Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-02-13 / 7. szám

XXXIV. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1937 február 13. >i Helyben. DEN SZ Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13, szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A forrongó szovjet. Az oroszországi események egyre jobban a világ érdeklődésének középpontjába kerülnek. A nemzetközi hírszolgálat naponta újabb elrémítő hírekkel kürtöli tele a világot s ezek a híradások szinte már a fantasztikum 'határán mozognak. Ha keressük is, hogy mi a valóság, annyi kétségtelen, hogy a Radek-per utáni hangulat, a szovjet főügyésze elleni merénylet, a Moszkva utcáin naponta eldördülő sortüzek és a Mexikóban tartózkodó Trockij fenyegetődzései olyan szimptomák, amelyekből megállapíthatjuk, hogy a terror uralmának erjedése megkezdődött és a forradalmi garnitúra megmaradt harcosai között nagy leszámolás készül. Húsz esztendeje tart az orosz földek rabszolgasága és a világ közvéleménye már-már letett erről, hogy a közeljövőben valami lényeges változás következzen be az orosz állapotokba. A nemzetek beérték azzal, hogy a Moszkvából áramló, mesterségesen tenyésztett es terjesztett romboló eszmék ellen határaikon belül védekezzenek, hogy azok meg ne fertőzhessék polgári rendjük egészséges vérkeringését. A legutóbbi napok eseményei azonban arra mutatnak, hogy a szovjet halálos sebet kapott, a forradalmak kikerülhetetlen végső fejlődési foka őt is szükségszerűen utoléri. Mert amig az önkényuralom az ellenkező világnézetüeket kiirtotta, amig a tiltakozó vélemények hangjától a túlvilág némaságának osztásával szabadult meg, addig beláthatatlan volt a terror uralmának lehetősége. De elérkezett a napja annak, hogy nincs már milliomos, burzsuj, nincs pap és imádság, nincs ellenállás, csak lealázás és megaláztatás. A végsőkig ellenállók pusztulása vonja maga után azt, hogy a rémuralom agóniája megkezdődött és a szörnyeteg, amely eddig a GPU véráldozataiból táplálkozott, most alig talál valakit, aki szembenállana, — önmagát fogja felfalni. A politikában jóslásokba bocsátkozni igen bátorságos dolog, 'de az a belső gennyedés, amely a kulisszák mögül egyre émelyítőbben tárja a világ szeme elé a szovjetállam bomlását, nem enged tág teret a "diagnózisnak. A nyomor és éhhalál borzalmai, az elégületlenség és a felszabadulás utáni vágy csordultig töltötték a mérhetetlenül meggyötört orosz nép poharát. Egy szikra kell csak, hogy a lángtenger elborítsa és megsemmisítse a gépfegyverek erőszakával mesterségesen fenntartott szovjethatalmat. Az oroszországi események Trockij szerint azt jelentik, hogy Stalin hűtlen lett a kommunizmus elveihez és ezért uralmának felszámolása elkerülhetetlen. Ez a likvidálás nyilván Vorosilov elvtársra vár, aki a vörös hadsereg ura és Lenin egykori munkatársai közül, mondhatni, az utolsó, aki még nem fekszik a kaszárnyák meszes gödreiben. Ő sem a szovjetállam célkitűzéseiért akar azonban harcolni, hanem nyilvánvalóan a vörös cár trónjára tör, amelyet a szovjet etika szerint nem lesz rest annak holttestén keresztül is elfoglalni. A valóságos helyzet pedig az, hogy a keresztény eszmék és az emberi haladás évezredes értékeinek félredobása előbb-utóbb meg kellett, hogy teremje a maga keserű gyümölcsét. »A kommunizmus megsemmisíti az emberi méltóságot és Isten nélkül akar berendezni fegy tökéletesebb . világot« — mondja februári