Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-02-15 / 7. szám

A kézimunkázó hölgyek szíves tudomására adjuk, hogy mint néhány nagyobb városban, úgy Pápán is létesítettünk ierakatot a Tündérujjak előfizetőinek szolgá atára. Jápán 3fj. Stern £ipót cégre, mint a legrégibb és legnagyobb kézimunkaüzletre esett választásunk és kérjük az érdeklődő közönséget, hogy úgy előfizetéssel, mint bármi kívánsággal a Stern-céghez forduljon, ahol állandóan rendelkezésére áll azonnal a kívánt ajándék. Mély tisztelettel: TÜMDÉMUJJAK magyar kézimunka-ujság. motorok lármáját. Hiába, a modern technika itt sem hagy békét, megzavarja olykor a csend birodalmát. Még pár mészkődarabot tettem zsebembe emlékül a legmagasabb csúcsról, aztán leereszkedtem a hegygerincre, amelynek keskeny, sziklás ösvényén egy másik csúcson lévő épülethez, a »Münchner Haus«-hoz mentem. Ezen komor középületnek földszintjén ! vendéglő, emeletén hálóterem és a hozzáépített toronyszerű épületben az Obszervatórium van. Megnézem a ház falán lévő hőmérőt, j -f - 6 C°-t mutat, mint mondják, reggel 0° ' volt. A Münchner Haus körül élénk élet van. A napos oldalon fáradt turisták üldögélnek, egyesek beszélgetnek, mások eszne'k-isznak, | csomagjaikat rendezik, harisnyát cserélnek stb. Az épület ajtaján belépve egy előszobába 'jutunk, ahonnan jobbra a konyha és a vendéglős barátságos szobája látható, balra pedig az étkezőhelyiség nyilik. Az étkezőből lépcső ve- ! zet fel a túristahálóba. Itt két márka 40 pfennigért adnak szállást. Ez egy hosszú, keskeny helyiség, amelyben egy emelkedett faalkotmányon matracok vannak. Ugyancsak az étkezőből lehet a toronyépületben lévő Obszervatóriumba bejutni. Ajtaján egy hirdetőtábla lóg, amelyen ez olvas- ' ható: y>Eintritt ist streng verboteni. A pincértlányt kérdezem, mikép lehetne ide bejutni. »Sehogy!« — feleli kurtán. De bemutatkozás után segít a magyar voltom. Mindjárt barátfságosabban beszélt velem és felvilágosít, hogy itt a kézzel való kopogtatás mitsem használ. ! Az nem hallik fel, hanem kopogjak a szeges ! cipőmmel. De hiába, nincs szög a cipőmön, csak gumi és így nincs is semmi hatás. Erre j odajön a vendéglős lánya, és szeges bakkancsával hatalmasat rúg a vasajtóra. »Na, mind

1járt lejön a doktor úr« — mondja. És csakugyan hamarosan kinyílt a vasajtó, s egy 30 év körüli úr jelent meg előttem. Azt gondoltam, hogy összeszid, mert oly durván kopogtattam, illetőleg kopogtattak helyettem. De í nem, úgy látszik ez a szokásos jelentkezési I forma. Bemutatkoztunk, majd megmondtam, j mi járatban vagyok. Barátságosan fogadott, de kért, hogy várjak vagy 10 percet, mig leadja jelentését a müncheni központnak. A várakozás cseppet sem volt unalmas, mert leültem az ivóban, amelynek berendezése egy alföldi csárdára emlékeztet, és egy csésze kávé mellett azzal szórakoztam, hogy csendesen figyeltem a vendéglő sürgő-forgó életét. Jönnek és mennek a fáradt túristák és a városiasán öltözött, vonaton érkezett magamfajta felrándulók. A túristák leteszik maguk elé a hátizsákot, kiveszik a magukkal cipelt elemózsiát és jóízűen falatoznak, s csak itókát, leginkább sört, vagy kávét rendelnek maguknak. Mig a jól öltözött urak és hölgyek csak bekukkannak ide, és inkább a ház előtti asztaloknál foglalnak helyet. Ételt-italt egyaránt rendelnek, és közben gyönyörködhetnek is a természet nagyszerűségén. Abban mindannyian megegyeznek, hogy élénken beszélik el élményeiket. Különösen egy 17—18 évesnek látszó leányra figyel mindenki, aki először tett meg 12 órás kapaszkodó utat, és 'igen dicsekszik, hogy csepppet sem fáradt. De, amint észreveszem, egyik sem vallja be fáradt voltát, mer;t (ez a szó, úgy látszik, nincs bent a túristák szótárában. De letelt a 10 perc, megnyílt újból a vasajtó, és a