Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-06-17 / 24. szám

Pérely Imre. Úgy történt, mint a 'mesében... Ha talán nem emlékeznének rá, hát: egyszer volt, hol nem volt, még a Bakonyon is túl, ott, ahol az a történelmi és zeneirodalmi nevezetességű utcaseprés történt, élt egy derék órásmester, aki fiát, Imrét, atyai buzgalommal mestersége utódjává nevelgette. De hát a fiú nem azért idegenkedett a klasszikus tudományoktól, mintha órás akart volna lenni. A művészet múzsájával élt titkos szövetségben, rajzolt. Akár hiszik, akár nem, egy szép napon hozzá­értők kezébe kerültek rajzai s ami még hihe­tetlenebb, ezek a hozzáértők saját szülőváro­sában előteremtették azt az összeget, amivel a fiatalember elindulhatott a művészet rögös országútján. Büszkén és a pártfogók iránti őszinte tisztelettel árulom el — ha még min­dig nem találták volna ki —, hogy ez a város Pápa volt. 'Pérely Imre hihetetlen rövid idő alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket s híres emberré lett ceruzájával. »Képhűség, kifeje­zés, mesteri rajz szólal meg minden munká­ján ...« ilyen és ehez hasonló kritikák jelen­nek meg 1921 óta lapjainkban, — mikor fő­leg arckép ciklusokból álló rajzait kommen­tálják. 1925-ben XI. Piusz pápai méltatja mo­dell ülésre a pápai fiút s oldalakat lehetne idézni azokból a bel- és külföldi sajtóhangók­ból, amik ezzel kapcsolatban róla és művé­szetéről napvilágot láttak. A következő évek szerkesztői munkával telnek el. Ennek leg­szebb emléke a könyvbarátok kiadásában meg­jelent »Magyar rajzolómüvészek« című kis album, ami páratlan a maga nemében (16 nyomdában készült). Közben Pérely eljut a portré rajztól a karrikatúráig s már köti is batyuját, hogy minden magyar rajzolók útján elinduljon idegen országok felé, ahol nem­csak a »Külföld humorá«-nak ingyen össze­ollózásával lopják el a belföldi rajzolók ke­nyerét, — de nem sajnálják a pé;nzt az ere­detiek közléséért sem. Páris. Az a fekete-fehér világ, amiben már eddig is megvetette lábát művészünk, itt szélesedik azzá az egész emberiséget átfogó horizonttá, amiben egyes emberek arcvonásain túi az emberi lélek legrejtettebb jellegzetes­ségei találnak hivatott ábrázolójukra. Gyűj­teményes munkáit elkapkodják, a 'szellemi élet vezéreivel kerül szoros kapcsolatba, mindenki magáénak vallja s ezen a ponton nem egy polémiának válik középpontjává, hogy kié is hát voltaképen? De ő csak szerényen moso­lyog, az ő világa az >az alig pár négyzetcenti­méternyi papírlapocska, amin boszorkányos ügyességgel kavarognak a fekete vonalak s váltakoznak bársonyos szilihez villanó fehé­rekkel. És most itt áll újra közqttünk. Ruganyos fiatalsága, megnyerő szerény modora mit sem változott, csak a hajában sűrűsödtek meg a fehér szálak. Szerényen — szinte félénken — kérdezi, vájjon eljönnek-e a pápaiak ki­állítására a Kaszinóba, megértik-e fehér­fekete aszkézisét, rászánnak-e néhány pengőt egyik vagy másik művének megszerzésére? A kiállításon végig pillanthatunk néhány szemelvény kapcsán a művész egész gazdag múltján. Ezek a szemelvények jórészt repro­dukciók (a legrégibb 1917-ből: »Nagyanyám«), sajnos, java kiadványai (a párisiak) hozzá­férhetetlenek, külföldi bibliofilek féltett kincsei. ízelítő jut azért ezekből is, — mi­előtt eredeti munkáinak gazdag sorozatához jutnánk. Méltassam? Elvégezték azt nálam hivatottabbak is és az a füzet, amiben össze­gyűjtött kritikáinak néhány szemelvényét ol­vashatjuk — olyan bámulatos bizonyságtéte­lek sorozata —, aminővel kevés művész di­csekedhetik. Részese akarsz lenni, kedves olvasóm, azoknak a lelki