pásztorlevelében Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás. Ezeknek a történelmien mélyértékű szavaknak félelmetesen valóságos hátteret és igazolást adnak az orosz események. Az ártatlanul legyilkolt papok, asszonyok és gyerekek tízezrei bosszúért kiáltanak és gondolkodóba ejtik a civilizált embert. Olyanok már ezek a naponta új tömegmészárlásokról beszámoló szomorú hírek, mint egy rossz álom. Csak hallgatjuk, figyeljük az emberségükből kivetkőzött emberek rémtetteit és értetlenül kérdezzük: mi van hát

1 Oroszországban ? Szociális közigazgatás. Közjogi és alkotmányjogi téren az egész magyar élet korszakot jelentő reformok előtt áll. Ezek a régóta várt reformok tágkörű jogkiterjesztést jelentenek olyan tömegek részére, amelyek eddig e jogkörön kivül voltak és ha azt akarjuk, hogy a nemzeti és politikai élet teljességébe hivott új elemek valóban a nemzet fejlődését szolgálják, jobb jövőjét biztosítsák, előbb szociális téren kell megerősíteni a jogokhoz jutó új tömegeket. Szép s holnapot építő feladat vár e vonatkozásban a kormányzatra és a törvényhozásra. Tényekben mutatkozó politikára és népgondozásra van szüksége a magyarság egyetemének, hogy a na£y világválság szellemi és gazdasági harcaiban és bizonytalanságaiban megállhassa helyiét. A kormányzat egész területén és az egész majgyar életben kell, hogy szociális, helyesen értelmezett szociális szempontok érvényesüljenek. Nemcsak a tervek és nyilatkozatok, de a cselekedetek is azt biz nyitják, hogy Darányi Kálmán miniszterelnök és kormánya valóban céltudatos népgondozással szolgálja és irányítja a nemzeti politikát. Darányi Kálmán államkormányzási vezérelveinek megfelelően, törvényhozásban és közigazgatásban egyaránt a szociális munkára fekteti a fősúlyt. A nagy néprétegek sorsának javítására hivatott egész sereg szociális törvényjavaslat van előkészítő munkában, vagy pedig tárgyalásra készen a parlament előtt és ma a magyar közigazgatás nem csupán a törvényes rend fenntartásán őrködik és biztosítja a mindennap egyensúlyát, hanem elsőrendű kötelességeként szolgálja a nép gondozásának nemzetépítő céljait is. Darányi Kálmán miniszterelnök a napokban, mikor ideiglenesen a belügyminisztérium vezetését is átvette, kijelentette, hogy mindazokat a szociális irányú kezdeményezéseket és alkotásokat, amelyek a lemondott belügyminiszter nevéhez fűződnek, a maga részéről abban a szellemben kívánja tovább folytatni, amely a kormány egész gazdasági és szociális politikáját jellemzi. A kép- j viselőházban pedig egy interpellációra adott válaszában azt hangoztatta, hogy a kormány elsőrendű feladatának tekinti agrárpolitikai téren is a szociális szempontok érvényesítését és azt a népgondozást, amely ma a gazdasági élet minden ágazatában és a kormányzat min- í den területén megnyilvánul. Az állam nyugodt, biztos rendjét, a nem- \ zet jövőjét a legjobban szociális munkával j lehet fenntartani. Éppen ezért létesülnek Darányi Kálmán miniszterelnök előrelátó, határozott vezetésű kormányzata alatt sorozatosan és fokozatosan az állami, társadalmi és gazdasági élet teljességét frissítően, megerősítően átfogó szociális törvények. Kormány és törvényhozás komolyan, keményen dolgozik a nagy magyar tömegek sorsának megjavításán és ebben a munkában egyre eredményesebb és lelkesebb buzgalommal vesz részt az egész magyar közigazgatás is, a közigazgatás, amelynek legfőbb vezérlete Darányi Kálmán miniszterelnök