Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-11-05 / 45. szám

Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. XXXV. évfolyam. MHHII'U11IIIH IB—II II -*M W A magyar nemzet igazsága. Aminek eljövetelében mi annyi gúny ! és balszerencse közepette, sivár idők vi­gasztalan mostohasága ellenére, miként az agg Simeon az Üdvözítő megszületé­sében, mindenkor biztunk rendületlenül, az ime most beteljesedett: a magyar nemzet eljutott a maga igazságának első örömünnepéhez. Úgy jött, mint egy álom, akkor jött, amikor már sokan kishitüekké kezdtek válni, mások olyan kockázatba is hajlan­dók lettek volna belemenni a győzelemért, amely megsemmisíthette volna mindazt a sok bizakodó reményt, amit húsz esztendő nagy és szívós munkája s ennek határain­kon belül és kivül elért eredményei kel­tettek és tartottak ébren a szivekben. Ma már mindenki belátja és hálás érzéssel kell, hogy belássa, hogy így volt jól, egyedül így volt jól és bölcsen ve­zetve az a — hála a magyarok Istenének — vértelen harc, amely meghozta szá­munkra igazságunk diadalát: a magyar­lakta Felvidéknek majdnem teljes egészé­ben való visszacsatolását. Hogy ez a visszacsatolás nem a történeti elv alapján, amelyet egy ezredév tanulsága szentelt meg és tesz minden más felett értékállóvá, hanem a nagy­hatalmak által zsinórmértékül elfogadott, népi elv alapján történt meg, az ne tegyen a jövőt illetőleg senkit sem gyáván két­ségeskedővé. Ha erre hajlandóság volna bárkiben, vessen csak egy pillantást Magyarország, az igazi, a régi Magyar- * ország térképére és rögtön megállapíthatja, hogy a Vág, a Garam és az Ipoly csak úgy, mint a Hernád vagy a Bodrog dél­nek folynak, a Dunának, a Tiszának tar­tanak és mint a tót- és ruténlakta tájon eredő vizek, akkép tartoznak egybe ugyan­azon vidékek lakói is a síkföld lakóival örökre és elválaszthatatlanul, mint már egy évezreden át. És ne feledjük, hogy Erdély vizei is, egy kivételével, mind a magyar Alföld felé veszik útjukat! De emberi szem nem láthatja a jövőt, s hiába akarná fellebbenteni az idő fátylát. Emberi szemeknek — magyar szemek­nek — ma csupán azt adatott meg látniok, hogy újra a miénk Csallóköz aranykertje, hogy ismét magyar zászló lenghet Rév­Komárom vára felett, hogy miénk lettek Nagysalló magyar vér áztatta csatamezői, hogy újra elzarándokolhatunk Kassára, Rákóczi fejedelmünk sírjához és magyar­nak pillanthatjuk meg a munkácsi várat, | hol „feltüzé a szabadságnak piros zászló­! ját Zrínyi Ilona". És nekünk — legalább lelki sze­münkkel — látni az adatik meg, amikor felszabadított magyarok örömujjongása közepette délceg magyar katonák vonul­nak be a magyarlakta Felvidék városaiba és falvaiba, amikor könnyek között borul testvér a testvérnek keblére, amikor száz­ezrek ajkáról szárnyal fel ismét, szaba­SZABADULÁS HAJNALÁN. Zsoltárok szárnyain repül ma lelkünk, »Felséges Üv, mi kegyes Istenünk!« — »Babyloni vizeknél keseregtünk.« S Te bánatunkban ott voltál velünk, Mikor emlékezénk a szép Sionvól, Bilincsbe vert rabszolga magyarokról. Elvették tőlünk zengő, drága nyelvünk, Melyen tanított jó apánk, anyánk, Melyen énekben Tégedet dicsértünk S beszédidet elménkben forgatánk. Honi imánknak bére volt a börtön, De mi »Te benned biztunk mindörökkön!« »Erős várunk« voltál és megtartottál, Szabadulásunk elhozád nekünk. Nyomorúságunkban hozzánk hajoltál. Velünk vagy már. »Ki lehet ellenünlc?