Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-04-11 / 15. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. wam Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60 Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda. Lovasnemzetből repülőnemzet. Rögtől a fellegekig. Feltámadás ünnepe előtt hangzott el a Kormányzóhelyettes úr őfőméltóságának a magyar ifjúsághoz intézett felhívása, de úgy érezzük, hogy ezekre a hívó szavakra most az ünnepek után, a munka szürke hétköznapjain is vissza kell térnünk. A pilótapálya férfias szépségét és ennek a pályának nagy nemzeti fontosságát tárta a Kormányzóhelyettes úr a magyar ifjúság elé és felhívása komoly idők, lelkeshangú toborzója volt abba a magyar csapattestbe való jelentkezésre, amely a technika haladása következtében már elszakadt a rögtől és a magasságok kék azúrjában acélszárnyakon repülve védi a hazát. Azt mondja a felhívás, hogy lovasnemzetből repülőnemzetté kell fejlődnünk. Valóban ezt kívánja ma tőlünk a haladó idők parancsoló szava.' És ezt a szot mindig megértette, annak mindig engedelmeskedni is tudott a magyar, mert haladni akart és tudott is a korral. A magyar katonai erények érvényesülési területe már régen nemcsupán a rög, amelyen járunk. A rögtől a fellegekig kell teljesítenünk a honvédelem szent kötelességét. Úgy, mondotta, lovasnemzetből repülőnemzetté kell lennünk. És vitéz Horthy Istvá,n már bebizonyította, hogy ehhez csak egy férfiasan bátor lépés szükséges. Ő már akkor eljegyezte magát a magyar repülés ügyének, mikor tilos volt légiflottát tartanunk és repülőgépet építenünk, emlékezetes ázsiai repülőútjával pedig túlszárnyalta a gazdag országok nem egy óceánrepülőjének teljesítményét is. De ha már az óceánrepülőkről beszélünk, ne feledjük el soha az Endresz Györgyöket, az úttörő magyar repülőhősöket, akik tőke nélkül, igen szerény eszközökkel rendelkezve indultak el a tengerentúlról repülőgépjükkel yés itthon kötöttek ki a magyar földön. Egyébként is az, hogy rögtől a fellegekig emelkedjünk, hogy 'lovasnemzetből repülőnemzet legyünk, tulajdonképpen alig más, mint természetes haladás az ősi katonai erények útján és valóraváltása azoknak a "merész álmoknak, amelyeket már pogány őseink álmodtak, akik Szél Isten paripáját vallották saját harciparipáik ősének és égtek a vágytól, hogy ezek a paripák egyszer szárnyrakelve elszakadjanak " a föld porától és felemelkedjenek a fellegekig. Ezért nevezték paripáikat olyan nevekkel, amelyek összefüggésben vannak a magassággal, a repüléssel, a fellegek közt való szállással, ezért hívták lovaikat Szellőnek, Rárónak, Fecskének, stb. Ez az atavisztikus vágy csillan ki Csaba királyfi ismert legendájából, akinek szárnyas lovasai a Hadak Útján száguldanak, ezért szólnak az ősi magyar regék csodás táltosokról, akik megnyergelték a szálló fellegeket. Nem új magyar katonai erényeket kíván fiainktól a Kormányzóhelyettes úr felhívása. .Csak új területekre mutat, ahol ezek az ősi katonai erények érvényesülhetnek. Érvényesülhetnek pedig a fellegek hazájában, ott ahol nincs akadály, nincs hegy, nincs völgy, nincs folyó, csak a végtelen mindenség és nincs szükség másra, mint a férfi bátorságára és tudására. Szálljatok fel hát magyar ifjak erős lélekkel, bizakodó hittel, tökéletes technikai felkészültséggel a levegő modern gépeire s vegyétek birtokotokba és védjétek meg a magyar haza régi területét. Új idők, új eszmények, új modern gépi vívmányok hívnak benneteket magyar ifjak lg a haza nem kíván többet tőletek a levegőben, mint amit az ősök tettek katonai vitézség terén az ezeréves magyar föld védelmében. Vitézség, bátorság, hősiesség — ez legyen a jelszavatok! Választás vagy kinevezés? Bár a háború világrengető eseményei minden más irányú érdeklődést háttérbe szorítanak, s bár minden nemzeti erőkifejtésünknek elsősorban azt a célt kell szolgálnia, hogy a harcban emberül megálljuk a helyünket, hogy majdan hőseink kiontott véréből egy nagyobb és boldogabb ország vetése sarjadjon ki, mégis a mögöttes ország háborús készülődései és erőfeszítései között sem szabad szünetelnie az államszervezés és államfejlesztés másirányú munkáinak sem. Nem hiányozhatik ez különösképpen olyan téren, aminő első helyen a közigazgatás, amely legfontosabb tényezője az államszervezet minden irányú, így a jelenben mindeneket háttérbe szorító háborús tevékenységnek is. Érthető, sőt nagyon is helyeselhető tehát, ha kormányunk foglalkozik, sőt napirendre tűzte a közigazgatás korszerű reformjának ügyét. Ezt az ügyet a jelenlegi kormányzat már előzőleg több jelentős intézménnyel, így főkép a közigazgatási tanfolyamok létesítésével szolgálta, de maga az egész reform egységes törvénybe foglalva csak ezután kerül a törvényhozás fóruma elé. Sokakat személyileg, a közvéleményt elvi szempontból érdeklő kérdés ezzel kapcsolatban, hogy a közigazgatási tisztviselői állások a jövőben is, úgy mint eddig, választás vagy pedig kormánykinevezés révén tölttessenek-e be? Ezt a kérdést régebben, a béke — az első világháború előtti igazi béke — éveiben is már sokat vitattak. Az általános felfogás, elsősorban az önkormányzat miatti féltő gonddal, a régi, választási rendszer felé hajolt. Ma már azonban, a szigorú állami központosítás és ellenőrzés rendszerében az autonomia olyan szűk térre szorult, hogy a tisztviselők kinevezése alig-alig jelentene — legfeljebb elvi szempontból — érdemleges változást e téren. Ha meg egy-egy törvényhatósági bizottsági gyűlésre gondol az ember, ahol a választások formaságai, kijelölő bizottságok választása, szavazatszedő küldöttÁra IO fillér. ségek kiküldése és maga a szavazás annyi időt vesznek igénybe, hogy érdemleges tárgyalásra jóformán semmi idő nem kerül, akkor önkéntelenül felvetődik a kérdés, nem használunk-e inkább az autonomia ügyének, ha az így formaságokkal elvesztegetett időt egy-egy a közösséget érdeklő ügy alapos megvitatására s aztán megfelelő határozat hozatalára fordítjuk, mintha az egész napot választási ceremóniákkal töltvén el, másnap — 8—10 székvárosi ember jelenlétében — hagyjuk elreperáltatni és elfogadtatni nagy vidékeket közelről érintő ügyeket. A kérdés megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni a tisztviselők előmenetelének szempontját sem. Ma egy törvényhatóság — nem gondolva akkora vármegyére, mint pl. az egyedülibb Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye vagy a még egyedüli Budapest székesfőváros — kebelében nagyon csekély kilátása van a tisztviselői előmenetelnek. Mindössze hat-két magasabb fizetési osztályt elérő állás áíl rendelkezésre, ezek elérhetése ilyen szükkörü csoportban akárhány kötelességteljesítő, jó tisztviselőre nézve is teljességgel lehetetlen. Még rosszabbul áll a helyzet a városokban, ahol akár két évtizedet is eltölthet — példa rá a mi városunk, ahol nem is egy már el is töltötte ezt az időtartamot! — ugyanazon rangfokozatban, az előléptetésnek csupán annyi reményével, amit egy-egy megüresedés esetén nem feltétlenül az érdem, de a személye körül politikai, felekezeti, rokoni s esetleg csak utolsó sorban érdemességi szempontból csoportosult párt tud biztosítani számára. Nem csoda, hogy a tisztviselők többsége ilyen körülmények között szívesebben látná a kinevezési rendszer életbeléptetését, amely mellett ugyan ki vannak téve az áthelyezés veszedelmének (bizonyos esetében viszont előnyének), de legalább meg van az a nyugodt érzésük, hogy tisztességesen végzett munkájukért — úgy mint a többi állami tisztviselők — előléptetés, magasabb állásra történő kinevezés útján megkapják a méltó jutalmat. Ugy látszik — bár e tekintetben még pozitív nyilatkozat nem hangzott el — a törvényelőkészítők is inkább a kinevezési rendszer felé hajolnak. Bizonyos próba is áll e tekintetben előttük. Az újonnan visszakerült városok és vármegyék összes tisztviselői — még a vezető polgármesterek és alispánok is — kinevezés útján nyerték el mai állásukat. Az ország különböző részeiből választották ki őket és úgy tudjuk, nagyon jól megállják helyüket. Pedig az ő helyzetük sokkal nehezebb volt, mert idegen uralom alatt lezülött közigazgatás újjászervezésére, városok és megyék újjáépítésére kellett vállalkozniok. Mennyivel könnyebb azok helyzete, akik normális körülmények között végezhetik — Pápán vagy Miskolcon vagy Mezőtúron, egészen mindegy, bármelyik városban bár — de mindenesetre a maga előzetes szolgálatával kiérdemelt pozícióban a maguk fontos és felelős munkájukat! * * *