kezében van. A magyar közigazgatás, általánosságban, mindig hivatása magaslatán áll. Ha olykor és itt-ott akadtak is panaszok, ezek valóban kivételek voltak, amelyek erőtleneknek bizonyultak ahhoz, hogy közigazgatásunk tiszta, jó hírét, európai korrektségét elhomályosítsák. Nemzeti életünknek ez a komoly értéke, a tisztességében, alkotmányos érzületében megközelíthetetlen magyar közigazgatás most új színt, új irányzatot kapott. A mai államkormányzás szívvel, belátással, méltánylással operál inkább, mint mindenképpen való rigorozitással, szigorúsággal. Erre az alapra helyezkedik, amikor a társadalom legalsóbb tagozatáig nyul le, amikor a legkisebbeknek kenyerét szaporítja és fehéríti, vagy a közegészségügy terén végez áldásos munkát és nem engedi, hogy az ember emberhez nem méltó odúkban tengesse életét és mindenkit egyenrangú testvérnek tekint, akit az Isten magyar állampolgárnak teremtett. A nehéz viszonyok, a haladás, a fejlődés követelményei hívták életre, küldték igaz, nemzeti munkára az új közigazgatást, amely telve van szociális belátással, méltányosságérzettel és igaz barátja, támogatója a népnek, amiben Darányi Kálmán a példaképe, a vezére. (b. é.) A Nemzeti Művészet kiállítása. A kiállítást szemlélő mindig azt kérdi: vájjon mit akart a rendező adni, mit akart kiállításával demonstrálni. A Nemzeti Művészet Kaszinónkban megnyílt kiállításánál kétségtelen a kitűnő Lehel Ferenc rendezni szempontja. Ő a XX. század magyar piktúráját akarta közönségünknek bemutatni. Nem mást. De kérdezhetnék olvasóim, mit keres itt Székely Bertalan, a XIX. sz. egyik vezéralakja, mit keres itt egy neoklasszikus Telepy Károly, vagy akár egy Böhm Pál, Vágó Pál? A válasz: Lehel nagyszerű érzékkel állítja szembe e századi piktúránkat a mult századéval, hogy iezzel is szembetűnőbbé tegye azt a forradalmi fordulatot, melyet művészeink végrehajtottak. Csak egy pillantás a katalógus névsorára, és meggyőződünk arróL hogy »mak művészetünk kiemelkedő alakjai képviselve vannak itt. Talán hiányzik egy Ferenczy vagy Kernstok, Egry József vagy Bernáth Aurél, de teljeset kívánnunk minden teljességre-törekvés mellett sem lehet. Huszonhat mester van itt jelen. De mindnyájukról lehetetlen természetesen érdemben tárgyalni, ígv csak a legmarkánsabbakról ^kívánok szólni. Talán önkényesen és durván, két csoportra osztanám az itt képviselt művészeket. Az első csoport lenne az, melynek tagjai, iakár a francia impresszionizmust, akár a nagybányai festőiskolát tekintsük kiindúlópontul, korszerűségük ellenére sem fordultak szembe a múlttal, s fél lábbal a mult, féllel a mai században állnak. Ezek csoportjában a legkiemelkedőbb Csók István alakja. A »Sokác menyecskék« jellegzetesen képviseli festői ouvréjét, koloritjának varázslatos erejét. A »Kandalló előtt« híres aktjainak egyik pompás darabja. A nagybányai iskola megalapítója Hollósy Simon kedves tájképpel szerepel. Ennek az iskolának élő képviselője IványiGrünvald Béla mozgalmas figurális kompozíciójával (Tavasz ébredése), a magyar táj színpompás megelevenítésével és remek virágcsendéleteivel szerepel. Fényes Adolf kompozíciós erejét, üde színeinek nemes eszközeit különösen a »Tavasz«. reprezentálja. Révész Imre históriás kompozícióit és zsánerképeit főkép a »Tanulmányfej« jellemzi. Glatz Oszkár munkássága, a magyar népélet romantikus megszólalásával, a »Mesélő asszonyok«-ban jelenik meg. Meg kell említeni még a szintén