« Törjön reánk bár százezernyi ördög, Őket s bálványikat a porba döntőd! »Te voltál és Te vagy« s minden időkben »Te megmaradsz«, erős nagy Istenünk! Benned bizván hitünk új szárba szökken S Neked tetsző gyümölcsöt érlelünk: Bátor harcost az égi s földi honnak, Vitéz védőt a szent magyar Sionnak! Fogadd kegyesen megbusult anyáknak Áldó fohászát, kik fiaikat Hazáért harcra adni készen álltak, — Kemény szívvel, mely vésztől nem riadt — Hogy elvetted róluk bús gyásznak árnyát S elállítád a hulló könnyek árját... Áldunk, hogy ősi földünk visszaadtad, Amely miénk volt ezer éven át, Hogy rést vágtál a lassú virradatnak S elűzted a kegyetlen éjszakát. Hozd fel napunk, — mert elborult az éj még ­Derítsd fölénk a béke tiszta kékjét! Sok százezer magyar nyög még igában, Azokéban, kiknek hazát adott, Akik a vak szerencse=fordulásban Könnyen feledték el a tegnapot. Ajándékként, kik dús búzát aratnak S vad pusztítói az adó magyarnak. Igaz Isten! Ne tűrjed ezt sokáig! Óh, kérve=kérünk, védd az igazat! Óh hadd megérnünk, mig valóra válik S hitünk, reményünk diadalt arat! Rabtestvérink oly szívszakadva várják, Add vissza a magyarnak Nagyhazáját! Budapest, 1938 október 31. Somogyi Károly. don és nyiltan tör fel az égbe az a husz éven át eltiltott ének: „Isten áldd meg a magyart". Boruljunk le áhítattal a végelátha­tatlan bölcseségü, kifogyhatatlan kegyelmű égi Atya előtt, aki megengedte, hogy ezt a napot, a magyar nemzet igazságának ezt az első örömünnepét végre meg­érhettük. — őr — A döntőbírósági Ítélet. Örök emlékezetül mi is leközöljük egész terjedelmében a magyar—cseh határkérdésben ítélkező német—olasz döntőbíróság ítélkezé­séről felvett jegyzőkönyvet: A magyar királyi kormánynak és a cseh­szlovák kormánynak a némiet és az olasz kor­mányhoz intézett ama fölkérése alapján, hogy a Magyarországnak átengedendő területeknek a két állam között függőben levő kérdését döntőbírói ítélettel rendezzék^ továbbá ezt kö­vetően az érdekelt kormányok között október 30-án váltott jegyzékek alapján Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter és Ciano gróf olasz külügyminiszter ma Bécsben össze­jöttek és kormányaik nevében Kánya Kálmán magyar külügyminiszterrel és Chwalkowszki csehszlovák külügyminiszterrel folytatott utó­lagos megbeszélés után a következő döntő­bírói ítéletet hozták: 1. A Csehszlovákia részéről Magyaror­szágnak átadandó területeket térképen jelölték meg. A határok helyszíni megvonását magyar­cseh-szlovák bizottságra bizzák. 2. A Csehszlovákia által átengedendő te­rületek kiürítését és Magyarország részéről való megszállását november 5-én kezdik meg •és azt november 10-ig végre kell hajtani. A kiürítés és megszállás egyes szakaszait, úgyszintén annak egyéb módozatait magyar­cseh-szlovák bizottságnak kell haladéktalanul megállapítani. 3. A csehszlovák kormány gondoskodni fog arról, hogy az átadandó területek kiürí­téskor megmaradjanak rendes állapotukban. 4. A terület átengedéséből adódó rész­letkérdéseket, különösen az állampolgársági és optálási kérdéseket a magyar-csehszlovák bizottságnak kell rendeznie. 5. Hasonlóképpen a magyar-csehszlovák! bizottságnak kell megállapodni a Csehszlo­vákia területén megmaradó magyar nemzeti­ségi egyének és az átengedett területen meg­maradó nem magyar nemzetiségű egyének vé­delmére vonatkozó közelebbi rendelkezések­ben. Ez a bizottság fog különösképen gon­doskodni arról, hogy a pozsonyi magyar nép­csoport ugyanolyan helyzetbe jusson, mint a többi ottani népcsoport. 6. Amennyiben a területek Magyarország­nak való átengedéséből a Csehszlovákiának megmaradó terület számára gazdasági vagy forgalmi, technikai hátrányok és nehézségek jelentkeznének, a magyar kormány megtesz minden tőle telhetőt, hogy az ilyen hátrányo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom