a nemzet életerejét gyarapította akár e kör elnökeinek díszes galériájára tekinr tek, hol olyan neveket látok, mint Fenyvesig Ferenc, clr. Hegedűs Lóránt, Gyurátz Ferencf dr. Antal Géza és Medgyasszay Vince, áhítat! fogja el lelkemet. Nem véletlenül, hanem szándékosan használom az áhítat szót, mely más mint a félelem és több mint a tisztelet. Csak a hívő érzi komolyságát és fenségét, mikor a templomba lép. Van benne félelem és tisztelet. A félelem azonnal eltűnik lelkemből, ha szemeimet a Jókai-Kör kitűnő tisztviselőire, szakválasztmányára és igazgatótanácsára emelem. Csupa olvan kiváló férfiak, akik sok nehézséggel, ezek között is a legnagyobbal a társadalmi közönnyel küzdve, akadályt nem ismerve, munkálkodnak a kör célkitűzéseinek megvalósításán. A múltból erőt merítve, kedves tisztviselőtársaim munkatársi szeretetét kérve és Istenben bízva óhajtom szolgálni a nemzeti művelődés ápolásá't, terjesztését, a társasélet elmélyítését — s ez alapszabályszerü célkitűzést kiegészítve — «a társadalmi összhang és a magyar nemzeti egység politikamentes, erkölcsi értelemben vett megteremtését. Meggyőződésem, hogy a vidéki irodalmi és közművelődési egvesüleíek azzal is nagy szolgálatot tesznek a nemízetnek, ha a vidéken élő költők, írók és művészek szárnybontogatását elősegítik, a magasan repülőkre felhívják a figyelmet, a beérkezetteket ajándékként lehelyezik a nemzet oltárára. Ezeknek az egyesületeknek azonban ennél nagyobb feladatuk is van, éspedig az, hogy közreműködjenek egészséges magyar közszellem megteremtésében, a magyar reménységnek töretlen megtartásában és a magyarság lelki egységének kialakításában. A társadalmi életben .kibeszél hetetlenül §ok a szétválasztó mozzanat, az irodalom és a művészet összekapcsol. Ezeknek az egyesületeknek az a hivatásuk, hogy legyenek aranykapocs, mely elszakíthatatlanul összefűzi a magyar szíveket, legyenek kürt, melynek zengése felébreszti a közöny mély álmában szendergő magyarokat. Legyenek magasni^artott fáklya, mely fényével megmutatja és beragyogja a magyar jövőt. Hasonlítsanak ahhoz a patikához, melyben ingyen adnak jó orvosságot a honfiúi fájdalom égő sebeire s ahhoz a mennyei üzenethez, melynek minden szava tanítás és biztatás, a küzdő, szenvedő, már-már kimerülő nemzedék számára. Ezek az irodalmi és közművelődési egyesületek nem »senki szigete«, melyet elfoglalhatnak máshol érvényesülni nem tudó emberek, hanem szószék, honnan üzenetek hangzanak el a magyarság szármára; nem semleges területek, hova fegyverüket letéve lépnek ellenséges érzületű emberek, hainem nemzeti oltárok, hova elzarándokolhat feszélyezés nélkül minden felekezetű és foglalkozású magyar, megtisztulni, felmelegedni és meg

1szentelődni. Azért ezekre az oltárokra soha sem hozhatunk idegen oltárokról tüzet és, ezek tüzét sem használhatjuk fel, más oltárok elhamvasztására. Források ezek, de belőlük csak úgy meríthetünk, ha nem kezdte ki a rozsda szívünket. Nem baj, ha üres is a szíved, csak hozd ide jó magyaromi És meríts! Vagy csak tartsd ide, mint korsót a csap alá, hadd teljék meg tiszta borral, gondűző mesével, próféta látással, hívő reménységgel, hősi akarással, Jókai lelkével. Nem kívánunk Jókai-kultuszt űzni, az azonban legfőbb vágyunk, hogy Jókai erkölcsi alapon nyugvó életszemlélete, keresztyén világnézete és tiszta nemzeti érzése, a mai nemzedékben is gyökeret verjen és gyümölcsöt teremjen. Kritikusai — a nagy Gyulai Páltól valamelyik jelentéktelen városka újdonsült irodalomtörténetitanáráig — szemére vetik Jókainak, hogy nem törekedett a valóság hű ábrázolására, külön világot teremtett, melyet benépesített egyéni varázsú hősökkel, kikben szüntelen harcát vívja a jó és a gonosz, hogy Jókainál mindig a jó győz, nem úgy mint a valóságban. Ezt nem tudják neki megbocsátani, mert feledik, vagy talán nem is tudják, hogy ez a nagy álomlátó lélek a biblián nőtt fel és nem azt akarja leírni, ami és ahogyan van, hanem azt, hogy miÁra 30 fillér. 7ts nek és hogyan kellene lenni. Jókai világa fölött ott szálldos egy nagy prófétagondolat, a jónak és az igaznak végső diadaláról. Ki ne látta volna közülünk ragyogó szemekkel Kárpáthy Zoltán lélekvesztőjén, vagy Tatrangi Dávid égi hajóján, hogy a valóságok világa fölött van egy még valóságosabb világ: az eszmények és a hősi] áldozatok birodalma, melynek roppant méreteihez van teremtve a lelkünk. Ez a világ bujdosó életünk nyugalmat adó otthona. Pár évtizeddel ezelőtt talán még lesajnálták, de ma már a városok és vármegyék •közgyűlési termeiben utánozzák a szegény munkást magához emelő Be- / . rend Iván szociális lelkületét, megcsodálják a / - i

