Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.
1936-02-15 / 7. szám
XXXI! • • ,"«'»l"am. T P. Helyb^ MEGJELEi^._ NDEN SZOMBATON Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Oö&zctési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fölér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: Dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A magyar föld népéért (my.) Mialatt a nemzeti reformpolitikával szembehelyezkedő sajtó nagy hűhóval ünnepli a lengyeltóti választás eredményét, ahol a felelőtlen ellenzéki demagógia csikarta ki jelöltje számára a szavazatok szerény többségét, azalatt fokozott ütemben, megállás nélkül és biztosan halad kitűzött céljai felé az a munka, melyet a Gömbös-kormány indított a népies agrárpolitika szellemében a magyar föld helyesebb megoszlása és a magyar gazdatársadalom helyzetének megjavítása érdekében. Ennek a ímunkának legkiemelkedőbb részlete az a birtokpolitikai törvényjavaslat, mely néhány hét múlva tárgyalás céljából a törvényhozás jelé kerül. Ennek a törvényjavaslatnak célja az, hogy megszüntesse azokat az aránytalanságokat, amelyek ma a magyar földbirtok megoszlása és népünk sűrűsége, valamint a nincstelen mezőgazdasági munkásság tömegei között fennállanak. Évtizedes, sőt ^százados mulasztásokat fog tehát ennek a törvénynek gyakorlati megvalósítása pótolni és kiküszöbölni s minden bizonnyal a föld megmívelésére hivatott magyar kisemberek, magyar családok ezreit fogja önálló földtulajdonhoz, biztos megélhetéshez és állandó munkaalkalomhoz juttatni. Ez a törvényjavaslat számol azonban, mert számolni kell azzal is, hogy a földnélküli mezőgazdasági rétegek között bőségesen lesznek olyan elemek, amelyek a föld megszerzéséhez elengedhetetlenül szükséges és a törvény által előirt minimális tőkével sem rendelkeznek. A mai nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyok között, amikor a mezőgazdasági lakosság jövedelmei éveken keresztül alig érték el a legszerényebb létfenntartás színvonalát, ezt a tényt feltétlenül számításba kell venni. Épen ezért a jövő birtokpolitikájának megvalósításánál gondoskodni kell olyan eszközökről, amelyek lehetővé teszik a kispénzű, tőkében szűkölködő, de önálló gazdálkodásra alkalmas és hajlandó kisemberek földhözjuttatását is. Egyes külföldi államokban ezt a célt az örökbérlet rendszerével próbálták elérni, Magyarországon azonban a gyakorlati élet tapasztalatai megmutatták, hogy az örökbérlet intézménye távol áll és idegen a magyar nép lelkétől, amelynek vágya mindenkor a föld tulajdonul való megszerzésére irányul. Ezért iktatja a kormány birtokpolitikai javaslata az örökbérlet helyett a földbérlő-szövetkezeteket a magyar birtokpolitika jövő eszközei közé, •ezért szán a javaslat oly fontos szerepet a szövetkezeti úton való bérleti gazdálkodás rendszerének. Ezek a földbérlő-szövetkezetek a magyar földön már évtizedes múltra tekintenek vissza s bevált rendszerükkel, elért eredményeikkel már eddig is mérhetetlen szolgálatokat tettek a nemzeti birtokpolitika ügyének. E szövetkezetek ugyanis a bérleti gazdálkodás révén valóban lehetővé teszik, hojgy a szegényebb földnélküli mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok minden nagyobb kezdőtőke nélkül megfelelő bérlethez jussanak, s az esztendők megtakarításai útján -oly tőkét gyűjtsenek, amely lehetővé teszi akár a bérelt ingatlan, akár más földbirtok tulajdonul való megszerzését. Emellett nagy előnye a bérlőszövetklezeteknek az is, hogy okszerű művelésre, helyes gazdálkodásra nevelik tagjaikat s így a későbbi telepítési