meteorologus behívott a toronyba. Három helyiség van itt egymás felett. A legalsó kamrául szolgál, főleg fűtőanyag: fa és brikett van benne. Ez a helyiség meglehetős sötét és barátságtalan. Innen lépcsőn mentünk fel a második helyiségbe. Ez hálója, de egyben dolgozója és ebédlője is a doktor úrnak. Ez már meleg és igen barátságos. A harmadik, legfelső helyiség a laboratórium, amely egyúttal éléskamra is. Különösen sok hús-, főzelékés gyümölcskonzerv, meg ásványvize van felhalmozva, mert mint mondja, sohasem lehet tudni, hogy nem záródik-e el hosszabb időre az alsó világtól. A torony teraszán Vannak a műszerek. Itt mérik a szélirányt és erősségét, a csapadékot stb. Miután alaposan megnéztem a legfelső helyiséget is, visszamentünk a dolgozószobába, ahol hellyel kinált. Itt megmutogatta könyveit, Írásait és finom műszereit. Azután elbeszélte élete folyását. Szeptember 1-én telik le az éve, amikor felváltják. Tehát már több mint tiz hónapja nem volt lent e magasságból. Ügy hiszi, hogy egy ideig nem fogja magát odalent jól érzeni, a sűrű levegőben. De majd úgy segít a bajon, hogy fokozatosan megy le, és közben 1—2 napot mind alacsonyabban fekvő helyeken tölt e'1. Kerek egy óra hosszat voltam az Obszervatóriumban, s miután emlékül beirta nevét a naplómba, szívélyes búcsút vettünk egymástól. Most ismét a drótkötélpályához mentem, amely néhány perc múlva levitt a 2964 méter magasságból a 300 méterrel mélyebben fekvő Schneefernerhaus állomásra. Itt 2650 méter magasságban van a »Schneefernerplatt«, egy 7.5 km.

2 nagyságú plátó, amelyet egész éven át hó borít és jelenleg is másfél méter vastagságú hó takar. Ez a németeknek legmagasabban fekvő, az év minden szakában jól használható skí terepe. Most is nagyban skíelnek a téli Olympiára készülő versenyzők. De skíel- , het itt bárki. Akinek nincs skítalpa, kölcsq- : nözhet itt fenn, van itt bőven. Amikor leértem a csúcsról, első dolgom j volt, hogy a luxushotel, az úgynevezett Schnee- ! fernerhaus tövében lévő kőpadok egyikére le- ' ültem, ahol már nagy nemzetközi társaság sütkérezett a magaslati verőfényben. Élűiről szinte éget bennünket a nap, mig hátunk meg árnyékban van, fázik. Élénk társalgás folyik itt a padokon, és nagyokat nevetünk, amint a vasutat mellőző, tehát gyalogosan leereszkedő túristák a lábaink elé gurulnák. Soknak a bukdácsolás és gurulás közben elveszett, ava;gy eltört a sötét szemüvege. Ezek mindegyikének első kérdése, hogy ki ad el szemüveget. Akik már befejezték túrájukat és fogaskerekűvel utaznak le, azok szívesen ingyen is odaadják szines üvegjeiket, mert hisz úgy sincs már lent szükségük rá, mig a hómezőkön járóknak nélkülözhetetlen, különben a vakítóan fehér hó hamarosan könnybe borítja szemeiket. A plátón a kitaposott ösvényeken kígyózik a turista nép, ki felfelé igyekszik, ki pedig lefelé, mert már eleget gyönyörködött a nagyszerű kilátásban. Kiélvezvén a hómezőt, bementem a szállodába^ hogy azt belülről is megszemléljem. A Hotel Schneefernerhaus a Zugspitze csúcsa alatt Németország legmagasabban fekvő hegyi szállodája. A kívülről komor, szürke kőépület belülről rendkívül meleg és barátságos. Minden helyisége díszes faragású faburkolattal van bevonva. 66 vendégszobája van. Bejártam az egész épületet, s mondhatom, hogy még a túrista szobák is oly ragyogó tiszták és ízléses berendezésüek, hogy beillenének bármely nagyvárosi elsőrendű szállodába. A luxus szobák pedig pazar berendezésüek, és mindegyik fürdőszobával van ellátva. A kilátás a szobákból elragadó szép. Valamennyi helyiség a modern technika minden vívmányával fel van szerelve. A szobák árai a luxus hotelben napi 7—12 márka, a túrista hotelben 2—5 márka. A teljes pensio (szoba és háromszori étkezés) a luxus szállóban 15—20 márka, a fúrista szállóban 