Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.
1936-05-02 / 18. szám
YX YMP. évWvotr 18. szám. f BEFOmrtTBS FilSMLH ) Xrg N Y VT * • i i Pápa, 1936 május 2. Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. A JL M MEGJELENIK M 1 N D E IN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. POÜTetéri ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nem először s valószínűleg nem is utoljára" irjuk meg e~helyen, hogy nem a szármah zás, nem a vér, nem is az átöröklés, han^eirí egyedül az érzés, a lélek tesz valakit hazájának hü fiává vagy leányává, közelebbről e mi édes magyar földünkön — magyarrá. Természetesen nem kételkedünk az érzés, a lélek átöröklésének lehetőségében s egész bizonyos, hogy a hazafiság, a magyarság érzése nemzedékről nemzedékre haladva nyilvánul meg a maga: teljes, legszebb kivirágzásában. Ámde a kivételek százai közül hadd említsem meg azt, minő megdöbbenéssel olvastuk nem is egyszer már kémkedés, hazaárulás bűnéért elitéltek sorában tősgyökeres magyar szülők gyermekeit, tán századokra is visszamenőleg magyar családok leszármazottait. Hogy viszont a világháborúban a hazafiság legfelmagasztosultabb érzésével haltak meg százan és tízezren olyanok, akiknek nem a vérük, de érzésük, lelkük volt magyar, az nem szorul külön bizonyításra. Hősi emléktáblákon az idegen nevek légiói beszélnek azokról, akiknek nemi faji leszármazása, de kiomló Vérük adta meg a vér bizonyságát is. Az idegen neveket nem is a magunk kedvéért akarjuk lehetőleg kiküszöbölni a magyar életből. Mi magunk magyarok nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak a Jókaiféle »üj földesurak«, de volt jobbágyak, egyszerű munkások között is százezrével vannak olyan idegennevii magyarok, akiket nem is magukat, de már harmadik nagyapjukat is teljesen beolvasztott az a bűvös erejű magyar föld, a magyar történet ellenállhatatlan erejű levegője. Ámde az idegenek előtt mégis csak a név bizonyítja legjobban a hozzátartozást 1. A névmagyarosítás ügyét tehát mi a legszentebb ügyek egyikének tartjuk. (Sajnos, hogy éppen e mi városunkban némelyek nagyon is lagymatagon, bizonyos fitymáló lenézéssel kezelik, mintha ők is férdezni akarnák egy-egy magyarságát magyar névvel is bizonyítani akarótól tudótól: »hogy hivták azelőtt?«) Örvendetesnek tartjuk tehát e szempontból az Egyesiileíközi Névmagyarosító Társaság megalakulását. Az élére állított Kovács Alajos statisztikus, h. államtitkár régi kipróbált harcosa az ügynek. Kívánunk nekik minél nagyobb sikert, — nemzeti jövőnk biztosabb megalapozásához is sikert kívánunk ezzel. Igazi eredményt — és ezt sem először mondjuk — azonban csak a nagyok példaadásával lehetne elérni. Tetszik vagy nem tetszik bár tűi ia határon, sőt tűi a második határon is: amig Winchklerek, Nicklek, Wolfok, Budolc (s még ezerszám sorolhatnánk fel hasonló nagy pozícióban levőket) nem érzik szükségét a névmagyarosítással járó bátor hitvallásnak, addig generális, átütő ered'ménvt a legügyesebb propaganda s a leggondosabb szervezés sem fog elérhetni. A borravaló kérdését elsősorban akkor lioznók nyugvó pontra, ha ezt a lealázó szót; hogy »borravaló«, kitörölnők a szótárunkból. Kétségen kívül részben ezt a célt is szolgálja az a miniszteri rnedelet, amely a borravalót, íezt a régi rendi világbeli csökevényt, olyanformán akarja