élményeknek, amikről ezek a kritikusok olyan elragadtatott hangon ír­nak? Úgy ne sajnáld a fáradságot, ne mérd rőf fel a képet, ne keresd a színt a grafiká­ban, — hanem mélyedj el egy-egy műben, ami megkap, mint ahogy szóról szóra végig olvasol egy könyvet, ha élvezni akarod és nemcsak átfutni, lásd meg a fekete-fehér bá­mulatosan gazdag játékával s ,a'k|kor úgy érzed majd, egy új baráttal gazdagodtál s csak szerény jelét adod viszont barátságodnak, ha megváltod egy-egy kis zálogát is ennek a lelki kapcsolatnak. * — ­Pérely Imre kiállítása a Kaszinó nagy­termében június hó 17—26-ig. — Megnyitás 17-én, szombaton d. u. 6 órakor. ROVAMTOX CIÁNOZ Terményt féregmentesít garanciával. Budapest, Szondy-utca 15. Telefon: 316-186. A kollégium komáromi kirándulása. A helybeli református kollégium mult szombaton, f. hó 10-én valósította meg azt a Felvidék visszacsatolása alkalmával megfogam­zott tervét, hogy összes növendékeivel együtt felkeresi Jókai szülővárosát: Komáromot. A kiránduláson a kollégium összes tago­zatai : a theologia akadémia, a főgimnázium, a tanítónőképző-intézet és polgári leányiskola mondhatni összes növendékeikkel együtt részt­vettek. A tanári karok tagjaival, azok család­tagjaikkal és a növendékek egyes hozzátarto­zóival együtt 1000-nél nagyobb számú társaság indult reggel 7 óra után útnak Komárom felé. Komáromba megérkezvén, az állomásépü­letnek a Duna felé eső részén szép rendben, intézeti zászlók alatt felsorakozott társaságnak ünnepélyes fogadtatásban volt része. Nagy­számú — a város és a helybeli ref. egyház képviseletében megjelent — fogadóküldöttség élén Fülöp Zsigmond polgármester üdvözölte a régi testvéri érzést megújító pápai kollé­giumot. Szívből jövő szép szavaira Medgyasszay Vince püspök, ki a kirándulást személyes részt­vételével tisztelte meg, adott szívből jövő és szívhez szóló választ. Hatalmas, a városban nagy feltűnést keltő gyönyörű rendű menetben történt ezután a csapat bevonulása a Dunahidon át Komárom városába. Egyenesen Istenházába tartottak, hogy ott adjanak hálát Istennek irántunk megnyilvá­nult jóságáért. Ólé Sándor, a kollégiumi lel­kész-gondnok emelte fel a lelkeket az áhítat szárnyán ég felé s kért áldást sokat szenvedett magyar hazánkra. A nőnevelő-intézet énekkara Ritoók István mesteri vezetésével oly tökéletes művészettel adott elő több énekszámot, mint tán még soha. Galambos Zoltán komáromi lelkész rendkívül érdekes, megkapó szépségű előadást tartott a cseh megszállás alatti Komá­rom egyházi életéről. A hit volt fenntartója a hazafias érzésnek, egybeforrasztó olyan ellen­állásra, mellyel szemben tehetetlen volt az el­nyomó zsarnok minden praktikája. A mélysé­gesen megható előadásért dr. Tóth Lajos fő­iskolai igazgató fejezte ki a kirándulók köszö­netét s ugyanő adta át a kollégium ajándékát is, az egyház tagjai számára hozott 100 darab zsoltáros könyvet, abból az új kiadásból, mely a megszállva volt területen eddig még nem volt használatban. Galambos lelkész megindul­tan mondott köszönetet ezért a valóban „leg­szebb" ajándékért. Templomból a Klapka-térre vonult a ki­ránduló társaság, ahol Komárom hős védőjének szobrára Lux András VIII. o. tanuló helyezett el lelkes hangú beszéd kíséretében koszorút. A gimnáziumi vegyeskar Szabó Sándor vezeté­sével gyönyörűen énekelt, amit a szobor köré összegyűlt városi közönség is nagy élvezettel hallgatott végig. Még Árvái Jenő VIII. gimn. t szavalata egészítette ki hatásosan az itteni műsort. Most a csak két ev előtt leleplezett Jókai­szobor megkoszorúzása következett. Itt Süle Jenő theologus, képzőtársasági