9—11 márka. (A márka felárnélküli ertéke egyenlő 1.35 P-vel.) Megnéztem a remek, pálmákkal díszített nagy ebédlőt, és a tágas teraszt, ahol a szálló vendégei órák hosszat heverhetnek a verőfényes pormentes levegőben. Utoljára még felkerestem a dúsan felszerelt éléskamrát és a csinos konyhát, ahol az óriási villanytűzhely mellett sürgött-forgott a sok kukta. Annyi sok szépet láttam rövid idő alatt, hogy elég is lett volna egy napra, de útközben és a csúcsról is annyiszor integetett felém LŐWY BUTORÁRUH GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. JÓ BÚTORT AKAR, az'Eibsee tengerszem, hogy lefelé utaztomban megszakítottam utamat. A csinos Eibsee állomástól valóságos őserdőn vezet át a kitűnő autóút a félkilométernyire fekvő gyönyörű tóhoz, amely az első pillanatban a kies fekvésű Szent Anna tavat juttatta eszembe. A tó partján egy kettős épületből álló remek palotászálló emelkedik. A teraszon épen ebédel az előkelő nyaraló vendégsereg, míg a túristák a fenyvesekkel körülölelt tó pázsitos partján gyönyörködnek az isteni természet nagyszerűségén, Magam is leheverek a virágos alpesi gyepre, és sokáig nem tudom levenni szemem a fenséges Zugspitzéről. Egy órával ezelőtt háromezer méter tengerszinti magasságból tekintettem le ide, most meg innen 1000 méternyi magasságból bámulom a kétezer méterrel magasabban lévő hegycsúcsot. J Késő délutánig időztem itt. Nyáron strandolhat, csónakázhat és túristáskodhat a vendégsereg; télen meg a korcsolyázás, skíelés, ródlizás és minden más téli sport gyönyörködteti őket. Még sokáig itt időztem volna, de a nap már búcsúsugarait küldte alá, lenyugodni készült a hegyóriások mögé. Ezért én is búcsúztam e gyönyörű tengerszemtől azon sóhajjal, vajha legközelebb meg a mi Csorbatónk avagy Szent Anna tavunk partján adhatnék hálát -az Egek Urának, hogy visszaadta a mi festői bérceinket és ragyogó tengerszemeinket! Kovács Ernő áll. tai. kép. tanár. UJD ONSÁGOK. — Országos ref. theol. tanári konferencia volt a múlt héten városunkban, melyen nemcsak a budapesti, debreceni és sárospataki, de az elszakított területen lévő kolozsvári s az újabban létesült losonci theol. akadémia, valamint a soproni ev. theol. fakultás is elküldték képviselőiket. Itt volt dr. Bohatec bécsi egyetemi tanár, a helybeli theol. akadémia tb. tanára is. Az értekezletnek, melyen a modern theol. oktatás minden fontosabb kérdése megvitatásra került, elnöke dr. Trócsányi Dezső, pápai theol. igazgató, jegyzője dr. Marton János sárospataki tanár volt. A konferencia tárgyalásain mindvégig jelen volt Medgyasszay Vince püspök is, ki előtt a professzorok tisztelegni is megjelentek, amikor dr. Kováts J. István budapesti tanár tolmácsolta meleg köszönetüket. A főiskolai könyvtár a professzorok ittléte alíatt értékes theologiai vonatkozású ritkaságaiból kiállítást is "rende

L zett. — Ungár Imre zongoraestje. A zongoraművész: vak, a szinek koldusa. De, aki a sziliek és fények koldusa, minő gazdag lehet a hangok birodalmában! S aki gazdag mint ember, annak művészete a lelki mélységek csodálatos világában még sokkal bámulatosabbá kristályosodik ki. Igen, kikristályosodik, mert nagyon keveset mondanék, ha azt irnám, hogy Ungár Imre tökéletesen interpretál. A tolmácsolás nála a művészi szép újjáálmodása, újraalkotása egy végtelen kincsü lélek mélyén. A viharzó örömök és fájdalmak, melyeket Beethoven formaalkotó művészete a mű egészének szolgálatába rendel, nála a maguk titáni őserejével zengenek. Debussy kápráztató szinbirodalmát lelki mélységével szinte újraértékelve csodáitatja meg. Chopin büszke és vérző lelkének mély líraiságát pedig szinte klasszikus szépségűvé magasztosítja. Ungár, a zongora technikai fejedelme, a viharok zúgó elemi erejéből a patakoknak a gyöngyöző zize-