Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-05-02 / 18. szám

1863 ÓTA VILÁGMÁRKA! A SCHMIDTHAÜER-FÉLE 6 keserűvíz 70 év óta kipróbált, ártalmatlan, természetes QasOaftó. ELÉG MÁR FÉL POHÁRRAL, - KAPHATÓ KISÜVEGEKBEN IS 56 FILLÉRÉRT. szép művészeti kincseivel mégegyszer viszontláthassam ... Pázmány-bélyegek. Tanáraim, ismerőseim levelei. Ezek csak énrám tartoznak. Továbbturkálok. Ehe! Ez már aztán valami. Ez ka-j póra jött. Levelek azoktól a hollandusoktól, akik augusztusban Pápán is átlovagoltak, megszálltak, sőt a kaszinóban rendezett vacsora után még táncra is kerekedtek... Nem Smondom, volt egy kis holland cüiderzé- (Zuiderzee) (ahogy az egyik lovat tartó polgár» társ nevezte) levegő abban »a csárdásban«, de hát azért elment. Erre emlékszik bizonyosan a pápai közönség is. Hát erről irok. »Még gondolatban mindig ott vagyok a maga hazájában, amelyik minket olyan nagy vendégszeretettel fogadott és számunkra olyan pompás napokat, sőt szinte mondani szeretném, éjjeleket is szerzett. Hiába akartunk volna időben ágyba menni, a csárdás és az elfelejthetetlen cigánymuzsika miatt lehetetlen volt elaludni. A nótám még mindig: Jó estéd kivánog. Sokszor behunyom a szememet és visszaálmodom magamat, hogy újra ott lovagolok' az én kis magyar lovamon a magyar Bakony közepén. Ezt nem lehet elfeledni...« írja egy fiatal orvosnő a hergenboschi kórházból... Más... »Én és a nővérem már most ter-< vezzük, hogy ha csak lehet, a jövő nyáron újra eljutunk az ön csodálatos hazájába. Igen sokat emlegetjük azt az utazást. Es war zu) schön um wahr zu sein (sokkal szebb, mintsem hogy igaz lehetne). Akik egy-egy nagyon is józan beszámolót olvasnak róla valamelyiklapban, egyszerűen nem hiszik el. Azt mondják, hogy túlozunk ...« írja egy amszterdami ügyvédnő. Más. »A cipők árát, amit még három évvel (ezelőtt teccett csináltatni, ideje lenne ám már...« Hopp! Pardon! Ez tévedés! Ezt a cipészem írja. Hogy a csudába került ide ezek közé a levelek közé?! De itt van. Ez más. Pompás. Maga egy kész újságcikk. Dürst-Britt hágai vezérkari századosné levele, illetve beszámolója a magyar útjokról. Most már emlékszem rá. Pá-, risban tartózkodtam, mikor érkezett, s aztán; a közbejött vakbéloperációm alatt egészen elderült a szemem elől. Ezt le fogjuk ford'í-. tani. A kapitányné asszonyom bizonyára nem fog pert indítani ellenem a szerzői jog megsértése miatt. Még cjtne is van. Egy holland

1 asszony a felséges Magyar földön át tett lovasútja közben szerzett benyomásai: »Isten áldd meg a magyart! Ez az imád^ ság, a magyar Himnusznak ez az első sora; visszhangzik újra és újra a lelkünkben, amikor gondolatban újra átéljük azokat a felejthetetlen napokat, melyeket a magyar nép neH künk ajándékozott. Az ő országunk iránt érzett nagy szeretetük, határtalan nagy hálájuk azért, amit mi egyszer a magyar gyermfeH 'kekért tehettünk, és annak a hálának a bizonyságai és megnyilvánulásai örökre bevésődtek a mi szivünkbe. Már 1934-ben olyan szerencsések lehettünk, hogy szabadságunkat Magyarországon tölthettük el. Mi velünk is úgy történt, mint a nóta mondja: „Aki egyszer a magyar levegőt szivta, Vagy a pápai vörösbort itta, Vágyik annak a szíve vissza". (A kapitányné saját költeménye magyarul. Legalább is ilyen magyar nótát pápai diáki létemre nem ismerek.) Szerencsére a mi vágyakozásunk teljesedésbe ment és 1935 augusztusában újra viszont láttuk a mi kedves

1 Budapestünket. A város már régi ismerősképpen köszöntött bennünket.Milyen jól esett újra látni a Duna fantasztikusan szép villanytengerét. Az állomáson vitéz Rudnyánszky ezrfedes úr és Pesthy főhadnagy úr köszöntöttek bennünket. Rudnyánszky ezredes úr és kedves felesége Rudnyánszky méltóságos aszszonynak szóló hálánk, azért, hogy ezt a pompáj lovastúrát számunkra olyan Íényesen megrendezték, bizonyára itt méltó helyre kerül. Az első estét a Kis Royálban töltöttük, ahol cigánymuzsika mellett komoly próbálkozások történtek a csárdást illetőleg. Egyik budapesti ügyvéd ismerősünk megtisztelt itt | egy aranyos kis babával, mely magyar hu| szárt ábrázol. Mondanom sem kell, hogy a i magyar huszár könyvszekrényem fölött kapott tiszteletbeli helyet és sokszor vesz részt beszélgetésünkben, mikor a magyar emlékeket idézgetjük. A következő nap együtt ünnepeltük a nagy nemzeti ünnepet. Ez az ünnep az első magyar keresztyén királynak, I. Istvánnak az ünnepe... (Itt következik az ünnep leírása, melyből én csak az utolsó részt fordítottam le:) A főpapság által vitt katafalk mögött, melyben István király jobb kezének ereklyéjét őriző ereklyetartó nyugszik, lépdelt a kormányzó. Nyugodtan, egyszerűen lépdelt tova, mint az erőnek, a bátorságnak és határozottságnak a szobra. Szinte érezte az ember a bizalomnak 'és lelkesedésnek a levegőjét, mellyel őt népe körülveszi. Bárcsak még sokáig vezethetné szeretett népét a szomorú jelennél sokkal szebb jövendő felé. Délután a Nemzeti Színházban a Gyöngyös' Bokrétát élveztük... (ennek a leírásából is csak az utolsó részt fordítottam:) Milyen pompás, ízléses, színekben gazdag nemzeti viselet. Csodálkozva szemléljük a szorgalmas magyar asszonyokat akiknek nehéz mezei munkájuk után még idejük és kedvük van arra,, hogy ezt a sok szépséget elénk varázsolják. Sszlcur&slcy divattermét Beáfc Ferenc utca lO-ite sszám alá (Kossutö Lajos utca 30. szám, sarote&áz, Gedey-vaskereskedés mellett) ^elyesfe át. Annál is inkább, mivel a magyar földmívesasszonynak már korán meg kell kezdeni aZ, élettel való nehéz küzdelmet. Bár ők igazi kitartással viselik a nehéz küzdelmeket. Egyébként ügy ez, mint egy jobb jövőbe vetett tör-> hetetlen reménység jellemző a magyarra és a nép minden rétegét egyformán áthatja. Országuk szegénységének és nyomorúságának viselése mindenkor mély nyomokat hagyott a lelkünkben. A következő nap levonultunk Balatonalmádiba — a mintegy 80 km. hosszú Balaton egyik fürdőhelye —, ahol a lovakat kiosztották. A magyar lovak vérmesek, ügyesek

1 (és a terep nem fárasztó. A nyolcnapos magyar földön történt lovasutunk valóságos diadalmenet volt. Olyan sokszor éreztük magunkat kicsinynek és megszégyenítettnek a magyar nép határtalan hálája miatt. Itt Almádiban ismerkedtünk meg vitéz Feördeös tábornok úrral, akinek szakavatott vezetése alatt nyolc napig igazán sokat köszönhettünk. Legnagyobb meglepetésemre visszakaptam Murci lovacs'kámat, a tavalyi kedves pejkómat. Áz egyéves távollétet hamar elfelejtette és csakhamar újra a régi, kedves és barátságos lett, min;t tavaly. Az estét már Veszprémben töltöttük, a Koronában, ahol kitűnő cigányzenekar következtében csakhamar szemmellátható 'jelei mutatkoztak a holland-magyar barátságnak, csárdástáncolásra irányuló próbálkozások formájában. Reggel a Séd völgye mentén tovább vor nultunk Bánd, majd innen rövid pihenő után Herend felé. Itt nagyon érdekes volt a porcelán-gyár megtekintése, ahol emlékül mindegyikünk kapott egy porcelán rózsát és egy] plakettet... Városlőd felé közeledésünkkor, j iahol az éjszakát terveztük eltölteni, kisebb távolságokra egymástól hosszú tollal díszített LÖWY BUTORÁRUHÁZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, katonasapkás legények állottak és mutatták az utat... Amikor Városlődre megérkeztünk, a polgármester (valószínű a bíró, vagy a jegyző, mert tudtommal még Városlődnek nem megy olyan jól, hogy polgármestereket tarthasson. Hollandiában azonban minden község élén a királynő által kinevezett polgármester áll!) németül üdvözölt bennünket. A falu tiszteled tünkre fel volt lobogózva. A mi lakásunk fölött is ott lengett a magyar trikolor... Az esti ünnepségen a falu rokonszenves róm. kat. lelkésze tartott hazaszeretetet árasztó beszédet; tüzes tekintete, szívből fakadó szavai mindnyájunkat magával ragadott... Nevünkkel ellátott kis kőkorsócskákat, melyekkel a község megajándékozott bennünket, vitrinem legkedvesebb darabja. Az asztalnál vén cigány citerázott és figyelmes szomszédom rendelésére minden kedvenc nótámat eljátszotta. Én nem hiszem, hogy magyaroknál gavallérabb és lovagiasabb nép létezne a világon. Figyelmességükkel már megelőzik a kívánságaidat s még hozzá olyan eleganciával, hogy udvarias szolgálatukban jele sincs emellett az alantasság-i nak. Farkasgyepühöz való közeledésünk közben kedvesen lepett meg bennünket a diadalkapu: Isten hozott és »W,elkom« felírással. Milyen kedves volt az ízlésesen felvirágozott keskenyvágányu vasúton való utazás is. Milyen kedves volt a főerdészlakban elköl-' tött ebéd, mellyel a főmérnök úr eljegáns kedves leánya bennünket fogadott. Hagymás fölött, a járás hivatalnoka magyarul kezdett s pár holland mondattal végzett beszédben köszöntött bennünket. Itt kezdődött az út Pápa felé. Páp<a felé közeledésünkkor, mint egy villanyütés úgy szaladt át mindnyájunkon a csodálkozás. Utunk alatt szokva voltunk már a meglepetésekhez, de ami itt várakozott ránk, az megint valami egészen más, egészen új volt...« Itt következik a pápai rész egészen részletesen és a többi rész felett messzekimagasló melegséggel megírva. A következő alkalommal ezt is küldeni fogom... Addig is sok-sok üdvözlet a Pápai Hírlap olvasóinak a tulipános Hollandiából... Fáber Kovács Gyula. — A pannonhalmi főapát Pápán. Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát rendfőnöki körútja során ápr. 28-án városunkba érkezett a bencés rendház és gimnázium meglátogatására. Látogatást tett egyszersmind Medgyasszay Vince ref. püspöknél, Németh József apátplébánosnál és Hamuth János polgármesternél. Másnap tovább utazott. — Egyházmegyei presbiteri konferencia. A pápai református egyházmegye e hét keddjén nagysikerű presbiteri konferenciát rendezett városunkban. A konferencián az egyházmegyébe tartozó egyházközségek presbitériumai, élükön lelkészeikkel és gondnokaikkal, majdnem teljes számban résztvettek. Az ün~ népi ruhába öltözött tisztes magyar presbiterek gyülekezete előbb az ódon ref. templomban Medgyasszay Vince püspök építőhatású igehirdetését hallgatta meg, azután d. e. 10 órától kezdve délután fél 2 óráig kitartó buzgalommal hallgatta végig a gyülekezeti élet sok fontos problémáját felölelő előadások hosszú sorát. Ólé Sándor bevezető könyörgése és Jakab Áron esperes megnyitó beszéde után dr. Jókay-Ihász Miklós ehm. gondnok a mintagyülekezetek élete s abban a presbiterről, Császár Károly padragi lelkipásztor Kálvin Institutiójáról, megjelenése 400-ik évfordulója al-