Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-09-07 / 36. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) T Alom és valóság. Mire e sorok napvilágot látnak, a hosszú két évtizedes álom régen valósággá vált. Dicső honvédeink Erdélynek vértől és könnytől oly sokszor megszentelt földjére léphettek s az oly forrón szeretett föld egy része véráldozat nélkül visszatért már az anyaországhoz. Szent István koronájának 22 éven át homályosodó gyöngye újra a régi fényben kezd ragyogni. A magyar igazság véráldozat nélkül üli diadalát Európa népei szemeláttára. Felvidék és Kárpátalja után Erdély jelentős része és a székelyek bölcsője, Csaba királyfi földje is újra a miénk! Mikor a Felvidék visszatért s az örömmámorban úszó felszabadult magyar tömegek előtt s a felszabadító honvédek előtt Magyarország kormányzója hálát adott a Gondviselésnek, azt mondotta, hogy ez még nem az egész ébredés; örüljünk azért szívben-lélekben, de álmodjunk tovább még szebbeket! Az álom akkor szép igazán, ha képei színesek, gazdagok, változatosak, ígéretesek és akkor tölt el bennünket ébredés után is igaz boldogsággal, ha ígéretei valóra válnak. Fölébredtünk — nem álmunkból, csak álmodozásunkból — és álmunk ismét valóra vált. Boldog ébredés volt ez! Boldogságunkat ezer formában fejezzük ki. Az uzsoki szorostól a Kárpátok gerincén és medencéjében Zágonig, a falvakban épúgy, mint a városokban harangzúgás, éljenzés, csendes és kitörő zokogások, üdvözlések és üdvlövések töltik be a levegőt, zászlók millióinak lengése hirdeti, hogy az Igazság diadalt aratott. A trianoni bilincs széttört megint s már csak kicsi rész maradott kötésül. Honvédeink átlépve a trianoni határt, boldog biztatást vittek már Szatmárnémetibe, Máramarosszigetre, Nagybányára, Zilahra, Nagyváradra. S mire elérkezik szeptember 13-ának alkonya, Székelyföldön magyar lesz az úr s a szegény székely népnek nem lesz többé „az itala könny, a kenyere sár". Honvédeink felkeltik nyolcszázados álmából Szt. László királyunkat s „Várad kövecses utcáin lo- . vuk acél körme cl'attogva" lép rá Csaba útjára s Kolozsvárott Mátyás is megsarkantyúzza harci paripáját s őt a láthatatlan égi úton, a hadak útján, honvédeink a látható földi úton menetelve ottteremnek a véghelyeken és megtisztítva az ősi rögöket a 22 évre letelepült ellenségtől, a károgó varjak csapatától, meg sem állanak Zágonig, ahová most már nem Mikes Kelemen halovány csillaga, hanem a magyar Igazság és Élet ragyogó üstököse mutat... Ott egy darabig megpihenünk és . . . és tovább álmodunk, míg egyszer teljesen fel nem ébredünk Brassónál, Aradnál és Vaskapunál. (sp.) bitorló bandák vezérei pöffeszkedtek a régi — munkájukat becsületesen végző magyar urak helyett. Legjobbjaink a »Hiszekeigy« imától nem maradtak el soha, de senki sem mert gondolni arra, hogy felvirrad még az oly sokat szenvedett magyarnak. Testvéreim! Mégis megvirradt. Nagypénteknek vége van. Már messziről halllom azokat a nótákat, melyeket a magyar katonák énekelnek Erdély országútjain és vonulnak be Kolozsvárra, Nagyváradra, Székelyföldre és keblükre ölelik a szeretve szeretett székely testvéreket, kik húsz éven keresztül kitartottak magyarságuk mellett. Ma, amikor az igazságosság útjára lépett, már nem lehet megtéveszteni, akik látták és látják az jgazságot. Erdélynek északi része Székelyfölddel visszatért ugyan, de a megszállásra váró területbe nem esik bele Arad, az oly sokat emlegetett történelmi gyászunk helye. Mi anyaországbeliek vagyunk és mi alig várjuk azt a pillanatot, hogy a mi édes magyar katonáink átlépjék a trianoni határt és visszavegyék őseink örökét, Báthory és Bocskay hazáját, Arany és Jósika szülőd földjét. Ütött a felszabadulás órája. Felkelt az Ür azért a népért, aki még jiem hagyta el az Urat és az Ür nem hagyta el azt a népet, amely örökké teljesítette akaratát és rendíthetetlen bizalommal fordult hozzá. Tekintsünk a magyarok szent