Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-04-11 / 15. szám

Minőségben és ízlésben I Kopstein-butor vezet. Kedvező fizetési feltételek 1 Fő-tér 14. Faóriásaink és a mostani világháborúban elesett hőseink megbecsülése! A népvándorlás korabeli pogány népek, különösen a germánok nagy tiszteletben tartották a nagy faóriásokat, úgy hogy ahol valami rendkívüli nagy faóriás egy erdei tisztáson, vagy festői környezetű ligetben előfordult, ott mutatták be papjaik és vezéreik a legfőbb Hadúrnak, a Vothánnak áldozataikat. Egyéb vallásos és hazafias vonatkozású összejöveteleiket is ilyen helyeken szokták megtartani. De a nagy fák kultusza továbbra is megmaradt, mikor a németeknél már áttértek a keresztyén hitre, sőt egész a mai napig. Ügy hogy a nagy faóriásokkal elkövetnek mindent, hogy azokat ,a pusztulástól megóvják. A németek, vagy pl. az amerikai Prentice Mulford, úgy látszik ösztönösen, vagy talán öntudatlanul megérzik,' hogy az ilyen faóriásokból olyan erő árad ki, hogy az, aki ilyen faóriásnak közeli szemlélője és bámulója, maga is érzi bizonyos mágikus felemelő erő hatását, amit a fa magából kisugároz, sőt rövid időre még az illető is egy kis menynyiséget átvesz belőle. Sajnos, mi magyarok Ázsiának olyan részéről vándoroltunk ide a jelenlegi hazánk területére, ,ahol a korábbi őshazánkban nem voltak faóriások, csak óriási rónaságok, bőven termő dús legelőkkel. Talán azért nincs meg bennünk a faóriások iránti kultusz. Ez a szép vonás, sajnos, a legtöbb magyar emberből hiányzik kisebb-nagyobb mértékben. Ha Kaán Károly és főleg Rapaich Raymond nem emelték volna fel tiltakozó szavukat és nem írtak volna annyi fölséges szép propaganda értekezést folyóiratainkban, újságjainkban faóriásaink dicséretére és megmentése érdekében, talán már mind el volnának tüzelve. De így mégis akadtak néhányan, akik az ő jaj kiáltásaikat elolvasván és azon felbuzdulva, nem hagyták a nagy faóriásokat vandál módra kipusztítani, amelyek egy-egy tájnak egész szépségét és varázsát adták meg. Az 1930-as évek elején, mikor a III. Cserkész Kerület Intéző Bizottságának tagja voltam,. azt ajánlották a bizottságnak, hogy a .cserkészek segítségével katasztert kellene készíteni hazánk területéről a található öszszes faóriásokról, hogy Rapaich Raymond munkáját megkönnyítsük, s vele együtt a cserkészekbe bele neveljük a fák iránti szeretetet és iazoknak a megbecsülését. Ügy látszik, ez irányú elgondolásom nem talált megfelelő visszhangra a cserkész vezetők között, pedig a cserkész 10 parancsolat egyik pontja azt mondja: »A cserkész szereti és kíméli a növényekek. Pápa városa olyan szerencsés helyzetben van, hogy az Esterházy-park százados fáiban, az ország területén párját ritkító rendkívüli faóriásokkal rendelkezik(?). Nem tudom elhinni, hogy ha Pápa m. város érdemes polgármestere szépen megkérné gróf Esterházy Tamást, hogy Pápa város számára engedtessék meg a bemenetel a parkba, az alaft az idő alatt, amikor a gróf nem tartózkodik Pápán, — hogy a gróf ezt a méltányos kérést ne teljesítené. A pápaiak számára az oly tiszta testi és lelki felüdülést jelentene, amit írásban kifejezni a tollam gyenge. Azonnal észre vehető volna a pápaiak kedélyhangulatán és egészségi állapotán a gyönyörű kert hatása és pregnánsan jelentkezne mindenkinek az arcán. Annál inkább, mert ahogy ezt cikkem elején' vázoltam, a faóriásokból erő és felemelő érzés árad ki a közeli szemlélőkre. Magamon nem egyszer tapasztaltam, hogy ha egy faóriást láttam közvetlen közelről, milyen lenyűgöző hatással van reám és önkéntelenül mélyen leveszem előtte a kalapomat, így adva meg neki a kijáró tiszteletet. Tudom, hogy szíves olvasóim legnagyobb része mosolyog engem ezért a pogánynak látszó eljárásért, de azért mégis leírom e e néhány sort annak, ha olvasóim között akad néhány olyan egyén, aki osztja ezirányú nézetemet, mert őbennük is hasonló érzelmeket vált ki egy-egy faóriás látása, mint bennem, aki e pár sort írom. Még csak egy dologra akarom felhívni a pápaiak becses figyelmét. A most dúló szörnyű világháborúban elesett legendás hőseink emlékét úgv becsülhetnénk meg igazán és azzal örökíthetnénk meg emléküket talán a legméltóbban, ha minden hős pápai katonának, aki a hazáért a harctéren elesik, vagy a harcban szerzett sebeiben elhal, egy-egy faóriás örökítené meg emlékét a pápai Esterházy parkban. Minden ilyen faóriáson egy kis márvány, vagy fém tábla hirdetné egy dicső hősünk emlékét, nevével és évszámmal, születése és hősi halála helyének megjelölésével. Ez olyan szép és méltó emlék lenne a pápai elesett hősök emlékére és történetére, amelyiknek széles hazánkban xalig akadna párja. Ha ezen elgondolásomba gróf Esterházy Tamás is beleegyezne, és Pápa m. város is helyesnek tartja ezen ötletemet, valószínűnek tartom, hogy más város is hasonlóan járna el, azzal a különbséggel, hogy más városnak nincsenek olyan gyönyörű faóriásai, mint Pápának. Tegyük meg a kezdeményező lépést. Azt hiszem, ezirányú elgondolásunkat siker fogja koronázni. Csengeri Háczky Egon. és derékfájás, émelygés, idegesség, tisztátalan teint gyakran csak az emésztési zavarok kö

vetkezmé

nye. Ilyenkor is segit a CJ2223& A selyemtermelésröl. Napjainkban, amikor a világtörténelem legnagyobb küzdelme folyik a nyersanyagokért, az érdeklődés különös mértékben fordul a hernyóselyem felé. A selyemhernyó csodálatos szépségű fonala, mely finomsága mellett is a vasdrót erősségével vetélkedik, egyre nélkülözhetetlenebbé válik az emberiség számára. Nem mint fényűző, pompás női ruha, hanem mint ipari és hadiipari nyersanyag. A hernyóselyem az ejtőernyő mással nem pótolható anyaga. Napjainkban van talán a legnagyobb szükség .a hernyóselyemből készült sebvarró fonálra, de ebből készül a tüzérek lőporzacskója is. Ezenkívül az emberi haladás csodáinak: a villanymotoroknak, telefonnak, rádiónak s írengeteg finom polgári és hadi célt szolgáló műszernek a selyemfonállal szigetelt tekercsek alkotják a lelkét. Nem csoda tehát, ha világszerte a selyemtermelés fokozására törekednek. A világháború előtt Magyarország selyemtermelése egész Európában harmadik helyen állt. Trianon azonban ép azoknak a területeknek a nagy részét szakította el tőlünk, amelyeken a mult században a magyar selyemtermelést legszélesebb körökben meghonosították. A trianoni Magyarország azoinban nem maradt ezen a téren sem tétlen. A földmívelésügyi minisztérium hatáskörében működő Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség nagyarányú eperfásítással lehetővé tette, hogy évente akár 50—60.000 ember is űzhesse ezt a rövid idő alatt mellékfoglalkozásként is számottevő jövedelmet nyújtó tenyésztési ágat. Az ország lakossága évről-évre nagyobb mértékben ismeri fel a selyemtenyésztés 'jelentőségét és mind többen veszik igénybe azt a kereseti lehetőséget, amelyet a selyemhernyó tenyésztése ad. Az elmúlt évben a területfelszabadulások révén is nagy lépéssel jutott előbbre a magyarországi selyemtenyésztés. Hazatért Dél-Bácska, ahol valamikor a leg