ifjúsági elnök beszélt nagyon szépen és Kálmán Emilia V. é. tanítónőképzői növendék szavalta el szivhez­szólóan Papp-Váry Elemérné Hitvallását s a vegyeskar is szerepelt újabb pompás számmal. A déli órákat a kiránduló csapat tagjai a számukra kijelölt iskolai helyiségekben ebéddel és pihenővel töltötték. Délután azután a hely­beli tanszemélyzet és más személyek kalauzo­lása mellett a város nevezetességeinek meg­tekintése következett. Megnézték a kikötőt, a várat, a múzeumot, a temetőt és még sok egyebet, ami ismereteiket új benyomásokkal gazdagította. A Máv. különvonata a késő esti órákban hozta haza Pápára a feledhetetlen hazafias él­ményekkel gyarapodott kollégiumi kiránduló társaságot. Mosónő semmi esetre sem! Ilyen olcsón csak egy régi háziszer dolgozik; 26 fillérbe kerül és ezért a pénzért éjjelen át tökéle­tesen kioldja a ruhából a piszkot. Egy csomag H e n k o 50-60 liter legerősebb szennyoldó áztatóvizet ad. Á benne áztatott ruhát nem kell leszappanozni, elmarad a fárasztó dörzsölés és a* annyi kárt okozó kefélés. Reggelre a ruha rrár félig tiszta. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Dr. Antal István állam­titkár, orsz. képviselőnk a mult hét szombatján titkára, dr. Ágh János min. osztálytanácsos kí­séretében városunkban tartózkodott és itt vagy ötven ember panaszát és kérését hallgatta meg. Képviselőnk hasonló célból minden két hétben le fog jönni választókerületébe. — A pápai repülő-hősök ünneplése. A m. kir. pápai honvéd állomásparancsnoks^ f. hó 21-én a Felvidék megszállásakor Pere­cseny környékén, valamint az iglói repülőtér bombázásában résztvett pápai repülőosztály x tiszteletére ünnepséget rendez. Az ünnepély f. hó 21-én, szerdán 9 óra 30 perckor a Szt. Imre herceg főtéren tábori misével kezdődik és díszmenettel fejeződik be. — Új gazd. kamarai igazgató. A most Szombathelyen székelő Felsődunántúli Mező­gazdasági Kamara igazgatója Ormándy Já­nos — mint azt már megírtuk — nyugalomba vonult. A megüresedett igazgatói állásra a Kamara f. hó 11-én tartott közgyűlésében Vuchetich György gazdasági felügyelőt, a Felsődunántúli Szarvasmarhatenyésztő Egye­sületek Szövetségének eddigi igazgatóját vá­lasztotta meg, aki 84 szavazatot kapott, mig Mille Géza h. kamarai igazgatóra 49 sza­vazat esett. — A nőnevelő záróünnepe. A helybeli református nőnevelő-intézet mult vasárnap dél­után 4 órakor a közönség rendkívüli nagy ér­deklődése mellett tartotta meg évzáróünnepét. Az ünnep, amelynek keretében Kutassy Mária igazgatónő értékes pedagógiai gondolatokban gazdag előadásában a szervezeti átalakulás első évét élő régi, kiváló intézet ez idei életéről hű­séges és felemelő képet nyújtott, s amelynek iskolai évét Ólé Sándor főiskolai lelkészi gond­nok a tanári kar teljesítménye iránti elismerését tolmácsoló s az intézetért ez idén folytatott küz­delmet vázoló és annak magasztos hivatását gyönyörűen fejtegető beszéde zárt be, minden tekintetben méltó volt az intézet hírnevéhez. A Ritoók István tanár vezetésével előadott énekszámok lelket üdítően szépek voltak, Fe­hér Edit, Leyrer Gabriella, Papp Ilonka szava­latai, Deák Ildikó, Németh Sára zongora-szá­mai mind-mind bizonyítékai voltak annak, hogy az intézet, mint a múltban, most is az élen halad. — Terméskilátások. A földmívelésügyi minisztérium jelentése szerint búzából jó és jó közepes, rozsból, árpából és zabból jó és kö­zepes termés várható. A tengeri fejlődése kissé visszamaradt. A burgonya erősen fejlődik. A legtöbb gyümölcsfajtában általában nagyon jó termésre van kilátás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom