Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-06-17 / 24. szám

Pápa, Horthy Miklós Fő=utca 14. Nagy választék! Olcsó árak! szövetségi székház létesítési költségére átengedte. A javad-almi hivatali alkalmazottak részére 1000 P, Karczag Endre v. mozgószinfnázi üzemvezető részére 300 P, a villamostelep havi fizetéses alkalmazottai részére pedig félhavi fizetést mint jutalmat szavazott meg. A vizmérő órák alkalmazása tárgyában Böröczky Lajos interpellációjára vonatkozólag a képviselőtestület az ügyet a napirendről levette, miután a polgármester bejelentette, hogy a vízmérő óra alkalmazása tárgyában több bejelentés lesz tárgyalandó és a legközelebbi közgyűlésre kitűzendő szabályrendelet módosítás keretén belül rendezik a kérdést. Barta Imre h. városgazdának helyettesítési díj címén 200 P-t szavazott meg. A képviselőtestület Fenyvesvölgy és Határszög ungmegyei községeket a magyar-ruszin testvérközösség akció keretében Pápa város testvérévé fogadta. A Pápa és Vidéke Ipartestület cipész szakosztálya részére 40 pengő műhelybérengedményt adott. A felvidéki cserkészek nyári balatonmelléki táborozása céljaira 200 P-t, Fodor Gyula v. írnoknak a hordójelző tanfolyamon való részvételi költségeire 200 P-t szavazott meg, ugyancsak megszavazta az üzemi alkalmazottak családi pótlékát is, valamint Link Dezső vámőr gyermeke részére 37 P gyógysegélyt. Ifj. Fusz Sándorné és gyermeke, továbbá Farkas Józsefné ellátási illetménye, valamint Link Józsefné vámőr özvegye kegydíj felemelése iránti kérelmeket a képviselőtestület elutasította. Az illetőségi ügyek letárgyalása után dr. Csarmasz Ferenc v. képviselő interpelláció alakjában kérdést intézett a polgármesterhez .aziránt, hogy a városi tisztviselők betegsegélyző alapjának pénzkészletét hova fordítják. Polgármester azt válaszolta, hogy ez a kérdés előkészítés alatt áll, minden valószínűség szerint valami jóléti intézményt szándékozik teremteni a tisztviselők részére. Böröczky Lajos a Döbröntei-utca vizárkának jókarba helyezését kérte, mire polgármester válaszolta, hogy az árok meg van s azt a lakosok tartoznak rendesen tisztogatni s jókarban tartani addig, mig a városnak módjában lesz felszíni csatornát készíteni. Ezek után a közgyűlés véget ért. — yNézze meg kirakatomat és tekintse meg dúsan felszerelt raktáromat. Budapesten sern talál szebbet, jobbat és o csóbbat, mint a Győri Bőröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 1. szám. Szeretett Levente Testvéreim !* A levente intézmény szolgálatában elnöki minőségben eltöltött 17 év után, az évi ünnepélyes formák között megtartani szokott levente-egyesületi közgyűlésünk során szóval kívántam elbúcsúzni Tőletek, minthogy azonban ez nem történhetett elgondolásom szerint, azért ez úton kell búcsúznom a pápai LeventeEgyesülettől, mellyel szívben és lélekben egy voltam, búcsúzom az oktatói kartól és tőletek, szeretett levente Testvéreimtől, kívánom, hogy az egyesület a haza javára virágozzon, töltse be a nemzetvédelem és a társadalmi életben azt a helyet, amelyre hivatott, személyileg legyetek egészségesek és boldogok és arra kérlek benneteket, hogy tartsatok meg jó emlékezetetekben, mintahogy én Titeket megtartalak. Kedves levente tesvéreim! Most, a búcsú pillanatában engedtessék meg nekem, hogy röviden visszatekintsek az elmúlt időre és elvonultassam szemeitek előtt a fontosabb eseményeket, hogy ítélhessetek, — megtettem-e én is kötelességemet. A pápai Levente-Egyesület 1922-ben alakult, a kommunizmus utáni rossz viszonyok között, hatalma a törvény végrehajtására nem volt, állandóan rettegésben kellett élni a kis- és nagy ententetól, azonfelül az íérdekeltek is meg nem értéssel, közönnyel viseltettek az intézmény iránt. A levente foglalkozásokra 10—20 százalék arányban csak a jobb érzésüek jártak. Volt tehát, úgy mondhatnám, jogos okuk, a vezetőknek elcsüggedni — ki is dőlték közülünk jó egynéhányan —, de hála a Gondviselésnek, mindig maradtak erős akaratú őrtállói a szent ügynek és a kis c§emete mégis ma már életerős, terebélyes tölgy, melyre büszkén és hittel tekint minden igaz magyar. A Felvidék visszafoglalásánál volt leventéink letették a vizsgát és nem kell szégyenkeznünk miattuk. Köszöntésünk, a y>Szcbb jövőt!«, kezd biztatóan valóra válni. A honvédelmi törvény pedig egyenesen szobrot állít a leventének és az intézmény tovább fejlesztését tűzi ki céljául, ma tehát jó leventének lenni: becsület és tisztesség. A Levente-Egyesület, mint mondottam már, 1922-ben alakult, első elnöke én lettem. 1923-ban egyesületi zászlót avatunk, a zászlóanya a feleségem volt. 1923-ban harminchat tagú fúvós zenekar részére szereztünk be elsőrangú hangszereket. Lengyel Gyula az első lelkes karmesterünk. A zenekar sokáig közmegelégedésre működött, most két éve elhallgatott, anyagiak hiánya miatt; újra fel kell támasztani, mert a hangszerek, melyek közel négyezer pengőbe kerültek, gondos kezelés mellett is az állásba mennek tönkre ,és egy 1200 tagú Levente-Egyesület nem nélkülözheti a zenét. Hiszen kis falusi Levente-Egyesületeknek is van működő zenekaruk. — Innen intézem nyilvámosán kérésemet a polgármester úrhoz, a nemes város képviselőtestületéhez és a város minden szépért és jóért lelkesülni tudó közönségéhez, hozza meg sürgősen a levente intézmény megbecsüléseként az áldozatot és hivja életre a zenekart újra, ez a városra nem jelentene nagyobb megterhelést, tulajdonképen csak azt, hogy miután egy jó karmesternek fizetése körülbelül 200 pengő lenne havonta, őt valamilyen álláshoz kellene juttatni és csak a különbözetet kellene a levente költségvetés terhére a városnak viselni. 1926-ban megépül a város jóvoltából a Dunántúl most is legnagyobb és legszebb Levente-Otthona, melynek tornaterem berendezését az OTT. adja. Pápa város ezen legnagyobb termében sok társadalmi esemény, gyűlések, továbbá műkedvelői jótékony előadások tartatnak, el lehet tehát erre ,a teremre mondani, hogy: jó, hogy van. Lassan benépesítettük most már egész jelentős könyvtárunkat, melyből a leventék lelki épülést nyerhetnek. 1927-ben megírja fiam, Konkoly Thege Balázs, 17 éves korában a »Pacsirtaszó« című, levente tárgyú regényét, melyet 1800 példányban értékesítünk és a szerző felajánlása foly* Levente Egyesületünk nagyérdemű elnökének 17 esztendei munkásságáról szóló ezt a beszámolóját készséggel tesszük egész terjedelmében közzé. Szerk. tán tiszta jövedelméből felöltöztetjük a legfiatalabb korosztályból az 50 tagú »Pacsirta szakasz«-t, külön zászló alatt. Ugyancsak 1927-ben a szerencsétlen végetért Konkoly Thege Gyula és amerikai születésű neje, Dorothy Arents ajándékából, 500 (dollárból felállítjuk a 110 tagú »Vadgalamb század«-ot, ugyancsak külön zászló alatt. Ugyanők lövész-csapat vándordíjat alapítanak. Emléküknek minden év októberében kiírt és megtartott lövészversennyel áldozunk, jó szolgálatot téve a legszebb sportnak, a céllövészetnek. 1928. évben megépítjük a Tókertben levente lövöldénket, ahol otthont és a lövészetben kiváló gyakorlási alkalmat találnak nemcsak leventéink, hanem az összes iskolák tanuló ifjúsága és lövész-egyleteink is. Hangszóró és hangerősítő berendezést is beszereztünk, amellyel jövedelmünket szaporítjuk. ! A sportot is intenziven műveltük, eredményesen, aminek tanúsága, hogy jelenleg is öt vándordíj van az egyesület birtokában. Ezek azok a főbb események, melyek maradandó emlékei az elmúlt 17 évnek. Mikor ezelőtt 17 évvel a pápai LeventeEgyesület elnökségét vállaltam, egy szent cél lebegett előttem, rajta keresztül szolgálni Hazámat. Lehet-e felemelőbb érzés, hogy most, mikor az egyesület éléről távozom — melylyel annyira összeforrtam — látni, hogy időálló értékeket termeltünk munkatársaimmal együtt és, hogy a Felvidéknak a íközelmultban való részleges visszaszerzésében, ahol az általunk nevelt leventék is hősiesen kivették — mint honvédek — a maguk részét és visszaadták mindannyiunknak, magyaroknak azt, ami legszentebb: a Hazát. Ne vegye senki rossz néven, ha rövid beszámolómban névszerint nem említettem meg mindazokat, akik a levente-munkából kivették a részüket, de a tisztelet és becsület őket is megilleti, éppen azért névtelenül is tisztelet adassék nekik. Úgy érzem azonban, hogy mulasztást követnék el, ha meg nem emlékeznék dr. Buday Ferenc főtitkárról, Horváth István és Király István főoktatókról, akik az intézmény kezdetétől ugyancsak kivették részüket a munkából és még ma is pótolhatatlan erősségei az egyesületnek. Kulay Oszkár alezredes úrról is különös tisztelettel emlékezem meg, aki egy évtizedig volt lelkes és szakavatott katonai vezetője az egyesületnek. Övé a legfőbb érdem a fegyelem és a kiképzés terén. Legvégül pedig az öreg Virághról, a mindenki által ismert otthon-gondnokunkról, a »Szebb jövőt bácsi«-ról is elismeréssel emlékezem meg. Talán emlékeztek még, hogy mennyire vágyakoztam, hogy a pápai leventék élén mehessek haza a komáromi hidon szülővárosomba, a jó Isten ezt is megengedte érnem és így minden munkámért bőséggel megfizetett nekem, áldassék érte az Ö neve. Az idén a komáromi Levente-Egyesületnek, a mi zászlónkkal teljesen azonos egyesületi zászlót adunk, ez lesz a legkedvesebb befejezése a leventeügy szolgálatában eltöltött 17 évemnek. Most pedig minden pápait megkérek: szeressék a leventéket, mert ők azt megérdemlik. A jó Isten áldjon meg Mindannyiatokat! »Szebb jövőtf« Dr. Konkoly-Thege Sándor a levente egyesület elnöke. Haszonbérbeadás. A pápai református Főiskola tulajdonát képező, a pápai Felsőmeződülőben (Leipnik-gyár közelében) fekvő 107

2 kishold szántó=ingatlan 1939 október 1-től kezdődő hatállyal Jfeaisasoiilsérlbe adó. Érdeklődni lehet dr. Adorján Gyula főiskolai ügyésznél. (Pápa, Deák Ferenc utca 4. szám.)