királyának jobb keze és a magyar népet örökké védelmező Boldogasszonyunk, hazánk patrónája felé és köszönjük meg neki azt a jóságot, amellyel felénk fordult azzal, hogy ismét vissza hozta azt a földet, mely ősi rögünk volt. Vezérünk, nagybányai vitéz Horthy Miklós ismét felülhet fehér, délceg legendás paripájára és bevonulhat Erdély fővárosába: kincses Kolozsvárra. Gondoljunk most mi az új Magyarországra és lássuk a nagy feladatot a jövendő munkára és készül*, jünk fel, hogy méltók lehessünk Eurqpa népei között és méltóan hirdessük ezeréves történelmünket. Sok millió magyar szíve dobbant meg mult pénteken délután, mikor a 20 éves szen'vedés után kihirdették Bécsben, a híres Belvedere-palotában Erdély északi részének viszszacsatolását. Szívszorongva várta az ország inépe a bécsi döntést és — hála Istennek — megtörtént az nemzetünk nagy örömére. A rádió pillanatok alatt széjjelvitte a világ minden részébe a magyar igazság győzödelmes hírét. Megnagyobbodott az ország 45 ezer négyzetkilométerrel és ezen a területen élő majd két és félmillió lakossal. Az örömhír vétele után a város percek! alatt zászlódíszbe öltözött. Az utcákon . csoportokba verődött Tnoldog emberek újságolták egymásnak Erdély visszatérését. Másnap pedig a hazafias ifjúság a város társadalmának többezer főnyi tömegével az országzászló előtt rótta le hódolatát a magyar feltámadás szent estélyén. Este fél nyolc órakor a §zé-í chenyi-téren gyülekezett a város különböző testületeinek, intézményeinek és a három nagy gyárnak nagyobb küldöttsége, hogy fáklyás és lampionos menetben vonuljon végig a városon keresztül az országzászlóhoz, mely ez alkalommal ki volt világítva. Körülbelül 5—6 ezer ember szorongott az országzászló előtti térségen, amikor a Szózat mélabús hangjai mellett megkezdődött a lélekemelő ün-/ nepély. Süle Zsigmond, a pápai turulisták vezére lépett a mikrofon elé. Megnyitójában a kö-^ vetkezőket mondotta: Magyar Testvéreim! A magyar kéklő égen megjelent a világítást su^ gárzó csillag, mely mutatja az utat a magyar honvédeknek, kik néhány napon belül átlépik a gyalázatos trianoni határt és menetelnek az iezeréves határ felé és elfoglalják azt a terü-j Letet, melv a bécsi döntés alkalmával hazar került. Köszönjük meg a Mindenhatónak a jóságát, ki a megpróbáltatások között sem jengedte elveszni a keresztény alapokra épített országot. Köszönet nagy barátainknak, kik nem titkolták rokonszenvüket a magyar ügy, a magyar követelések iránt. Testvéreim, szökkenjen fel magasba a zászló és hirdesse,, hogy lehullott a trianoni bilincs egy láncszeme és töltsön el minden magyart az öröm. Isten! Haza! Becsület! Szabadság! Ezennel megnyitom a mai hazafias ünnepélyünket. Bíró Lucián pápai bencés gimnáziumi igazgató emelkedett szólásra és tartalmas bei szédét azzal kezdte, hogy a páriskörnyékij békeparancsban a nyugati demokráciák szétdarabolták a természet által alkotott egységes országot. Préda gyanánt dobtak oda bennünket a cseh és oláh garázda bandáknak. Úgy csináltak velünk, mint Krisztussal ajporoszlók, töviskoronát tettek rá. Nálunk is meg volt a töviskoszorú: Trianon. Ezzel a Trianonnal A zúgó tapssal fogadott beszéd után Sajó Sándor Magyar Ének 1919-ben című versét hatásosan szavalta Horányi Ferenc emerikánás ifjú. Szűcs Dezső kollégiumi tanár volt a következő szónok. Magyar Testvéreim! —kezdte beszédét — ünnepelni jöttünk most össze, azért, 4iogy a trianoni békeparancsnak egy darabja, de nem az egész —• összetört. Ez az ünnepünk a magyar sorsnak, magyar jövendőnek az ünnepe. Itt vagyunk az országzászló tövében, és ne feledjük el azt, hogy ez az; országzászló nem a csonka országot, hanem Nagymagyarországot jelenti. Nem akarok ünneprontó lenni, de én úgy látom, úgy tűnik! fel előttem, mintha ünneplésünkben három arc tekintene felénk. Az első az öröm és hála arca. Öröm azért, mert visszajönnek az Ősij Városunk örömünnepe az országzászlónál.