megszüntetni, hogy százalékos kiszolgáló díjakat állapít meg szállodai, vendéglői, kávéházi személyzet számára. A rendeletre már régen szükség volt, megszületését azonban a megnövekedett idegenforgalomnak lehet köszönni. A külföldiek nem tudták megérteni azt a szokást, hogy a számlájukon feltüntetett összeg mellett még egy külön ráadást is kellett adniok és a ráadás nagyság'a vagy annak reménye, kilátása tegye az általa rendesen megfizetett kiszolgálást jobbá, előzékenyebbé vagy esetleg rosszabbá, hanyagabbá, közömbösebbé. Ez pedig gyakorlatilag így volt honunkban s nem az elvileg annyi-J szor dicsérőleg emlegetett egyenlőség dicsőségére szolgált, hogy a kiszolgálás jóságát a borravaló silányabb vagy busásabb kilátása beoflyásolta. Az a mód aztán, hogy ez a nem kötelező, de szokásos borravaló kiadatott, sok esetben bizony sérthette a kiszolgálónak önérzetét, tisztes munkájának értékét lealacsonyíthatta. Egészen bizonyos, hogy az emberi haladás egy stációja a borravaló megszüntetése s ha még 1 a név is megszűnik, akkor pláne egy egész parádés szép stációig sikerült elérnünk. Némi aggályaink csak amiatt vannak, [hogy az űj rend életbeléptetése csak egy hónap múlva fog bekövetkezni. Tulajdonos és alkalmazott-érdekeltségek addig annyi sokat fognak még e témáról vitatkozni, ankétozni, annyiféle és annyi irányú számítást eszközölni* hogy félő, a végén egy nagy deputáció fog; kikerekedni, amely mindkét érdekelt fél nevében könyörögni fog, hogy: még ne, egyelőre íie! Hisszük azonban, hogy a miniszter az egyszer alapos megfontolás" után kimondott szón változtatni nem fog tudatában annak, hogy ennek az egész vonalon megvalósítása nem is két, hanem három érdekeit félnek (a harmadik a fogyasztó közönség) fog könynyebbségére, megnyugvására szolgálni, s amellett alkalmat ad arra, hogy a fogyasztó; a maga kiszolgálást is becsülettel s nem pillanatnyi szeszély szerint megfizető pénzéért, de ugyanakkor a tulajdonos, a nyújtott javakért, a kiszolgáló pedig a maga becsületes, figyelmes munkájáért egyformán űrnak tarthassa magát. A pápai zöldségtermelő gazdák kérelme a fogyasztókhoz. Az elmúlt tél folyamán is, a városi ÍST kolánkívüli népművelési munkája keretében, Pápa város mindkét részében levő olvasó (gazda) körben többizben tartottunk gazdasági ismeretterjesztő tanításokat is és ezekkel kapcsolatban tisztán gazdasági és közgazdasági vonatkozású megbeszéléseket. Eszmecseréink során a gazdákat közelről érintő ügyes-bajos dolgaikat felölelő kérdésekről tárgyaltunk, pl. gazdasági haladás, boldogulás lehetősége, természet, munka és legfőként a tőke sze-i repe a termelésben és annak mai körülmények között miként való biztosítása, jobb minőségű termelés feltételei, végül az igen időszerű kérdés a termeivények értékesítésének nagy gondja stbiről. Kisgazdáink kellő tájékozottsággal, komoly formában, higgadtan, teljes tárgyilagosan tárgyalták a szőnyegre kerülő kérdéseket, igen élénk érdeklődés volt tapasztalható. A termelő gazdák általában mindkét, tehát alsó- és felsővárosi olvasókörben, de különösen a felsővárosiban, ahol az összegyülekező gazdák az igen előnyösen ismert, hires pápai zöldHa jól és olcsón akar étkezni. 