tevékenység legjobb gyakorlati előkészítő iskolái. A kormány tehát feltétlenül helyesíen ismerte fel a magyar élet különlegles szükségleteit, amikor törvényjavaslatában szélesebb fejlődési lehetőségeket kiván biztosítani a földbérlőszövetkezeteknek. A gazdatisztek egyesületének most lezajlott közgyűlése azt mutatja, hogy a kormány a magyar mezőgazdaságot más oldalról is komoly és hathatós támogatásban kívánja részesíteni. Ezen a közgyűlésen a magyar gazdatiszti társadalom régi sérelmei és kívánságai kerültek szóba, elsősorban a gazdatisztek mindmáig elintézetlen nyugdíjbiztosításának kérdése, amelyre vonatkozólag a földmívelésügyi miniszter képviselője kijelentette, hogy az immár a megvalósulás előtt áll. Ennek a nagyfontosságú kérdésnek rendezésével kívánja a kormány a gazdatiszteknek egy régi sérelmét orvosolni s a jövő bizonytalanságát a magyar mezőgazdaság e legképzettebb munkásainak feje felett megszüntetni. Ugyancsak a kormánynak a mezőgazdaság irányában tanúsított állandó gondoskodását bizonyítja az a hír is, amely szerint elkészült a pénzügyminisztériumban a 10 holdas védett gazdák tartozásainak ötven éves hosszlejáratú adósságokká való konverziójára és a terhelési határok kiigazítására vonatkozó végrehajtási utasítások szövege, amelyet a legközelebbi napokban fog tárgyalni a minisztertanács. Ezzel a rendelkezéssel a 10 holdas gazdák megszabadulnak a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén belül eső tartozások gondjaitól, mert ezeket a jövőben ötven éven keresztül 4.5 százalék kamat fizetésével fogják törleszteni. íme a 'magyar közvélemény ítélhet afelett, hogy vájjon az ellenzéki politika felelőtlen izgatásai és jelszavai, avagy a Oömbös-kormány mélységesen átgondolt intézkedései használnak-e többet a magyar gazdatársadalomnak és ezzel az egész országnak? Városunk forgalmának növelése érdekében. Az ipartestület legutóbbi közgyűlésén, s a testület e hó 5-iki előijárósági ülésén panaszok hangzottak el, hogy heti piacaink és országos vásáraink egészen elsorvadnak, és ha a forgalmat a csak tíz-tizenöt év előtti állapotokkal hasonlítjuk össze, meg kell döbbennünk az óriási visszaesés felett. Ugyanekkor pedig azt tapasztaljuk, hogy a szomszédos, vá fosjellegü nagyközségek: Devecser, Celldömölk, Csorna és az országos vásárjoggal bíró községek: Nyárád, Marcaltő, Pápateszér, Lovászpaiona, Tét stb. vására nak forgalma megsokszorozódott, amiből nyilván következik, hogy a forgalom tőlünk hozzájuk terelődött át. Hogy ez milyen nagy bajok kútforrása, bizonyítja pangó iparunk és kereskedelmünk, bizonyítja a nagy munkanélküliség, ami városunkban uralkodik. Egyik legfontosabb — szinte életbevágó — feladatunk tehát, hogy a földrajzi fekvésénél fogva is hozzánk számítható vidéket visszahódítsuk a pápai piac számára. Mikép tö ténhetik meg ez ? Első sorban is — amiről már annyiszor volt szó — a vám és helypénz leszállításával. Valahány falusival beszélünk, akik piacainkra fogatosan vagy gyalogszerrel bejönnek, mind-mind a vám és helypénz magasságára panaszkodnak. És ha jóindulattal meghallgatjuk őket, különösen ha más városok szedett díjaival összehasonlítást teszünk, igazat kell nekik adnunk és be kell látnunk, hogy a falu piacra hozott termékeinek árával valóban nem állanak arányban a vám és helypénzek, amelyek nem ritkán az árú 15—20 százalékát teszik ki. A panasz jogosságát többször elismerte a város vezetősége és maga a képviselőtestület is, de amikor a díjtételek megfelelő leszállításáról lett volna szó, előráncigálták a mindig kéznél levő mumust, hogy ha a vámot