Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-07-15 / 28. szám

» MEGJELENIK MINDEN SZOMBATO Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési 4r negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Lap tulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Keleti szomszédunk olyan izgalmat árul el, aminő csak bűnös lelkiismeretű emberen szokott erőt venni. Arról, hogy a magyar területről való beutazást már hosszabb idő óta vagy vizummegtagadással, vagy ha néha megadják, a határról való visszaküldéssel lehetetlenné teszi, nem is érdemes beszélni. Ilyen jelenségnek a trianoni esztendők alatt elégszer tanúi lehettünk. Tanúi voltunk sok másnak is, amit — hisz milndeenki úgyis jól emlékszik rájuk — felesleges felsorolnunk. Csak a legeslegújabbat regisztráljuk röviden. Rengeteg embert hivtak be és tartanak katonai szolgálatban. Hogy ezeknek — főképp a magyar behivottaknak — enni nem adnak, vagy csak annyit, amennyi éppen az éhenhalásra elég, erről külön nem érdemes szólni. Ez tipikus oláh háborús előkészületi módszer. Természetesen az így megkínzott emberek tömegesen szöknek meg és jönnek át a magyar határon. Tőlük tudjuk aztán, hogy minő további formákban nyilvánul meg az érthetetlen izgalom. A határmenti lakosságot a legégetőbb munka mellől berendelik sáncok ásására, erődök javítására. Olyan hévvel és félsszel készülnek, mintha nyakukon volna az ellenség. Hogy a mi annyiszor és annyiszor kinyilvánított békés szándékunk mellett (még ha ez a szándék a békés revíziót is magában foglalja!) miért szükséges ez, azt mi nem, ismét csak a bűnös lelkiismeret tudja megmondani. Mi; csak húsz esztendő óta rabszolgasorban szenvedő testvéreinkre gondolunk s tia fel is lázad szívünk keserve, a szabadság nagy dalnokának, Sallernek szavaira emlékezünk vissza, amit az egyéni, sérelmeiket előadó, a Rütlin összegyülekezett hazafiaknak mondat: Hadd nőjjön a zsarnok számlája fel, Hogy egy nap megfizesse majd neki Az összes és egyéni tartozást! Széchenyi mai jelentősége. Irta: Dr. Ónody Dezső. I. Történeti személyeknek van jelentősége és hatása anélkül is, hogy az utókor cselekedeteikből gyakorlati hasznot húzhat)na. A nemzet életét nemcsak az anyagi haszon viszi előbbre, hanem a nemzet egyetemét érintő érzések és gondolatok gyarapítása is. Az eszmék mélyebb nyomot hagynak a nemzeti közösségben, mint bármely, pillanatnyilag igen jelentős kézzelfogható siker. Ha nem is tekintünk Széchenyi működéséinek számtalan gyakorlati eredményére: azAkafdlémiára, a Tisza szabályozására, a balatoni gőzhajózásra és a Nemzeti Kaszinóra, alakja mindezektől a gyakorlati alkotásoktól megfosztva, mégis oly nagy marad, amilyent: azóta sem találunk a rá következő nemzedéIkékben. Széchenyi István nemzete sorsának minden kis rezdülését saját életével is átjélte és a magyarságot fenyegető veszély halálos aggodalmában egyéni életét azonosítva a nemzetével, saját összeomlásával szimbolizálta a nemzet halálát, amely 1849-ben bekövetkezett. Örök nemzeti életünk kimagasló csúcsa ő, akit nagyságában soha senki el inem érhet, de aki a maga páratlan életének tényeit messze sugározza az egész magyarság számára nemzedékeken keresztül és akinek példájára kell saját érzés- és gondolatvilágunkat a nemzet örök céljainak megfelelően kialakítani. Minden kornak más és más kérdést kell intézni Széchenyihez, mindegyiknek ki kell keresni a saját időszerű problémáit s azokra megkérdezni Széchenyi munkáit. A mai magyarság problémái közül két csoportot választunk ki itt, hogy a Széchenyitől nyerhető általános tanulságokat rájuk vonatkoztatva röviden vázoljuk. Az egyik az PÁPAI HITELBANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Szerződéses viszonyban a Magyar Általános Hitelbankkal. Alapíttatott: J878-ban. Távbeszélő: Igazgató JÍ36. Üzlethelyiség: ÍJ 14. Táviratcím: Hitelbank. HIRDETMÉNY. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1939 július hó 1-én megnyitotta XXV-IK ÉVTÁRSULATI ÖNSEGÉLYZŐ-EGYLETÉT három és öl évi időtartammal részletenként és hetenként befizetéssel. egy pengő Ez a legkönnyebb és legkedveltebb módja a takarékosságnak, mert heti egy pengőt mindenki könnyen nélkülözhet, aki pedig kölcsönre szorul, minden heti egy pengős részletre 156, illetve 260 pengő kölcsönt igényelhet, mely a harmadik, illetve az ötödik év végén a heti betétekkel kiegyenlítést nyer, de közben is bármikor visszafizethető. Mindenki tetszése szerinti heti részletet jegyezhet. A beléíek havi részletekben Is fizeíheíők. A bank a résztvevőknek befizetéseik után a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatának megfelelő kamatot térít, a heti betétek alapján folyósított kölcsön után pedig a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatát 3%-kal meghaladó kamatot számít. Minden egyéb feltételre nézve készséggel ad kimerítő felvilágosítást a Pápai Hitelbank Részvénytársaság. alkotmányos szabadság és a (magyarság;, a másik a magyarság elhelyezkdeése a Dunamedencében. Az alkotmányos szabadság és a magyarság. Nagy szó ez: »Szabadság«. Maga Széchenyi írja naplójában: »A szabadságot többnyire csak akkor becsüljük, amikor már nem vagyunk szabadok, vagy a szabadságot végtelen nagv áldozatokkal kellett megvásárolnunk. — Ha a szabadsággal együtt növünk fel és fáradság nélkül jutunk hozzá, nem is becsüljük meg eléggé«. Nehéz meghatározni, hogy mi a szabadság? Erkölcsi javaknak szavakkal való körülhatárolása majdnem lehetetlen, mégis röviden azt mondhatjuk, hogy a szabadság az, ha »jól érezzük magunkat«. Ha nem mondhatom el azt, amit gondolok, ha nem tehetem a törvényes keretek között azt, amit akarok, vagy ha egy láthatatlan valami gátolja a lélek szabad felemelkedését, ez olyan légkör, melyet nem tűr a magyar. A magyarnak a szabadság .olyan, mint az oxigén: ha nincs meg, elhal és megélni nem tud. A szabadság megnyirbálását mindig azok követelik, akik visszaélnek vele és akik olyas valamit akarnak véghez vinni, ami ellen a magyar életösztön teljes! erejével tiltakozik. Mi magyarok turániak vafgyunk, a Volga-menti lovas pedig egyedül portyázott, egyedül kereste meg a kiutat csak önmagában bízva. Aki nem érti meg a szabadsághoz szokott népek lelkivilágát, az szabadosságnak veszi a szabadságra törekvést és fegyelmezetlenségnek az önbizalmat. A magyarság szabadiságszerető természetének és alkotmányos gondolkozásának élő tanúbizonysága az a türelmes nemzetiségi politika, amelyet századokon át és még ma is folytatunk s amely a világháború győztes hatalmainak elvakultsága folytán trianoni tragédiánkhoz vezetett. Mi mindenkor meghagytuk bármely hazánkba bevándorolt vagy letelepedett faj nemzeti jellegét és öntudatát. A magyarokat mindig áthatotta az a tudat, iamit Széchenyi István is hirdetett a nemzetiségi kérdésben: »Hogy pedig legyen ok magyarul beszélni és azt nem erőltetve, hanem szívesen cselekedhesse minden rendű, minden hitű: terjesztessék ki Hunnia határai között a magyar alkotmány áldása mindenkire, úgyhogy abból a legkisebb se legyen kizárva«. (Kelet népe.) Széchenyi tűzte ki elénk a célt: »Ne keressük nemzetünk erejét egyebütt, mint a saját személyes erényeinkben és lelki felsőbbségünkben. Engemet soha inem ijesztett meg csekély számunk. Fennmaradásunkért csak az esetben rettegtem, mert fajtánk anyagi és szellemi léte oly felette könnyű. Széchenyi tudta, hogy csak a szabadon gondolkozó és cselekvő nemzeti társadalom tehet egység igessé egy államot, mert a magyar államfelfogás szerint az állam nem öncél, — mint ezt újabb teóriák tanítják, — hanem csak a nemzet hatalmi kerete; a cél: a nemzet és nem az állam! Ha az Ein Blick című röpiratát olvassuk' Széchenyinek, abban a magyar lélek legteljesebb megnyilatkozását érezzük, amely tiltaIkozik a mindent egységesítő 'osztrák szellem ellen és amivel szemben a magyar mindig állást foglalt. Ezért teremtette meg alkotmányunk már majdnem kezdettől fogva a megyéket és a parlamentáris szisztémát is, amelyben a nép akarata, a többségnek az akarata és a nemzet tanácskozás útján szabályozza az állam életmegnyilvánulásait. Széchenyi mondja: »A magyar nem akar lenni egyéb alkotmányos magyarnál s a magyarnak nem