3 o 3 j o n a belvárosi vendé Rákóczi-utca 3. szám, (Tulajdonos: Moharos János.) Olcsó menürendszer! — Állandóan frissen csapolt sör. — Balatonvidéki borok. — Zónareggeli két deci sörrel 50 fillér. — Pontos kiszolgálás ! — Szives pártfogást kér a tulajdonos. ségfélék termelői, szóvá tették, panaszolták; hogy nagy hozzáértéssel termelt, elismert jóságú termeivényeiket, lehetetlen értékesíteniük. A zöldségértékesítés mikénti lehetőségeinek megbeszélése során az olvasókörben tömörült felsővárosi gazdák nevében, kik legnagyobbrészt zöldségtermeléssel foglalkoznak, á kör igen érdemes alelnöke felkérte alulírottat arra, hogy Pápa város mélyen tisztelt fogyasztó közönségéhez, minél iszélesebb körben, tolmácsoljam azon kérésüket, hogy a pápai piacra eladásra kerülő és a gazdák által elsőrendűnek termelt zöldségféléket szerezze be az igen tisztelt fogyasztó közönség a pápai termelő gazdáktól elsősorban, mert ez esetben terményeik értékesítése és megélhetésük biztosítható lesz. Tiszteletteljes és nagyon is megszívlelésre érdemes kérésüket azzal indokolják, hogy szerzett tapasztalataik szerint egyenlő minőségű, vagv még elsőbbrendü árujuk kínálása esetében is, az idegenből származó, városi terheket nem viselő és az elérhető tiszta jövedelmet országunkból kivivő, bolgár kertészek^ tői vásárolják indokolatlanul nagyobb mértékben, mely körülmény elszomorító és amellett gazdasági és közgazdasági szempontból igen káros a helybeli adófizető gazdákra. A zöldségtermelő gazdák kérése gondolkodóba kell, hogy ejtse a fogyasztók minden osztályát, mert a gazdák tényleg reá vannak utalva arra, hogy a zöldségüket helyben értékesíthessék, mert a zöldség távolabbi piacokra való szállítás fuvarbérét nem birja el. Termeivényeik közismerten elsőrendű minőségűek, nem csak külsőleg elégítik ki a piac kívánalmait, hanem belső tartalom, íz és elterthatóság tekintetében is teljes mertékben. Eladásra! kerülő termeivényei piaci ára mindenkor arányban van annak értékével. Ezen kérelmük távolról sem célozza az igénytelen, szorgalmas, bolgárkertészek egzisztenciáját veszélyeztetni. A helybeli zöldségtermelő gazdák kérését meleg sorsközösség érzésével ajánlom a város mélyen tisztelt fogyasztó közönségéének figyelmébe, mert kérésük teljesítése biztosítaná megélhetésüket és nem menne veszendőbe az a nagyértéket képviselő igen sok zöldség a jövőben, amelyet a folyó év tavaszán vevő hiányában állatokkal kellett feltakarmányoztatni. Pápa, 1936 április 28-án. Szabó János m. kir. mezőgazdasági szakiskolai igazgató. Hollandusok benyomásai Veszprém megyei útjukrol. (Levél a szerkesztőhöz.) l assan közeledik már a hazaköltözködés ideje, illik, hogy beváltsam a Pápai Hír-' lapnak tett igéretemet. Mivel nincsen meghatározott témám, a naplómat meg a levelesládámat szedem elő, hátha akad valami a horogra. Most is itt kotorászgatok a különböző országok bélyegeivel díszített lapok és levelek között. Kékkupolás palesztiniai bélyeg, arab, héber és angol felírással. Egyik dolgozó német misszionárius barátom küldte az esküvőjéről. Felvételek is mellékelve. Feleségével együtt ígérik, hogy hazafelé utaztukban meg fognak látogatni. Szép a vőlegény, de még szebb a menyasszony. Más. Ahogy otthon a rádió mondaná. Képeslap a párisi Luxembourg parkról. Francia és magyar diákok küldik rajjta üdvözletüket. Ez csak én bennem ébreszt fel egy-egy csendeo sóhajtást, hogy azt a csu/iya Párist a maga Diáknegyedével, Szajnájával, bódítóan