és helypénzeket leszállítjuk, az így elmaradt jövedelem pótlásra a pótadót emelni kell, már pedig az adóemeléstől valamennyien irtózunk, s maradt minden a régiben. Ugyanekkor megfeledkeztünk arról a lehetőségről, hogy a leszállított vám és helypénz a vidéki közönség nagyobb tömegét vonzotta volna Pápára, s a megcsappant bevételt pótolhatta volna a nagyobb forgalom. És ha a legvégső esetben emelni is kellett volna a pótadót, ettől sem lett volna szabad visszariadnunk, mert vele tán százak és százak megélhetéséhez nyujtottunk volna segédkezet. Utóvégre a biblia is arra figyelmeztet bennünket, hogy: „Egymás terhét hordozzátok 1" — s nem szabad a minket illető terheket a falu népére túlzott mértékben áihárítani. Meg kell tehát barátkoznunk a gondolattal, hogy a vámot és a helypénzt revizió alá vegyük, s azokat az agrár termékek leromlott árával arányba állítsuk. Ez bizonyára nagy mértékben elősegítené piacaink és vásáraink látogatottságát és elejét venné a gyakran felhangzó panaszoknak. De megkedveltetné városunkat a vidék lakosságával az elnézőbb bánásmód is. Mert meg kell mondanunk őszintén, hogy különösen a muitban a vásárokra bejövő falusi nép meglehetősen sok szekatúrának volt kitéve. Elég volt a legcsekélyebb szabálytalanság, vagy hangoskodó jókedv, s már kész volt a feljelentés, a büntetés, nem ritkán a rendőri előállítás. Már pedig így nem lehet városunkat megkedveltetni, nem lehet tömegeket ide vonzani. Minden esetre rendnek, fegyelemnek kell lenni, de mégis oda kell törekednünk, hogy ne érezze magát senki nálunk fogházban, hanem szeretettel fogadott édes magyar testvérnek. Jó vasúti- és autóbusz-menetrend, jókarban tartott utat, ügyesen alkalmazott propaganda szintén hozzájárulhatnak városunk látogatottságának fokozásához, a forgalom emeléséhez. Végeredményben minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy a tőlünk elidegenedett falvak lakosságát visszahódítsuk a pápai piac, a pápai vásárok számára. Hadd lüktessen élénkebben a gazdasági vérkeringés, amely vigye szét az ipar és kereskedelem legyengült, beteg testébe a gyógyulás, a megerősödés orvosszerét. N. P. Garmisch=Partenkirchen környéke. (Befejező közlemény.) Most itt állok a Zugspitze közel 3000 méter magas egyik csúcsán. Nagy kereszt jelzi a legmagasabb pontot. A függővasút felső állomásától egy kifeszített drótkötél mellett lehet erős kapaszkodás után ide feljutni. Szédületes út! De ennyit illik megtenni annak is, aki vonaton jött fel idáig. Úgy innen, mint a hegy többi kilátójáról feledhetetlen szép, amit köröskörül láthatunk. A Cseherdő, a Magas Tauern, — a Zillertali Alpok, a Dolomitok, Ötztáli Alpok, a Svájci hegyóriások, a Lechtali és Allgáui Alpok, az Ammergaui hegyek, az Ammer és a Starnberger tavak vidéke tárul szemeink elé. Akármerre tekintek, mindenütt sziklás bércek, havas szurdukok, zöld tengerszemek, mélyen fekvő bájos völgyekre látok. Különösen kedvesek a kanyargó országutak, a kis falvak, apró, gyufadoboz nagyságúnak látszó házaikkal. A pár km. 2 nagy Eibsee csak néhány m. 2-nek tűnik fel. A csúcs a'latt emléktábla van a Ruhr vidék megszabadulásának emlékére. Ide, Németország legmagasabb pontjára helyezték e szomorú korra emlékeztető táblát. A csúcson egy angol túrista áll mellettem, mivel nem tudok vele csak gesztikulálással beszélni, így teljes csend honol körülöttünk, csak egy-egy csóka röpköd el néha mellettünk. Azonban kis idő múlva pár percre meg!elevenedik a vidék, mert egymásután három nagy gépmadár zúg-búg el felettünk. És micsoda pokoli zajjal verik vissza a bércek a