1belterjesebb .selyemtermelés folyt. Sajnos, Sajnos, a Jugoszláv állam az eperfákat elhanyagolta, az életképtelen, betegséggel fertőzött hernyókkal, és a gubóár rendszertelen kifizetésével a tenyésztők nagy részét elkedvetlenítette. Bácska felszabadítása után azonban az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség a délvidéki tenyésztést villámgyorsan megszervezte s jóllehet nem állt rendelkezésére elegendő selyempete, mégis az ugyanazon területen előző évben elért jugoszláv eredménynek háromszorosára sikerült felemelni agubótermést. Az elmúlt évben sokan foglalkoztak Magyarországon selyemtenyésztéssel a falusi, kisiparosok közül is. Különösen azok a kisiparosok folytattak nagyban selyemhernyótenyésztést, akik az anyagkorlátozások miatt szakmájukban nem tudtak teljes erővel dolgozni. 'Bár a mult évben az épen akkor kialakuló árszínvonallal a selyemgubó előre megállapított ára nem tudott teljesen lépést tartani, mégis sok ezer selyemtenyésztő ért el megbecsülendő mellékkeresetet. Az alig egy hónapig tartó tenyésztési idő alatt \1081 tenyésztő ért el 100 pengőt meghaladó keresetet. Közülük természetesen nagyon sokan 200 pengőnél is nagyobb összeget kaptak. Hét vármegyében a közjóléti szövetkezetek, a felszabadult Délvidéken pedig a katonai közigazgatás külön jutalomban is részesítette a kiváló eredményt felmutató selyemtenyésztőket, így számos tenyésztő 200—300 pengős rendes keresete mellett 50—100 pengő jutalmat is kapott. Csak példaképen hozzuk fel. Ábel Béla mezőkeresztesi cioészmestert. aki 309.23 P értékű selyemgubót váltott be és 100 P jutalmat kapott. Összesen tehát 409.23 P-t keresett egy hónap alatt. Hangsúlyozzuk azonban^ hogy ,Ábel Béla nem az egyedüli, aki hasonló komoly összeghez jutott a selyemtenyésztésből. A körülbelül április végén kezdődő új tenyésztési időszakra az illetékes minisztériumok a most már kialakult árszínvonalnak megf elelő selyemgubó árakat állapítanak meg. Mindazok tehát, akik egyéb munkájuk elvégzése mellett a család segítségével jelyernhernyótenyésztésre vállalkoznak, az idén a selyemtenyésztésből még nagyobb jövedelemre tehetnek szert. TAVASSZAL. Az egész világon eső esik talán, Mintha szétáztatni akarná a földet. Egy fa alatt állok, egy kis lány oldalán, Amíg körülöttünk a viz mindent fölvet. Mint hajótöröttek — ez a gondolatom — Elhagyatott, puszta szigetre kivetve, Állunk összebújva, megriadva nagyon, Hogy most mi lesz velünk, hova megyünk, merre ? Szíve dobogását az enyémben érzem, Hajának illata átitatja lelkem, Megcsókolni vágyom, de nem merem mégsem .. . S a karom elgyengül, mellyel átöleltem. Csodálkozva néz rám, két kéklő szemével, Szemében a könnyek szivárvánnyá törnek, De a varázslatot magam töröm széjjel, Mi értelme volna ily kései flörtnek. Új lombot felettünk a fa ép most fakaszt, Elkésve ott pereg egy tavalyi levél . . . Sápadtan mutatom a győzelmes tavaszt S a csókom búcsúzón ott remeg — a kezén. pápai Kis Pál. olcsón ! Ágyíoll Tarka toll 70 f, jobb 1'20, sz. vegyes fosztott 1-40, jobb 2-20, még jobb 2'80, fehér fosztott libatoll 4-20, jobb 5-20, még jobb 6-20, kimondott jóminőségű 7*—. Pehelyest 8 50 P-től szállít 5 kilós papirzsák-csomagolásban bérmentve utánvéttel. Tisztviselőknek 3% kedvezmény. Varga Antal ágytollvállalata, Kiskunfélegyháza, Szent János-tér 30. a D, ff Hl"-