r-' - — -1 - i— Rab Rábk magyarságát. Valamikor rá se hederítettek, de korunk véresős zivataraiban, akárcsak mj* a negyvennyolcas nagy idők utáni-csodálattal tekintünk a Baradlai^riukra, kik fennkölt édesanyjuk szavára odaáldozzák ifjú életüket nemzetük boldogulásáért. A világfi mosolyogva legyint, de a komoly keresztyén nagy erkölcsi tanulságot 'merít a kettős életű Hátszegi báró bünhödéseből cs az Áronffyak tragikus sors világpolgárt hidegen hagyja, de a mi szívünket lángra lobbantja s a magyar jövő útját mutatja az Új földesúrban a íiszamenti levegő magyarrá átalakító varázsa és a hazafias ellenállás jövőt alapozó hősiessége. Sokáig úgy olvastuk Jókai regényeit, mint kisgyermek állatképes meséskönyvét, de, a ími szívünk két évtizedes keserű káiitjtBi

^s

zó a;

; i

a iii* jiilfefbrai^

jm^

^ ui.u, IL

IIILVI 6t

iz<->jLT0

»> Jókai akkor írta regényei legjavát* amikor nemzetünk történelmének egyik sivatagos útvonalán reménytelenül állott. Mintha isteni üzenet szólott volna íróinkhoz: vigasztaljátok, vígasztal játok népemet, így szól Istenetek, szóljatok Jeruzsálem szívéhez és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr minden bűnéért. .. Erősítsétek a lankadt kezeket és szilárdítsátok a tántorgó térdeket, mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Imé Istenetek bosszúra jő, az Isten aki megfizet, Ö jő és megszabadít titeket . Erre a feladatra vállalkozott Jókai. Erre a miszszióra valósággal predestinálta mélységes és mosolyos derűlátása, mesevilágba ívelő fantáziája, magyar típusú

; sírvavígadó humora, meleg emberi szíve és bibliás hite. Jókai a magyarv ság egyik legnagyobb jóltevője. írásaiban van vaalami, ami több a szórakoztató olvasmánynál, valami az örökkévalóságból. Jókai nem mesemondó csupán, hanem próféta lélek, a magyarság vigasztaló, erősítő prófétája. Egész világa ez . a rezgő, délibábos világ, odasimüi Ézsaiás megkapó látomása mellé: >;és tóvá lesz a délibáb és a szomjú föld vizek forrásaivá, a sarkalok lakhelyén, ahol feküsznek, fű, nád és káka terem. És lesz ott ösvény és út és szentség utállak hivatik ... és eltűnik a fájdalom és a sóhaj«. Ez a prófétai realizmus alkotja Jókai időfelettfségét, örök időszerűségét. Befejezésül még egy-két gondo'atot legyen szabad mondanom. Azt olvastam valahol, hogy az irodalom művészet. Célja a szépet, a jót és •dz igazat megjeleníteni, mind eszmében, mind alakban s ezzel a tetszés érzetét felkelteni. A művészet pedig a társas lélek érzelmi funkciója, ezért két tényező kell hozzá: a művész és a műélvező, vagy az író, a költő és a közönség. A papai Jókai-Kör csak úgy tudja betölteni magasztos hivatását, ha az írók, költők és a műivészek mellett a másik tényező, Pápa város hazafias közönsége sem marad el, hanem szívesen fogadja azt a tiszta irodalmi és művészi értéket, melyet felkínálunk. Ha a közönség elzárkózik, közönyösen visszahúzódik, hiába égnek itt a tüzek égig érő lobogással, nem lobbanhat lángra